1. John C. Lendvay, a Santa Monica–i Santa Cec�lia Egyetem kriminalisztikai tansz�k�nek tan�ra levette a szem�veg�t, megmassz�rozta az orr�t, azt�n v�rakoz�an n�zett r�nk. Ezeknek a p�nteki el�ad�soknak saj�tos koreogr�fi�ja volt. A kriminalisztikai el�ad�s ut�n Lendvay – engedve rim�nkod�sunknak – rendszeresen el�adott egy-egy tanuls�gos t�rt�netet, amelynek term�szetesen � volt a f�szerepl�je, m�g azokban az id�kben, amikor mint priv�tzsaru szerzett f�nyes h�rnevet mag�nak itt, – a nyugati �llamokban. Term�szetesen senki nem mozdult a hely�r�l, s�t n�h�ny ismeretlen alak m�g be is oldalgott a folyos�r�l, ahol csendben kiv�rt�k, m�g v�ge szakadt a k�l�nben nem t�l �rdekfesz�t� kriminalisztikai el�ad�snak. Lendvay prof. ezen az �r�n a tett helysz�n�n tal�lt t�rgyak jelent�s�g�vel foglalkozott, olyan alaposs�ggal, hogy sz�gyen ide vagy oda, j�t�kony �lom sz�llt a szemeinkre. �n magam is, b�r leplezetlen rajong�ja voltam Lendvaynak, csak �ri�si er�fesz�t�ssel tudtam meg�rizni m�lt�s�gomat, s nem utols�sorban a mellettem �l� csinos h�lgy illatos jelenl�te �vott meg att�l, hogy a padra borulva el ne aludjak. Lendvay prof. el�ad�sa v�gezt�vel megsimogatta �sz, kef�re ny�rt haj�t, megv�rta, m�g el�l a mocorg�s, s az �jonnan j�ttek is megtal�lj�k a hely�ket, azt�n v�gigtekintve hallgat�s�g�n, besz�lni kezdett. 2. – Sejtem, hogy a mai el�ad�s nem ajzotta fel pattan�sig az idegeiket, de a j� kriminalist�nak meg kell ismerkednie a nyomoz�s apr�munk�j�val, minden cs�nj�val-b�nj�val, hiszen �n�k vizsg�l�b�r�k, esetleg rend�rtisztek lesznek, s sz�mtalanszor szembetal�lj�k majd magukat olyan esetekkel, amikor semmi nem seg�t, csak a t�nyek gondos �sszerak�sa, sz�tv�logat�sa, csoportos�t�sa �s a tanuls�gok levon�sa. J�, tudom, hogy sokkal izgalmasabb kivont stukkerrel rohang�lni egy l�nyiskola k�rny�k�n, s felaj�nlani a legcsinosabb kis h�lgynek, hogy mindenkit�l megv�dik, b�rmi �ron – f�leg, ha nem is fenyegeti vesz�ly. Ennek ellen�re az igazi kriminalista tiszteli az apr�munk�t: egy-egy eldobott csikkb�l, ker�knyomb�l, leszakadt gombb�l is megfelel� te�ri�t gy�rthat. A l�nyeg persze az, hogy a te�ria meg�llja a hely�t. R�gi k�zmond�s: minden elm�let annyit �r, amennyit a f�n�k�nkkel meg tudunk etetni bel�le. De hogy ne �ljek vissza tov�bb a t�relm�kkel, elmondok �n�knek egy t�rt�netecsk�t az apr�munk�r�l, a t�k�letes b�nt�nyr�l �s a bizony�t�kk�nt felhaszn�lhat� t�rgyak szerep�r�l. Most is �gy eml�kszem az �gyre, mintha tegnap t�rt�nt volna. A titk�rn�m, Miss Rose �ppen leszaladt a sarokra egy-k�t csirkem�jas-torm�s szendvics�rt – nem tartozik ugyan a l�nyeghez, de rajtam k�v�l ez volt a gyeng�je a k�l�nben igencsak harcias teremt�snek –, amikor felcsengett a telefon. T�relmetlen, agressz�v cseng�ssel. Nem tudom, megfigyelt�k-e m�r, h�nyf�le m�don tud egy telefon csengeni. Ugyanaz a k�sz�l�k, att�l f�gg�en, hogy ki van a vonal v�g�n, �s mi a sz�nd�ka vel�nk. Vannak l�gy, eloml� cseng�sek; olvad�konyak, mint spagetti tetej�n a reszelt parmez�n; k�z�mb�sek, mint f�lszem�, n�ger kalauz egy sz�zad eleji San Francisc�–i villamoson; azt�n van agressz�v, s�rget� csenget�s, amelyt�l fel�gaskodnak az, ember fej�n a gondosan levizezett hajsz�lak. Nos h�t ilyen volt az a csenget�s, amely akkor t�rt r�m, amikor Miss Rose �ppen a tonn�s szendvicseit csomagoltatta a sarki b�f�ben. Sajnos megvan az a gyeng�m, hogy nem tudok sok�ig ellen�llni a telefoncseng�snek. Tal�n az a f�kezhetetlen k�v�ncsis�g �szt�k�lt r�, hogy felvegyem a kagyl�t, amely a mag�nhekusi p�ly�ra is hajtott. Pedig h�nyszor megfogadtam m�r, hogy t�bb� soha, de soha nem engedek az agressz�v csenget�snek...! Mondanom sem kell, hogy a negyedik cseng�s ut�n felvettem a kagyl�t. Mondanom sem kell, hogy aki belebesz�lt, legal�bb olyan rond�n agressz�v volt, mint a csenget�se. – Mr. Lendvay – k�rogta egy Varj� hajnali turb�kol�s�ra eml�keztet� f�rfihang –, hol az �rd�gben k�dorog munkaid� alatt, ember? – T�zet raktam – mondtam szel�den –, t�bort�zet. Percek m�lva hozz�l�tok a harci t�nchoz, ki�som a padl� al�l a harci b�rdom, �s bekenem magam h�rom kil� oltott m�sszel. A kagyl�ban d�bbent csend t�madt, majd �jra felhangzott a varj�k�rog�s, saj�tos felhangokt�l k�s�rve. Nem voltam biztos benne, hogy a membr�n rezeg-e r�m�let�ben, vagy a varj�hang gazd�ja kacar�szik. –Maga kell nekem! – k�rogta hat�rozottan. – Maga szemtelen, s�t pof�tlan, emellett nagyk�p�, sz�zszor annyit tart mag�r�l, mint amennyit val�j�ban �r. – Stop – mondtam, �s belef�jtam a kagyl�ba. – Kicsoda maga? Valami r�gi ismer�s? – Nem hiszem – recsegte a membr�n –, nekem nincsenek r�gi ismer�seim. Ide figyeljen, ember! Fel szeretn�m fogadni egy kis munk�ra. Elv�llalja? – M�g nem tudom – mondtam. – Nagyon bele�ltem magam a harci t�ncba. Nem lesz olcs� mulats�g lebesz�lni r�la. – Napi k�tsz�z el�g lesz? – V�rt egy kicsit, azt�n t�relmetlen�l felk�rogott. – Mi a fene van mag�val? Mi�rt nem v�laszol? – Oltom a t�zet – mondtam –, �s el�som a harci b�rdot: – Emellett fizetem az egy�b k�lts�geit is. – Befejeztem a harci t�ncot – jelentettem ki �nnep�lyesen. – Testest�l-lelkest�l az �n� vagyok. Kit kell eltennem l�b al�l? Ha az eln�k�t, az dupla p�nz�be ker�l! – Figyeljen ide, ember, �s ha nem esik nehez�re, n�h�ny percre hagyja abba a h�ly�sked�st! Henderson vagyok. Theo Henderson. Megt�ntorodtam. R�szben, mert ny�lott az ajt�, �s Rose vonult be a szob�ba a fergeteges illatot �raszt� torm�s szendvicsekkel, r�szben mert maga a nagy Henderson, a v�ros feltehet�en leggazdagabb embere szem�lyesen h�vta fel szer�ny irod�mat. Sem k�pni, sem nyelni nem tudtam a megtiszteltet�st�l. Henderson k�rogott, mint egy el�gedett varj�, amely hatty�toj�st tojt: – Ide tudna j�nni hozz�m, Mr. Lendvay? – Mikor? –Amilyen gyorsan csak tud! – Mi�rt ez a nagy siets�g? Hallgatott egy kicsit, azt�n agg�dva belek�rogta a kagyl�ba: – Att�l tartok, hogy ki akarnak ny�rni. Nem tr�f�lok, Mr. Lendvay... biztos vagyok benne, ha nem vigy�zok, r�vid id� m�lva meggyilkolnak. Lecsaptam a kagyl�t, kiragadtam Miss Rose kez�b�l a legnagyobb szendvicset, �s kirobogtam az utc�ra. Nehezen tudom elviselni, ha j�l fizet� munkaad� gazd�imat el akarj�k tenni l�b al�l. 3. A Henderson-villa a v�ros sz�l�n emelkedett, akkora park k�zep�n, mint egy �kori, g�r�g v�ros�llam. Bej�rati kapuja �s t�sk�s dr�ttal d�sz�tett v�rfala viszont ink�bb a k�z�pkort id�zte. A kapu f�j�n kil�tott sz�j� r�zs�rk�ny kopogtat� m�regette r�m b�natos g�l�szemeit. Haboztam, hogy bele merjem-e dugni az ujjam a sz�j�ba, de m�s megold�s nem l�v�n, meg kellett tennem. A s�rk�nyfej r�csapott a f�ra, a fa kongott, mint egy holttestet rejt� hord�. V�kony, v�r�s k�p� fick� n�zett velem farkasszemet a f�lig nyitott kapu r�s�n kereszt�l. Mondtam, hogy ki vagyok, mire farkasmosoly villant az arc�n. – Sz�val maga az...? Elv�llalta? Sajn�lom mag�t, fiatalember. Bel�ptem a kapun, �s k�r�ln�ztem. F�kat l�ttam, bokrokat, feh�r kaviccsal behintett utakat, s nem messze t�l�nk egy k�kl� tavacsk�t – mesters�gesen korhasztott fah�ddal. – Mi�rt sajn�l? – k�rdeztem a fick�t, aki nyelv�t kidugva er�lk�d�tt, hogy el�rje a h�nom alj�t. Hogy a kedv�ben j�rjak, lehajoltam, �s engedtem, hogy megtapogassa a stukkeromat. Amikor azt�n ki is akarta h�zni a tokj�b�l, felemelkedtem. – Hagyja csak a hely�n, pajt�s – mondtam, �s a tavacska sz�p, tiszta sz�n�t n�ztem. – K�l�nben mi a h�zag? Mi�rt sajn�l? K�zel hajolt hozz�m, szinte a f�lemre tapasztotta a sz�j�t. – Mr. Hendersonnak k�nyszerk�pzete van. Az a m�ni�ja, hogy meg fogj�k �lni. Maga a negyedik test�r, akit felfogad. – Hm. �s a m�sik h�rom? Az el�deim? Szemembe n�zett; vizeny�s tekintete nem a napf�nyben f�rd� tavacska k�kj�t id�zte. – Nyomtalanul elt�ntek, Mr. Lendvay. – Mi a fene?! V�rt egy kicsit, azt�n v�szj�sl� hangon suttogja a f�lembe: – Arra is k�v�ncsi, hogyan? – H�t, ha lenne olyan sz�ves... – Ha akarja. B�r �n a maga hely�ben nem lenn�k k�v�ncsi r�... J�, j�, a maga dolga. Nos, h�t az a helyzet bar�tom, hogy a maga el�dei egyt�l egyig felsz�v�dtak. Nincs bizony�t�kom r�, de... m�rget venn�k r�, hogy megzab�lt�k �ket a kaktuszok! Azt�n megfordult, �s mint aki j�l v�gezte dolg�t, elindult a rozoga fah�d fel�. 4. A kis v�r�s egy �vegh�z ajtaj�n�l hagyott magamra, �gy az volt a legels� feladatom a Henderson-�gyben, hogy megtal�ljam benne megb�z�mat. A n�v�nyh�z, amelyben fogadott, telis-tele volt kaktusszal, b�rmerre is ford�tottam a fejem, t�sk�k meredtek szembe velem. Mr. Henderson egy kis asztalka mellett �lt n�h�ny embermagass�gnyi kaktusz k�z�tt, �s egy csipesszel l�thatatlan magokat dugdosott be egy cser�p f�ldbe. A n�v�nyh�z �vegtetej�n bet�z�tt a nap, a sz�r�s n�v�nyek kedvtelve ny�jt�zkodtak a f�nyben. N�melyik, mintha v�rezne, telis-tele volt sz�rva apr�, v�r�s vir�ggal. Mr. Henderson elk�peszt� szinkronban �lt a hangj�val. Soha nem tal�lkoztam m�g senkivel, akinek a hangja ennyire illett volna a megjelen�s�hez. Mr. Henderson, az egykori mogyor�kir�ly, varj� volt, m�ghozz� a dolm�nyosok k�z�l val�. Kicsi volt, v�zna, fekete, horgas orr�, �s sz�rke mell�nyt viselt. Henderson feln�zett, letette a cserepet �s a csipeszt, azt�n el�gedetten �sszeh�zta a szem�t. – Hm. Sz�val maga az. Els� l�t�sra nem rossz. Tud verekedni? – Puerto Ric�ban nevelkedtem, az utc�n – mondtam lebilincsel� mosollyal. – L�ni? – Cumi helyett revolvercs�vet szopogattam a b�lcs�ben – biztos�tottam. – �rt a kaktuszokhoz? – Azokhoz sajnos nem – mondtam sz�gyenl�sen. – De tanul�kony vagyok. Ez p�ld�ul micsoda ott, az �n kez�ben? – Egy csekk – mondta. – Ezer doll�rr�l. Az lesz a dolga, hogy maradjon a h�zban, �s ha ki�ltok, b�rhol is van �s b�rmit is csin�l, azonnal teremjen mellettem. �rtette? Nehogy �gy j�rjak, mint azzal a m�sik h�rom mafl�val... – Igaz is – mondtam –, m�r k�rdezni szerettem volna: mi lett vel�k? Kiny�jtotta a kez�t, �s a kezembe nyomta a csekket. Azt�n �jra minden figyelm�vel a cser�p fel� fordult. M�r-m�r azt hittem, hogy r�gen megfeledkezett r�lam, amikor v�g�l feln�zett, �s megvonta a v�ll�t. – Mi lett volna? Minden bizonnyal megett�k �ket a kaktuszok. 5. Lebonyol�tottam n�h�ny telefont, k�z�ltem Miss Rose-zal, hogy n�h�ny napra lel�pek a t�rk�pr�l, majd besz�ll�soltam magam az egyik vend�gszob�ba. Kis id� m�lva kis�t�ltam a kapuhoz, megk�rtem a v�r�st, hogy vetessen valakivel n�h�ny inget, gaty�t, fogkef�t, azt�n visszat�rtem az �vegh�zba. A gy�ngykavics s�rtett p�vak�nt csikorgott a talpam alatt, s ahogy feln�ztem a leveg�be, fekete felh�ket l�ttam tornyosulni az �gen. Bementem az �vegh�zba, becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. Mivel el�g s�t�t volt odabenn, fel akartam gy�jtani a villanyt, de m�g idej�ben meggondoltam magam. Nem ismertem a kaktuszok lelkivil�g�t; h�tha valamelyiknek �rt a villanyf�ny... R��r�sen v�gigs�t�ltam a t�sk�s n�v�nyek szeg�lyezte utc�csk�kban. Henderson asztal�n�l nem �lt senki. Apr� asztali l�mp�j�nak halv�ny f�nye egy leszak�tott kaktuszvir�gra esett. S�r�, neh�z p�ra �lte meg a leveg�t. Az �ri�si, embern�l j�val nagyobb, t�bb�g� gyertyatart�ra eml�keztet� kaktuszok hatalmas fahord�kban tr�noltak, homokos, k�vekkel s�r�n kirakott f�ldben. Gyanakodva n�zegettem a hord�kat, mert nagyon is el tudtam k�pzelni, hogy bel�j�k begy�m�sz�lnek valakit, r�sz�rnak n�h�ny k�bm�ter f�ldet, r��ltetnek egy kaktuszt, �s a t�sk�s sz�rnyeteg val�ban megeszi. Egyszer, a navajo indi�nokt�l hallottam egy t�rt�netet... Id�ig jutottam, amikor meghallottam a suttog�, fenyeget� hangot. – T�nj el innen, mert meg...halsz. Meg...halsz! Menek�lj... ember! Hideg futott v�gig a h�tamon, s �nk�ntelen�l is stukkerom ut�n kaptam. – H�! Van itt valaki? – Meg...halsz! – folytat�dott a suttog�s. – Mint a... t�bbiek! Nyomod... sem marad... Lendvay... Mi... v�gz�nk veled! Megfordult el�ttem a vil�g. K�ts�g sem f�rhetett hozz�, hogy a kaktuszok fenyegetnek. 6. Kir�ntottam a stukkerom, azt�n sz�gyenkezve vissza is dugtam, a hely�re. H�napokig rajtam r�h�gne eg�sz Los Angeles, ha... Valaki �ri�sit ord�tott a k�zelemben. Csak m�sodpercekkel k�s�bb d�bbentem r�, hogy �n ord�tok. M�gpedig a kegyetlen, sz�r�, �get� f�jdalomt�l, ami el�nt�tte az eg�sz h�tuls� r�szemet. A kaktuszok! Megt�madtak a kaktuszok! A r�m�lett�l f�lig holtan buktam h�tra, m�g �ppen idej�ben ahhoz, hogy �szrevegyek egy tollkoron�s, kifestett indi�n t�rzsf�n�k�t, amint egy magas, t�bb�g� kaktusz m�g� b�vik. Visszadugtam a stukkert a h�nom al�, mivel az indi�n f�n�k nem lehetett magasabb egy m�ter �tvenn�l. Indi�n-busman kever�kekre pedig nem szoktam l�v�ld�zni. Fittyet h�nyva a fenekembe nyilall� f�jdalomnak, a kaktuszhoz ugrottam, elkaptam a f�n�k nyak�t, �s igyekeztem kir�ngatni a hord� m�g�l. �v�lt�tt, �s a kezembe harapott. – Takarodj innen, rohadt s�padtarc! – ord�totta. – �n vagyok Kegyellen T�ske f�n�k, �s megb�ntettelek, ami�rt �tl�pted a vad�szter�letem hat�r�t... Nesze! Nesze! J�kora kaktuszt�vist tartott a kez�ben, �s megk�s�relte ism�t bel�m d�fni. S�hajtottam, �s lekevertem neki egy pofont. A m�sikat a hord�t�l kapta. Amikor visszarep�lt, adtam neki m�g egyet, azt�n elkaptam a karj�t. – H�lye! Marha! – ord�totta. – Nincs jogod... – Dehogyisnincs – mondtam. – Ez mostant�l kezdve az �n vad�szter�letem. A vastag fest�k alatt megvonaglott r�ncos majomarca. –Te ki vagy? – D�rg� Pofon f�n�k. Szapor�n Rugdos� nagyf�n�k fia. Nem sokkal ezel�tt esk�t tettem a nagy Manitunak, hogy naponta �sszepofozok egy m�s t�rzsbeli f�n�k�t. Sajnos, eddig csak f�lig j�tt �ssze, ez�rt k�nytelen vagyok folytatni... Nekih�tr�lt a hord�nak, �s b�k�l�kenyen fel�m ny�jtotta a karj�t. – Nem sz�vhatn�nk el a b�kepip�t? – Lehet r�la sz� – b�lintottam. – Van pip�d? Volt neki. 7. B�k�sen f�st�lt�nk, �s �ppen azon voltam, hogy feltegyek neki n�h�ny k�rd�st, amikor mint a hurrik�n, r�nk t�madt valaki. Odatornyosult f�l�nk – mert mondanom sem kell, hogy �si szok�s szerint guggolva sz�vtuk a pip�t –, s d�h�sen nekem esett. – Vigye el mag�t az �rd�g, m�g csak maga hi�nyzott ebb�l a bolondokh�z�b�l...! Kicsoda maga egy�ltal�n? – Nagyf�n�k. A bar�tom – mondta Kegyetlen T�ske. – T�nj el innen! Mr. Monty hozott neked egy �j mokasszint... Kegyetlen T�ske felugrott, kikapta a kezemb�l a pip�t, �s el�getett. Fel�lltam, szembefordultam az ismeretlennel. Magas, sz�ke l�ny volt, sk�t kock�s szokny�t, z�ld pul�vert �s sz�ke haj�ban s�rga p�ntot hordott. Alig volt alacsonyabb n�lam n�h�ny centivel, pedig m�sf�l Kegyetlen T�ske is kij�tt volna bel�lem. – Maga az �j hekus? – �s maga? R�m n�zett nagy, okos szem�v�l, �s felvonta a v�ll�t. – Wendy Henderson vagyok. Ennek a h�ly�nek az unokatestv�re. A szeg�ny rokon. – Hm. Eszerint �... – Paul Henderson. A nagy Hendersonnak, nagyb�csik�mnak, Theofil Hendersonnak a fia. Egyetlen, balf�c�n, �t�d�tt fia. Kegyetlen T�ske. Meg�ll az �sz! – �s... mi�ta ilyen? – Ami�ta megsz�letett. R�szegen sz�lte az anyja. M�g akkor sem j�zanodott ki. – Nem sz�rta meg? – Megsz�rt. – Mindenkivel ezt csin�lja. Nem is �rtem, mi�rt volt hajland� elsz�vni mag�val a b�kepip�t. – Szakmai titok – mondtam. – Nem s�t�ln�nk odakint egyet? – Megtehetj�k – mondta, �s megvonta a v�ll�t. – Mi�rt is ne? Ha mag�nak nem j� idebenn... Elgondolkodva vakartam meg az �llam, – K�l�nben j� lenne – mondtam t�tov�zva. – Csak valahogy ut�lom, ha kiny�r�ssal fenyegetnek a kaktuszok ... 8. A fekete felh�k tov�bbra is ott tornyosultak az �gen, b�r es� egyetlen csepp sem esett bel�l�k. A mindeddig k�k tavacska feket�re v�ltoztatta a sz�n�t, mintha valaki szabadon engedett volna benne egy raj tintahalat. – Theofil b�csinak az a fixa ide�ja, hogy meg akarj�k �lni – mondta a l�ny, miut�n helyet foglaltunk egy padon –, maga a negyedik hekus, aki... – A m�sik h�rmat t�nyleg megett�k a kaktuszok? Felnevetett, csilingel�, l�gy nevet�ssel. – Aligha. Szerintem n�h�ny nap ut�n egyszer�en lel�ptek. Nem k�nny� Theofil b�csival, majd maga is tapasztalni fogja. – Ezek az iz�k... t�nyleg emberev� kaktuszok? – �ll�t�lag r�gen, m�g a westernid�kben az indi�nok hozz�juk k�t�tt�k az �ldozataikat, a kaktuszok pedig felsz�vt�k �ket. Szerintem mese. – Nem tudom. Magam is hallottam m�r hasonl�t, r�ad�sul �ppen egy indi�nt�l... Az �desapja is a h�zban lakik, Miss Henderson? Felemelte a fej�t, �s a villa t�mbj�b�l kiemelked�, szinte a fekete felh�k k�z� vesz� torony fel� intett. – Ott �l a toronyszob�ban. Vacsor�n�l majd tal�lkozik vele. – Azt mondta, hogy iz�... maguk a szeg�ny rokonok? Ezt hogy �rtsem? – Sz� szerint. Nincs egy vasunk sem. Kiv�ve, amit �n keresek, de az nem t�l sok. F�leg ahhoz k�pest, amink volt. – Lenne sz�ves tal�n egy kiss� b�vebben... Fels�hajtott, �s biccentett. – Persze. Hogy is �rthetn� meg ezt az eg�sz sz�rny�s�get...? Ap�m �s Theo b�csi testv�rek. K�z�p-Nyugatr�l sz�rmazik a csal�d; Ohi�b�l. Theo b�csi �s ap�m k�z�tt egyetlen �v a k�l�nbs�g. Nagyap�m, akit �n soha nem ismertem, gazdag vaskeresked� volt, s m�r kor�n sz�rnyra bocs�totta gyerekeit, hogy �lljanak meg a saj�t l�bukon. Ap�m egyetemre ment, �s k�gy�kkal kezdett foglalkozni. –Tess�k?! –Mit csod�lkozik? Ap�m a vil�g els� k�gy�szak�rt�je volt. Tele�rta a szakfoly�iratokat cikkeivel; legal�bb h�sz akad�mia v�lasztotta tagjai sor�ba. Theo b�csi nem v�gzett egyetemet, csak meggazdagodott. Az emberek mindenf�l�t besz�lnek, hogy nem eg�szen tisztess�ges �ton. – Mit �rt ez alatt, Miss Henderson? – Azt rebesgett�k, hogy annak idej�n Theo b�csi szeszcsemp�szetb�l szerezte a p�nz�t, ak�rcsak a Kennedyek. – �s az �desapja? – �, annak idej�n mi is eg�szen j�l �lt�nk. Ap�mnak j�l men� k�gy�farmja volt Tanganyik�ban. �n is ott cseperedtem fel. Azt�n egyik napr�l a m�sikra v�ge szakadt a j� �letnek. – Megd�gl�ttek a k�gy�k? �gy n�zett r�m, mintha meg�t�ttem volna. – Honnan tudja? A k�gy�k val�ban elpusztultak, az �p�letekbe vill�m csapott, a szomsz�d falu var�zsl�ja megtiltotta az embereknek, hogy dolgozni j�rjanak hozz�nk. Persze ap�m nem nyugodott bele a dologba, mindent megpr�b�lt, hogy visszakapaszkodjon a cs�csra, de nem siker�lt neki. Valaki mindig megakad�lyozta benne. – Ha j�l sejtem... – Nem tudom, mit sejt, de nem az�rt ment�nk t�nkre, mert a var�zsl� meg�tkozott benn�nket. B�r az az igazs�g, hogy val�ban ez t�rt�nt. Ett�l a perct�l kezdve nem volt senki, aki munk�t v�llalt volna n�lunk. Kiv�ve Long�t... � volt a dajk�m. � mondta el, hogy valaki megfizette a var�zsl�t �s m�g n�h�ny t�rzsbelij�t, hogy tegyenek t�nkre benn�nket. – Kicsoda? – Theo b�csi. Nem mondhatn�m, hogy paff voltam a meglepet�st�l. Nem voltam m�r annyira kezd� a szakm�ban, hogy ne hallottam volna hasonl�r�l. – Mi�rt tette? – Hogy bebizony�tsa, � a k�l�nb. – Kinek? – Tal�n saj�t mag�nak, mert nagyap�m ekkor m�r nem �lt. Bizony�ra kital�lta, hogy az �reg Henderson kedvence ap�m volt. Theofilt bunk�nak, balf�c�nnak tartotta. Theo b�csiban �vtizedeken �t munk�lt a gy�l�let, hogy bizony�tson. Elhat�rozta, hogy t�nkreteszi ap�mat, b�rmi �ron, azt�n mag�hoz veszi kegyelemkeny�rre. – Keser�en felvetette a fej�t, �s a felh�kbe vesz� toronyszob�ra mutatott. – L�tja, itt az eredm�ny... Ap�m nem b�rta el ki�zet�s�t a paradicsomb�l, �s belerokkant. – Fizikailag? – Lelkileg. Bevonult a toronyszob�ba, �s csak �tkez�sekkor mutatkozik. �l a m�hely�ben, �s... kisvasutakat k�sz�t. �gy �reztem, hogy egy kicsit hossz� volt a mai nap. Theo Henderson varj�k�rog�sa, az emberev� kaktuszok, k�gy�farm Tanganyik�ban �s a bolond Henderson a toronyszob�ban ... – Kisvasutakat? – k�rdeztem bamb�n. – Hogyhogy? – Im�dja a kisvasutakat – mondta kiss� inger�lten. – Mozdonyokat fabrik�l, vas�ti kocsikat hozz�, jelz�berendez�st, alagutakat, amit akar. – A k�gy�kr�l megfeledkezett? – Az �letr�l feledkezett meg. Csak veget�l, nem �l. Folytatni akartam a k�rdez�sk�d�st, de koppanva r�nk hullottak az els� es�cseppek. Wendy megszor�totta a karom, felpattant, �s futni kezdett az �p�let fel�. K�zvetlen�l a bej�rati ajt� el�tt megfordult, �s visszan�zett r�m. Ebben a szempillant�sban robbant egy vill�m az �gen, s a fellobban� f�nyben lebegni l�ttam karcs� alakj�t. Miel�tt a d�rg�s elmosott volna mindent, siker�lt meg�rtenem halk hangj�t. – Vigy�zzon mag�ra... nagyon vigy�zzon! Mikorra elhalt a d�rg�s, m�r egyed�l �lltam a tavacska mellett. 9. Leroskadtam a padra, �s megpr�b�ltam gondolkodni. Nem t�r�dtem vele, hogy az �ri�si es�cseppek b�rig �ztatnak. Kiny�jtottam a tenyerem, hogy elkapjak n�h�nyat. Langyosak voltak, mintha angyalok meleg�tett�k volna �ket. Mint feldobott fekete lepel, hullt r�m a s�t�ts�g. �r�mra pillantottam: legal�bb egy �ra volt m�g vacsor�ig. Theo Henderson ablakai f�ny�rban �sztak, s mivel nem hallottam h�v� ki�lt�s�t, �gy d�nt�ttem, nem koptatom tov�bb az agyam. Azon kaptam magam ugyanis, hogy egyre er�teljesebben forognak a gondolataim Miss Henderson k�r�l. Fel�lltam, �s megr�ztam a fejem. Egy mag�nnyomoz� sz�m�ra nincs v�gzetesebb, mintha gyeng�d �rz�seket t�pl�l valamelyik kliense ir�nt. B�r igaz, hogy Miss Henderson nem kifejezetten a kliensem, m�gis... Id�ig jutottam., amikor s�t�t �rnyat l�ttam elsuhanni a t� t�ls� partj�n. �sszeh�ztam magam, mint egy s�ndiszn�. Az �rny�k megtorpant, morgott, �s elindult az �vegh�z ir�ny�ba. �szt�neim azt s�gt�k, hogy menjek ut�na. Azt�n felvillant egy vill�m, s amit sz�r� f�ny�ben l�ttam, libab�rt csalt a h�tamra. A t� t�ls� oldal�n egy fej n�lk�li, k�z n�lk�li, emberhez alig hasonl�that� r�malak �llt, h�na alatt egy apr� emberi testtel, akiben a rossz l�t�si viszonyok ellen�re is Kegyetlen T�ske f�n�kre ismertem. Paul Henderson �jult�n l�gott a fejetlen k�s�rtet h�na alatt, nem t�r�dve a nyaka k�r�l villog� k�s peng�j�vel, amit csak az isten tudja, hogy mi tartott a leveg�ben. El�h�ztam 38-asomat a h�nom al�l, meggy�z�dtem r�la, hogy becs�szott-e az els� goly� a cs�be, azt�n �sszeg�rnyedtem, �s a k�s�rtet nyom�ban elindultam az �vegh�z fel�. 10. Az es� �jra r�kezdett, ahogy a bej�rati ajt�hoz �rkeztem. R�tettem a kezem a kilincsre, �s azon t�prengtem, hogy lenyomjam-e, amikor a kaktuszok k�z�l r�m�lt, seg�lyt k�r� sikolt�s sz�llt fel�m. �ppen olyan, mint amikor valakinek a torka el�tt elh�znak egy k�speng�t. Lenyomtam a kilincset, �s bev�g�dtam egy kaktuszhord� m�g�. S�t�t volt, csak az �vegmennyezetr�l sziv�rgott le leheletnyi f�ny. Ereztem, hogy verejt�kben �szom. Fogalmam sem volt r�la, mit�l f�lek jobban: a k�s�rtett�l-e, vagy att�l, hogy megt�madnak a kaktuszok... Alig tettem n�h�ny l�p�st el�re, amikor ism�t felhangzott a ki�lt�s. Ismeretlen nyelven, reszel�s, �reg hangon. �vatosan �tpr�seltem magam k�t hord� k�z�tt, mik�zben egy kaktuszt�ske s�rolta az arcom. �tverg�dtem egy hatalmas l�d�n, s lehuppantam a f�ldre. K�zvetlen�l az orrom el�tt sz�les tiszt�s h�z�dott, apr�, v�r�s cserepekkel k�rberakva. A tiszt�s k�zep�n �ri�si, legal�bb k�tembernyi, h�romkar� kaktusz emelkedett. L�b�n�l ott kuporgott a fejetlen k�s�rtet, mellette a f�ld�n Kegyeden T�ske f�n�k hevert. A k�s�rtet harmadszor is felki�ltott, majd lehajolt, �s felr�ntotta a f�ldr�l a f�n�k�t. Olyan k�nnyed�n, mintha csak j�t�kbaba lett volna. A k�s megcsillant a halv�ny f�nyben, s esk�dni mertem volna r�, hogy a leveg�ben lebeg... Ami ezut�n k�vetkezett, �letem nagy rajta�t�sei k�z�tt tartom sz�mon. Kezemet a kapcsol�ra v�gtam, amelyet n�h�ny m�sodperccel kor�bban fedeztem fel k�zvetlen�l mellettem a falon, s amikor a f�ny felgyulladt, el�revetettem magam a hord�k k�z�tt. A hirtelen mindent el�nt� f�ny engem is elvak�tott, nemcsak a k�s�rtei�t. � is felord�tott, �n is. �n angolul, � valami ismeretlen, feltehet�en a t�lvil�gon haszn�latos nyelven. Nem is lett volna semmi baj, ha a nadr�gom bele nem akad egy kaktuszt�sk�be. M�ghozz� k�zvetlen�l az �vem felett. Felord�tottam, s kezemben a 38-assal kirep�ltem a tiszt�sra az �ri�si kaktusz el�. Sajnos, ekkor m�r nem volt rajtam nadr�g. A kaktusz �gy ler�ntotta r�lam, mint egy szakk�pzett vetk�ztet�. B�r rajta�t�s k�zben nemigen szoktam t�r�dni a toalettemmel, n�mik�ppen m�gis zavart, hogy t�rdig �r� cs�kos g�ly�ban vagyok k�nytelen felvenni a harcot egy fejetlen szellemmel. A szellem, amikor megl�tott, felvis�tott, felemelte Kegyetlen T�sk�t, akit r�m�let�ben kor�bban a f�ldre ejtett, �s hat�rozott mozdulattal a kaktuszhoz v�gta. – Ne! Ne! – ki�ltottam, de m�r k�s� volt. A hegyes kaktuszt�sk�k irgalom n�lk�l �tszurk�lt�k a test�t. 11. Cs�kos gaty�m ak�r a „Palmers” feh�rnem�c�g rekl�mja is lehetett volna. Valami olyasmi, hogy aki Palmers-gaty�t hord, az legy�zhetetlen, mint John C. Lendvay, a rettenthetetlen mag�nnyomoz�, aki itt �ll �n�k el�tt, 38-as Smith and Wessonj�val. A rettenthetetlen mag�nnyomoz� ek�zben b�rgy�n tekintgetett jobbra-balra. El�sz�r a kaktuszra, amelyen nem Kegyetlen T�ske f�n�k, hanem egy szalmab�bu l�gott. Nagyj�b�l akkora, mint a dilis f�n�k. A k�s�rtet egy �reg, fogatlan, r�m�let�ben vacog� n�ger asszony volt, akit az�rt gondoltam fejetlennek, mivel fekete arca beleolvadt az �jszaka s�t�tj�be. Az �regasszony �sszeg�rnyedt, �s el�kotort a ruh�ja al�l egy bankjegyet. – Vedd el! – mondta, �s fel�m ny�jtotta. – Csak ne er�szakolj meg! Cs�nya volt, mint egy boszork�ny, �letkor�t illet�en pedig �gy gondoltam, hogy le�nykor�ban dinoszauruszokkal kerget�zhetett. Nem t�r�dve r�m�let�vel, felemeltem a f�ldr�l a k�st, �s belesz�rtam egy hord� f�ldj�be. – Kivagy, asszony? – sz�ltam r� kem�nyen, �s megp�rgettem a pisztolyomat az ujjamon. – Longo – rebegte elhal� hangon. – Miss Henderson dajk�ja. Egyszerre meg�rtettem mindent. A kaktuszra sz�rt szalmab�bura n�ztem, s �szrevettem, hogy sz�nnel r�rajzolt varj�cs�rorra, �les mad�rtekintete Theo Hendersont id�zi. S�hajtottam, megkerestem a nadr�gom, �s egy hord� v�delm�ben magamra h�ztam. A kaktuszt�vis has�totta lyukat nem tudtam elt�ntetni, de k�ts�gk�v�l annak is megvan az el�nye, ha fullaszt� melegben szell�zik az ember nadr�gja. – Mi�rt csin�ltad? k�rdeztem, miut�n visszavedlettem �riemberr�. – Te ki vagy? – Miss Henderson bar�tja. Seg�teni szeretn�k neki. Az �regasszony biccentett. – Ez egy zsuzsu. – Zsuzsu? – Az. Szalm�b�l csin�ltam, �s beletettem a belsej�be h�rom sz�lat Henderson �r haj�b�l �s a kisujja k�rm�t. A k�st pedig a t� partj�n belesz�rtam a sz�v�be – mondta b�szk�n. – Mi�rt, Longo? – Mert... Henderson �r gonosz ember. T�nkretette Henry urat �s Wendy kisasszonyt. � csin�lt minden gonoszs�got. Megfizette a var�zsl�t, az pedig elijesztette az embereket a k�gy�farmr�l. Az �p�leteket Kunga gy�jtotta fel, �n l�ttam. De nem tehettem semmit. Most meg�l�m. Elj�tt az id�. – Mi�rt csak most? – Az �n nagyap�m nagy var�zsl� volt. Megtan�tott a var�zslatra. Azt mondta, ha el akarsz puszt�tani valakit... ne siesd el a dolgot. V�rj pontosan tizen�t �vig. Azt�n azon az �jszak�n, amikor a tettet elk�vette, ami�rt bossz�t akarsz �llni rajta, k�sz�ts zsuzsut, �s �ld meg �gy, ahogy a gonosz emberrel szeretn�l v�gezni. A zsuzsu �tviszi a hal�lt a gonosz ember test�be. �ppen ma tizen�t �ve, hogy felgyulladtak az �p�letek �s meghaltak a k�gy�k. Visszadugtam a tokj�ba a revolverem, �s elindultam a kij�rati ajt� fel�. H�sz percem volt, hogy felk�sz�ljek a vacsor�ra. 12. A h�sz perc nagyj�b�l azzal telt el, hogy szereztem k�t biztos�t�t�t, amivel r�gz�tettem magamon a nadr�gomat. Megvizeztem a hajam, hogy �riembernek l�tsszam, s amikor megsz�lalt a vacsor�hoz h�v� gong, les�t�ltam az eb�dl�be. A terem k�zep�t ural� hossz� asztal mellett heten �ltek. Az asztalf�n �ll� sz�k �resen �llt m�g, amikor bel�ptem az ajt�n. Az asztal v�g�n �l�, lenyalt haj�, h�sz �v k�r�li fick� gyanakodva n�zett r�m. – H�t ez a majom meg kicsoda? Miss Henderson haragosan kapta fel a fej�t. – Moder�ld magad, Michael. �, iz�... Mr. Lendvay. Theo b�csi �j test�re. – Vigye el az �rd�g Theo b�csit – nyafogta a lenyalt haj�. – Csak az�rt k�sik, hogy k�nozzon benn�nket. Olyan kaj�s vagyok, hogy majd a falra m�szok... Az a v�n k�jenc meg addig h�zza az id�t... De te err�l tal�n t�bbet tudn�l mondani, Jerry! Az asztal t�ls� oldal�n �l� v�r�s haj�, szepl�s l�ny – mert Jerry, nev�vel ellent�tben, l�ny volt – felpattant, �s az asztalra csapott. – El�g volt a piszkos gyan�s�tgat�saidb�l, Michael! �n nem az�rt k�stem ... – Fel�lem ak�r le is fekhetsz vele, csak id�ben hozz�k a kaj�t! A v�r�s haj�, fiatal l�ny mellett �l�, hasonl�an v�r�s haj� �s szepl�s fiatalember felkapott egy vill�t, �s se sz�, se besz�d, Michaelhez haj�totta. A villa nagyot koppant a lenyalt haj� v�ll�n. – Ha nem fogod be a sz�d, felny�rsallak, Michael! Megd�glesz az irigys�gt�l, mert halv�ny es�lyed sincs, mi? – Nyugi, T�m, nyugi – fogta meg az izgatott v�r�s k�ny�k�t egy hasonl�an v�r�s, k�v�r n�. – �lj vissza a helyedre, �s ne t�r�dj semmivel! Michael Monty m�r csak ilyen. Nem tudja elviselni, hogy vesztett! – Mi az isten�rt vesz�tettem volna? – �v�lt�tte a lenyalt haj�, �s �gy szor�totta a hozz� haj�tott vill�t, hogy belefeh�redett a keze. – Mi�rt vesz�tettem volna? �n is �ppen annyira rokon vagyok, mint ti! M�g ha nekem nincs is szokny�m, ami al� odany�lk�lhatna Theo b�csi! – Ne l�gy �zl�stelen, Michael! – d�rrent r� Wendy. – Els�sorban �hes vagyok, �s csak azut�n �zl�stelen... Hol az istenben van m�r az a rohadt vacsora? Mintha ez lett volna a jelsz�, az ajt� kit�rult, s k�rogva bebotork�lt a terembe Theofil Henderson. 13. Fekete volt, k�r�rvend�; a feje tetej�n �gaskod� hajb�bita egy koszlott varj� kihullani k�sz�l� fejtoll�ra eml�keztetett. G�nyos, m�lyen �l� szemeivel v�gign�zett rajtunk, azt�n el�gedetten �sszed�rzs�lte a tenyer�t. – V�gtelen �r�mmel t�lt el – mondta –, ha l�tom, hogy kis csal�dom b�k�s egyet�rt�sben t�lti napjait. Valami probl�m�d van, Michael? – Ugyan m�r, Theo b�csi – morogta a l�nyalt haj�, �s a v�n varj� m�g�tt felt�n� felszolg�l�kra sand�tott –, csup�n �hes vagyok, ennyi az eg�sz. Az �reg az asztalf�h�z kocogott, �s leroskadt a sz�kre. – Ma est�re di�t�sat f�zettem. �s f�leg keveset. Nem j� tele gyomorral lefek�dni. Igaz, Molly? – Igaz, Theo – s�hajtotta a k�v�r n�. – Hogy vagy, Jerry dr�g�m? – k�rdezte az �reg varj�. – K�sz�n�m, Theo b�csi – suttogta a v�r�s l�ny, �s olyan csod�lattal meresztette Theofil Hendersonra a szem�t, hogy el�llt t�le a l�legzetem. – J�l vagy, Theo b�csi? A lenyalt haj� falni kezdett, Wendy Henderson t�ny�rj�ra f�ggesztette a szem�t, ak�rcsak a mellette �l� kecskeszak�llas, csiptet�s, id�s f�rfi. Ahogy jobban szem�gyre vettem, a mexik�i sz�m�zet�sben �l� Trockijra eml�keztetett. Rossz volt a kaja �s kev�s. Arra gondoltam, hogy m�g v�rok n�h�ny napig, azt�n �gy elt�n�k �n is, mint az el�deim. K�ts�g sem f�rhetett hozz� ugyanis, hogy �ket is a kaja �zte el, nem a kaktuszokt�l val� f�lelem. Megettem a levesnek nevezett felh�g�tott cip�paszt�t, �s �ppen besz�dbe akartam elegyedni a csiptet�s Henry Hendersonnal, amikor Theo b�csi megkocogtatta a pohar�t. Valamennyi szem fel�je fordult, k�zt�k az eny�m is. – Csak annyit akarok mondani – k�rogta a dolm�nyos varj� –, hogy k�t okb�l is nagy nap ez a mai. �ppen tizen�t �vvel ezel�tt t�rt�nt valami, amire nagyon sz�vesen eml�kszem vissza. R�gi t�rt�net, amit meg szeretn�k �nnepelni...! Michael, megk�rhetn�lek, hogy t�lts a borb�l m�g egy poh�rral? Felemelte a pohar�t, �s Jerry fel� ny�jtotta. – Ezenk�v�l van szerencs�m bejelenteni, hogy a tizen�t �ves �vfordul� tisztelet�re... a mai napon megn�s�ltem. Kedves Molly, feles�g�l vettem a l�nyod. Mit sz�lsz hozz�? A k�v�r, v�r�s n� arc�t el�nt�tte az �r�m. – �h, Theofil! – Csak a l�nyod, hogy f�lre�rt�s ne ess�k – er�s�tette fel a k�rog�s�t Henderson. – Te majd sz�pen f�lrevonulsz egy nyugodalmas helyre. – Persze hogy f�lrevonulok... nem akarom �n senki boldogs�g�t megzavarni, nem �n! Jerry oldalba b�kte a v�r�s fiatalembert, aki leplezetlen diadallal a lenyalt haj�ra vigyorgott. – Hogy vagy, Michael, hogy �rzed magad? A lenyalt haj� lecsapta asztalkend�j�t. A kend� mag�val sodort egy poh�r bort. A ki�ml� ital v�r�se v�szj�sl� foltot rajzolt a feh�r abroszra. – Megbolondult�l, Theo b�csi? Ezt a kis ringy�t? Ha tudni akarod, h�t ezzel m�g �n is... A varj� felemelkedett, �s horgas ujj�val az ajt� fel� b�k�tt. – Takarodj a h�zamb�l, Michael Monty! T�bb� ne l�ssalak! Kitagadlak, egy rohadt fill�rt sem l�tsz t�lem; ezt jobb, ha most mindj�rt tudom�sul veszed. Holnap reggel szedd a s�torf�d, �s t�nj el! J�l vagy, dr�g�m? Jerry szepl�i ragyogtak, mint az aranylencs�k. – J�l, Theo b�csi! – Mostant�l kezdve csak Theo vagyok, darling. �s te hogy vagy, Henry? A csiptet�s f�rfi megt�r�lte a sz�j�t, �s letette az asztalkend�j�t a t�ny�rja mell�. Lassan felemelkedett; g�nyosan mosolyogva a varj�ra n�zett. – Gratul�lok, Theofil. Mindig is j� testv�r volt�l. Sok szerencs�t k�v�nok... b�r... felesleges f�rads�g volna, ha magam is hinn�k benne. – Mi�rt, Henry? – k�rdezte Henderson �lesen. – Mi�rt? – Mert ma �jszaka meghalsz, Theofil – mondta a cvikkeres, �s kiment a szob�b�l. 14. Feleslegesnek �reztem magam, mint ty�kszem a h�velykujjon. �vatosan felemelkedtem, hogy lel�pjek, de Theo Henderson �szrevette a mozdulatomat, �s visszaparancsolt. – Maga csak maradjon! Az �n alkalmazottam, vagy mi a fene!? Majd ha sz�lok, hogy elmehet, akkor szedheti a s�torf�j�t! Nemigen cs�pem az ilyesf�le hangot, m�g akkor sem, ha annyira gazdag a gazd�ja, mint Henderson; ez�ttal azonban m�gis befogtam a sz�mat. Ha ugyanis kinyitom, a t�bbiek �hatatlanul �ll�sfoglal�snak tekinten�k, m�rpedig eszem �g�ban sem volt �ll�st foglalni Henderson �s csal�dja vit�j�ban. – Hol volt az esk�v�, Theo? – k�rdezte a k�v�r, v�r�s n�, �s szemreh�ny�an a l�ny�ra pislantott. – A szob�mban – mondta Henderson t�m�ren. – Az inasom �s a kapus voltak a tan�k. �gy d�nt�ttem, hogy mell�z�m a formas�gokat. A jelenl�tetek csak elvette volna a kedvem az eg�szt�l. Igaz, Jerry? – T�k�letesen, Theo – b�lintott a l�ny. – Henderson felemelkedett, �s r�m n�zett. – Most van v�ge a vacsor�nak. Menjen, �s fek�dj�n le! De tudnia kell, hogy �jszaka is tart a szolg�lata. Ha ki�ltok, rontson be a szob�mba, mert gyan�that�an kedves rokonaim az �letemre t�rnek. Hallotta, mit mondott Henry? – Term�szetesen – b�lintottam. – Majd nyitva tartom a szemem, �s alv�s k�zben sem csukom be. �mb�tor �n az �n hely�ben nem venn�k k�szp�nznek minden elhamarkodott kijelent�st, ami vacsora k�zben hangzik el. Henderson g�nyosan lebiggyesztette a sz�j�t. – H�t �n annak veszem! Ami pedig �nt illeti, szerencs�re nincs a helyemben. Ebben mindketten egyet�rtett�nk. 15. Ann�l is ink�bb, mert a f�lhom�lyos folyos�n Wendy Henderson megfogta a karom. – Mr. Lendvay. V�lthatn�nk n�h�ny sz�t? Sejtelmesen duruzsolt a f�lembe, s mintha puha ajka a f�lcimp�mhoz �rt volna. Mire felocs�dtam, m�r a szob�j�ban �ltem egy karossz�kben. – Ne �rtse f�lre – suttogta elpirulva –, hogy a szob�mba cipeltem, de... itt a falnak is f�le van. Csak annyit szeretn�k mondani..., hogy...; ne vegye komolyan, amit ap�m mondott. – Egy�ltal�n nem veszem komolyan – biztos�tottam –,. hacsak val�ban nem akarja meg�lni! – Ugyan, hov� gondol! Apa a l�gynek sem tudna �rtani. Hiszen �ppen ez a legnagyobb baja. Ha akkor Afrik�ban ... – Most mit csin�l? – A szob�j�ban �l, �s a kisvas�tjaival j�tszik. Tal�n m�r el is felejtette, mit mondott Theo b�csinak. – Val�ban �ppen tizen�t �vvel ezel�tt t�rt�nt az a sajn�latos dolog...? – Hogy Theo b�csi t�nkretett benn�nket? H�t, ha � mondja! Megvontam a v�llam, �s fel�lltam. – Nyugodj�k meg, Miss Henderson. Ha az �desapja val�ban a l�gynek sem �rt, nincs mi�rt nyugtalankodnia. Kil�ptem az ajt�n, de nem tudtam meg�llni, hogy miel�tt felsz�v�dok, a folyos� f�lhom�ly�ban vissza ne ford�tsam a fejem. Dermedten �llt a nyitott ajt� el�tt, �s mintha leplezetlen f�lelem csillogott volna a tekintet�ben. 16. M�r majdnem el�rtem a szob�m ajtaj�t, amikor egy kar kiny�lt egy s�t�t sarokb�l, �s elkapta a v�llam. Megperd�ltem, hogy beh�zzak neki egyet, de tiltakoz�n felemelte a kez�t. – Ne! Michael Monty vagyok. �n csak... Leeresztettem a karom. – Mi az �bra, Mr. Monty? – Besz�lhetn�nk valahol? Legink�bb aludni szerettem volna, de s�hajtva megadtam magam. – J�jj�n be a szob�mba! Megk�n�lom egy whiskyvel. Az �veg whisky, amit vacsora el�tt tal�ltam az �jjeliszekr�nyemben, bizony�ra Theo Henderson k�l�n aj�nd�ka volt. Lecsavartam a kupakj�t, �s t�lt�ttem k�t eg�szs�ges adaggal. – Nos? Egyetlen hajt�sra kiitta, �s elfintor�totta a sz�j�t. – Mit sz�l hozz�, kir�gott! Elvette azt a v�r�s ringy�t, engem meg olajra l�ptetett. Pedig, �szint�n sz�lva, sz�m�tottam egy kis �r�ks�gre. Nagyon j�l j�nne n�h�ny ezer doll�r! – Kicsoda �n tulajdonk�ppen, Mr. Monty? – �, csak egy t�voli, szeg�ny m�sodunoka�cs. Theo b�csi els� feles�g�nek a testv�re volt az any�m. Egy�bk�nt m�r sok mindenf�l�vel megpr�b�lkoztam, de valahogy nem akart igaz�n �sszej�nni semmi. K�l�nben van egy �ri�si �zleti aj�nlatom az �n sz�m�ra, Mr. Lendvay... Soha vissza nem t�r� alkalom. – �spedig? – �lje meg Theo b�csit! Maga olyan zsaruf�le, biztos kifektetett m�r egy-k�t csirkefog�t. Mi az mag�nak, nem igaz? – Igaz – b�lintottam szer�nyen. – Kiny�rja valahogy... lehet�leg nyom n�lk�l. Ha hozz�jutok az �r�kr�szemhez, kap ezer doll�rt. Sz�p p�nz egy ilyen v�n strici�rt, nem? – T�ls�gosan is b�kez� – b�lintottam. – Csak nem l�tom be, hogyan jutna �n ahhoz a p�nzhez, amib�l kifizethetn� a v�rd�jamat. – Nem �ntene m�g egy adaggal? Hogyan jutn�k hozz�? H�t ha ma �jszaka feldobn� az �reg a talp�t, a h�zass�got �rv�nytelen�teni lehetne. Hiszen l�nyeg�ben meg sem t�rt�nt, nem igaz? V�geztem egy �vet a jogon, �s egy tant�rt�net �ppen valami hasonl� esetr�l sz�l. Nos, hogy tetszik az �tletem? Felemelkedtem, hogy tudt�ra adjam, r�szemr�l befejezettnek tekintem a besz�lget�st. – Nem igaz�n – mondtam. – T�ls�gosan is bizonytalan a dolog. �n pedig, csak biztosra megyek. � is fel�llt, �s megvonta a v�ll�t. – K�r. Pedig Theo b�csi �gy is, �gy is kinyiffan. Na, viszl�t! Az ajt� mintha helyeselt volna neki, nagyot nyekkent, ahogy becsuk�dott. Mivel egyre a vacsor�n�l elhangzottak zsongtak a fejemben, elhat�roztam, hogy birkasz�ml�l�st tartok. Magam el� k�pzeltem egy z�ld �l�s�v�nyt s egy csapat birk�t, amint egyes�vel �tugr�lnak felette. H�sz feh�r, a huszonegyedik fekete. Alighanem tizen�tn�l tartottam, amikor halkan megkopogtatt�k az ajt�t. Fogtam a stukkeromat, elzavartam a birk�kat, �s az ajt� mell� �lltam. – Ki az? Nem felelt senki, de ism�t felhangzott a halk kopogtat�s... �vatosan elford�tottam a kulcsot, �s vill�mgyorsan kit�rtam az ajt�t. Hi�ba tartottam azonban el�re a stukkert, nem volt odakinn semmi, csak a s�t�ts�g. M�r-m�r azon voltam, hogy visszavonulok, amikor a s�t�ts�g megsz�lalt az orrom el�tt. – Szabad besz�lni n�h�ny sz�t veled, uram? Kiguvasztottam a szemem, �s v�gre felfedeztem a t�lem n�h�ny centim�terre szobroz� Long�t. Fekete arca �s fekete ruh�ja beleolvadt az �jszak�ba. M�g a szeme sem vil�g�tott. S�hajtva kit�rtam az ajt�t, �s utat engedtem neki. Hi�ba mutogattam a sz�kre, csak a fej�t r�zta. – Mister, te l�tt�l engem – mondta rekedt, ijedt hangon. – L�ttalak – mondtam bizonytalanul. – Fel�ldoztam Mr. Hendersont – mondta. – Felaj�nlottam a kaktuszistennek! – El�g helytelen – cs�v�ltam meg a fejem. – �s ha kaktuszisten komolyan veszi a k�v�ns�godat? – Kaktuszisten komolyan veszi – mondta hat�rozottan. – Mr. Theo Henderson meghal ma �jszaka. Kaktuszisten meg�li! – Hm – morogtam. – Ha a dolog ennyire komoly, �s ennyire biztos vagy benne, hogy kaktuszisten kiny�rja Mr. Hendersont, mit akarsz t�lem? – Te tan� volt�l, uram. – Tan�? – Mr. Hendersont holnap reggel holtan tal�lj�k, uram: Kaktuszisten meg�li. Biztos. Te ne mondd rend�r�knek, hogy mit l�tt�l. Hogy engem l�tt�l var�zsolni. �ltal�ban nem szoktam k�nnyelm� �g�reteket tenni, a r�m t�r� �lmoss�g azonban elaltatta az �bers�gemet. – J�l van, j�l – mondtam belet�r�dve. – Ha Hendersont meg�li kaktuszisten, nem sz�lok r�la, hogy te csin�ltad a var�zslatot, �gy m�r j� lesz? Nagy komolyan b�lintott. – J� lesz, uram. K�sz�n�m. Ma van a bossz� �jszak�ja! K�sz�n�m, uram! Longo lel�pett, �n becsuktam az ajt�t, fejjel el�re belezuhantam az �gyba, s m�g abban a szempillant�sban el is aludtam an�lk�l, hogy egyetlen birk�t is megsz�moltam volna. 17. Amikor felriadtam, a nap bes�t�tt az ablakon. N�h�ny m�sodpercig t�rtem a fejem, hogy hol az �rd�gben lehetek, azt�n vill�mgyorsan eszembe jutott minden. Oldalamra fordultam, �s nagyot �s�tottam. Vigye el az �rd�g Hendersont. Megkopogtatt�k az ajt�mat. Kem�nyen, fenyeget�en. – Mr. Lendvay! �bredjen, Mr. Lendvay...! Lel�gattam a l�bam az �gyr�l, �s arra gondoltam, hogy a kopogtat�soknak is egy�nis�g�k van, �ppen �gy, mint a telefoncseng�seknek. Ha egyszer id�t tudok szak�tani r�, sz�vesen megismertetem �n�ket a kopogtat�sok l�lektan�val. Nos, ez a kopogtat�s, mint mondottam, fenyeget� volt. Nem a hangerej�n�l fogva, nem, hiszen aki kopogtatott, nem d�ngette az ajt�t, nem is rugdosta, m�gis szinte s�t�tt a fenyeget�s a koppan�sokb�l. Vill�mgyorsan magamra kaptam a k�penyem; �s kinyitottam az ajt�t. Tom, Theo Henderson �js�tet� s�gora �llt a folyos�n. V�r�s, kerek arc�n egym�st �rt�k a k�l�nb�z� t�lt�s� �rzelemhull�mok. – Keljen m�r fel, a j� Krisztus�t! – sziszegte. – Maga itt alkalmazott, vagy micsoda... nem? – Mr. Henderson�, �s nem a mag��! – igyekeztem meg�rizni magabiztoss�gomat. – Hiszen �ppen err�l van sz� – ny�gte n�mik�ppen megenyh�lve. – Vigye el a fene! Csalhatatlan biztoss�ggal meg�reztem, hogy t�rt�nt valami az �jszaka. M�ghozz� olyasmi, amit k�z�ns�geseti csak „sz�rny�s�g”-k�nt szoktak emlegetni. Visszapattantam a szob�ba a nadr�gom�rt �s a stukkerom�rt. – Mi t�rt�nt, pajt�s? – H�t... Theo b�csi eg�sz �jszaka a szob�j�ban volt, �s... most is ott van! Hi�ba kopogok, nem v�laszol. – Na �s? Nem k�v�ncsi mag�ra. Meg tudom �rteni. Megh�kkent, �s kivicsor�totta a fog�t. – Meg�r�lt, pajt�s? Most egy�ltal�n nem r�lam van sz�... Az elm�lt �jszaka a n�sz�jszak�ja volt, pajt�s! �s ahelyett, hogy harmatos nej�vel t�lt�tte volna, bez�rk�zott a szob�j�ba, �s be sem dugta Jerryhez az orr�t. Hagyta egyed�l szeg�nyt... K�pzelje, Jerry hogy b�nk�dott. – K�pzelem. Szerencs�re nem vette �szre a hangomban rejl� ir�ni�t. – Mit akar t�lem? Mit csin�ljak az �reggel? Nekem az a dolgom, hogy vigy�zzak r�, nem az, hogy r�besz�ljem a n�sz�jszak�ra. – Ki kell hozni a szob�j�b�l! – �s ha nem akar? – Mi�rt ne akarna? – H�tha meggondolta a dolgot. Tal�n r�j�tt, hogy m�g nem el�gg� �rett egy h�zass�gra. Cs�p�re tette a kez�t, �s szembefordult velem. – Maga t�nyleg ilyen h�lye, vagy csak ... Nem mondta tov�bb, �s ez volt a szerencs�je. Tov�bb� az, hogy �ppen Theo b�csi ajtaja el� �rkezt�nk, ahol m�r kisebb cs�d�let v�rt benn�nket. Ott volt majd mindenki, aki a h�zban lakott, Theo Henderson kenyer�t puszt�tva, egyed�l Henry b�csi cvikkeres k�p�t nem tudtam felfedezni. Alighogy odal�ptem hozz�juk, a k�v�r, v�r�s n� fenyegetve r�m t�madt. – Hol az �rd�gbe k�sz�l, ember? Az a dolga, hogy ott legyen, ahol sz�ks�g van mag�ra! Csin�ljon m�r valamit, az �rd�g vigye el. V�laszra sem m�ltattam. Ehelyett m�lyen Wendy Henderson szem�be n�ztem, aki les�t�tte a pillant�s�t. Michael Monty ezzel szemben helyk�n n�zett r�m, �s cinkos kacsint�st k�ld�tt fel�m. Longo a falat t�masztotta: mozgott a sz�ja, mintha buzg� im�kat k�ld�zgetne kaktuszistenhez. Jerry anyja kez�t fogta, �s ink�bb aggodalom t�kr�z�d�tt az arc�n, mint k�ts�gbees�s. �ppen mondani akartam valami b�tor�t�t, amikor elkapta valaki a t�rdem. Kegyetlen T�ske volt, az indi�n f�n�k. Villogott a szeme, ahogy csak egy igazi szi� indi�n� villoghat, ha egy megveszekedett s�padtarc ker�l az �tj�ba. – A nagy Manitu bossz�t �ll – suttogta �s szapora b�logat�sba kezdett. – El�rkezett a bossz� ideje! Mondani akartam neki valami b�tor�t�t, hogy v�ge a t�lnek, �s a b�l�nycsord�k hamarosan visszat�rnek a v�gtelen pr�rikre, amikor Michael Monty felvis�tott, mintha ny�zn�k. – A kurva �letbe! Seggbe sz�rt ez az idi�ta! V�rj�l csak, te rohad�k! A tolld�szes indi�nf�n�k eliramodott a folyos� v�ge fel�, Monty ut�na. Mi pedig ott maradtunk, k�ts�geink k�z�tt h�ny�dva. – Csin�ljon m�r valamit, a fene egye meg! – mondta a k�v�r any�s. – T�rje be azt a rohadt ajt�t! Nem volt valami eredeti �tlet, de ann�l hasznosabb. M�gis, miel�tt megfogadtam volna, sz�longatni kezdtem Hendersont. – Mr. Henderson! Keljen m�r fel, Mr. Henderson! V�rja az ar�ja a p�tn�sz�jszak�ra, Mr. Henderson. Jerry d�h�sen b�mult a k�pembe. – Nem tudna norm�lisabb hangot haszn�lni? Let�rdeltem, �s beb�multam a kulcslyukon. Azaz csak b�multam volna, ha lett volna. Henderson szob�ja azonban nem hagyom�nyos, hanem m�gnesz�rral z�r�dott, amihez tudvalev�leg nem kulcsot haszn�l a szoba gazd�ja, hanem a nagyujj�t. Az kell ugyanis a z�rra szerelt sz�mkombin�ci� be�ll�t�s�hoz. N�ztem n�h�ny m�sodpercig, azt�n fel�lltam. Ezt ugyan ki nem nyitja senki, hacsak val�ban be nem t�ri az ajt�t. Megkopogtattam az ajt�sz�rnyat. Er�s, massz�v f�b�l k�sz�lt, nem volt r� sok es�lyem, hogy beszak�tsam. – Ide figyeljenek – mondtam. – Ez nem olyan egyszer�. Ez egy massz�v ajt�, �s... A k�v�r any�s �gy tasz�tott f�lre, mint sz�llong� lepk�t a huzat. – F�lre! Hogyan csin�ljam? – Szaladjon neki – javasoltam. – Azt�n majd megl�tjuk. K�l�nben v�rjon egy pillanatra! M�g egy utols� felsz�l�t�st! Csak �gy zengett a folyos� a Theo b�csi, Theo b�csi! – ki�lt�sokt�l. Azt�n mintha v�gsz�ra t�rt�nne, felbukkant a folyos� v�g�n a k�romkod� indi�n f�n�k �s a h�tulj�t rugdos� Monty. – Kitagadlak – b�gte Kegyetlen T�ske. – Egy rohadt fill�rt sem kapsz! – Szarok r� – mondta k�nnyed�n Monty, �s egy utols�t r�gott a f�n�k fenek�be. – M�r kitagadtak. – Rajta! – intettem nagyvonal�an. – Megpr�b�lhatja! Behunytam a szemem, �s csak az �ri�si csattan�sra nyitottam ki. Az ajt�sz�rnyak �gy l�gtak a zsan�rokon, mintha elef�nt szak�totta volna le �ket. Ami v�g�l is igaz volt. 18. A k�v�r, v�r�s n�t m�r nem tudtam visszatartani, de a t�bbieknek el�lltam az �tj�t. – Maradjanak a folyos�n! Senki ne j�jj�n be a szob�ba! El�h�ztam a stukkeromat, hogy nagyobb nyomat�kot adjak a szavaimnak. Theo b�csi ugyanis nem volt abban az �llapotban, hogy fogadni tudta volna a l�togat�it. Theo b�csi egy �ri�si kaktuszon l�gott, holtan; test�t �t meg �tsz�rt�k a t�visek. Ugyan�gy, mint a szalmab�bu�t a kaktuszh�zban. Am�g a t�bbiek a folyos�n �b�gattak – a k�v�r any�st is kizavartam a szob�b�l –, visszaakasztottam az ajt�sz�rnyakat, �vatosan, nehogy a z�rhoz �rjek. N�h�ny pillanatnyi szeml�l�d�s ut�n meggy�z�dtem r�la, hogy Theo b�csi aligha lett gyilkoss�g �ldozata. A m�gneses z�rat � maga z�rta be saj�t maga m�g�tt, az ablakok is z�rva voltak, s k�l�nben is, a szoba a m�sodik emeleten helyezkedett el. Len�ztem az �vegen �t: �ppen a k�ken csillog� tavacsk�ra l�ttam. Kidugtam a fejem az ajt�n. – Valaki h�vja fel a rend�rs�get... Akkora �b�gat�sba kezdtek, hogy �jra csak becsuktam az ajt�t. – H�! – hallottam a v�r�s Tom hangj�t. – Mit csin�l odabent, mi ? Nek�nk jogunk van... Kidugtam a stukkert a folyos�ra. Csend lett, mint a temet�ben. Theo b�csi a kaktuszon l�gott, kicsavart tagokkal, holtan. Sok ronda holttestet l�ttam m�r �letemben, de Theo b�csi a p�rj�t ritk�totta. �gy vicsorgott, mintha �n ny�rtam volna ki, nem a sz�vroham. Le�ltem egy sz�kre, �s szem�gyre vettem mindent. Nyilv�nval�nak l�tszott, hogy sz�vroham vagy agyv�rz�s v�gzett vele, nekiesett a kaktusznak, az pedig felny�rsalta. R�ad�sul n�h�ny kisebb kaktuszt is mag�val sodort est�ben, amelyek belem�lyesztett�k t�sk�iket. T�prengtem, b�r tulajdonk�ppen nem volt okom r�. Ha csak komolyan nem hiszem, hogy kaktuszisten kapta el egy fordul�ra. Hangos csipog�sra rezzentem fel. Kinyitottam a szemem, �s egy mad�rkalitk�ra esett a tekintetem. A nyitott kalitk�ban megtermett papag�j �lt, s fekete gombszem�vel figyelmesen tanulm�nyozott. B�r, mint eml�tettem, nyitva volt az ajtaja, nem j�tt ki, hogy �dv�z�lj�n. Fel�lltam, �s odal�pkedtem hozz�. Bar�ts�gos, kellemes kin�zet� mad�r volt. Becsuktam az ajtaj�t, �s bedugtam az ujjam, hogy megsimogassam. Olyan gyorsan kapott fel�m, hogy alig tudtam elr�ntani. S�hajtottam, �s besz�ntettem a bar�tkoz�st. Imm�r minden figyelmemmel a kisvas�t fel� fordultam, amely a sarokban �rv�lkodott. A szoba eg�sz h�tuls� r�sz�t egy terepasztal t�lt�tte be, rajta a kisvas�ttal, hegyekkel, dombokkal, alag�ttal, v�lt�kkal. S ami a legmeglep�bb volt az eg�szben; a vasutat nem villany-, hanem g�zmozdony h�zta. Kis kaz�nj�n megcsillant a napf�ny. Mivel volt id�m b�ven, nem tudtam meg�llni, hogy be ne gy�jtsam az apr� spirituszl�ngot a kaz�n alatt, azt�n a kaktuszokkal kezdtem foglalkozni. Theo b�csi m�g a h�l�szob�j�t is telerakta kaktusszal, mintha egyetlen v�gya lett volna, hogy a sz�r�s j�sz�gok k�z�tt aludj�k. �rdekl�dve n�zegettem �ket, de semmi izgalmasat nem tudtam kiolvasni a t�sk�ikb�l. Nem t�nt t�l val�sz�n�nek a gondolat, hogy egyszer csak felpattantak, r�vetett�k magukat Theo b�csira, �s agyonszurk�lt�k. A folyos�n egyre t�relmetlenebb� v�lt a csoszog�s; eszem �g�ban sem volt azonban beengedni �ket. Hadd f�jenek csak a saj�t lev�kben, ha egy�ltal�n van miben f�ni�k! Hiszen Theo b�csit minden val�sz�n�s�g szerint az �g akarata szabad�totta meg a vil�gt�l, nem pedig egy elvetem�lt gyilkos. Amikor a mozdony �les s�pja felrikoltott, magam is majd beestem a kaktuszok k�z�. A folyos�n n�ma csend t�madt: tal�n azt v�rt�k, hogy kiny�ljon az ajt�, �s az eg�szs�ges Theo b�csi l�pjen ki rajta vigyorogva, kisvas�ttal a kez�ben. H�trafordultam. Az apr� mozdony megindult el�re, �s befutott egy alag�tba. K�zben egyfolyt�ban s�polt, mintha szorgos p�lyamunk�sokat akart volna figyelmeztetni a k�zeled�s�re. Kiny�jtottam a karom, hogy leemeljem a terepasztalr�l, de a papag�j elterelte a figyelmemet. Rikoltozott, verg�d�tt, v�r�s cs�r�t l�togatta, ahogy a vonatf�tty�t meghallotta. Fekete gombszem�ben csillogott valami, de hogy f�lelem-e vagy harag, nem tudtam volna megmondani. Amikor �gy l�ttam, hogy �sszet�ri mag�t a kalitka vasp�lc�in, meggondolatlanul ut�nany�ltam. A mad�r azonban, ahelyett, hogy m�lt�nyolta volna seg�t� sz�nd�komat, fel�m cs�pett. Ism�t csak millim�tereken m�lt, hogy nem tal�lta el az ujjam. Megfenyegettem, �s leemeltem a kisvasutat a terepasztalr�l: n�h�ny m�rges g�zcs�v�t l�k�tt a leveg�be, azt�n elhallgatott. A papag�j verdesett m�g n�h�nyat, miel�tt megnyugodott volna. Behunyta a szem�t, mintha az im�nti er�fesz�t�st akarta volna kipihenni. Theo b�csi kaktuszhoz szegezett hull�j�ra meredtem, �s megpr�b�ltam kis�tni valamit. Eg�szen addig t�rtem a fejem, am�g meg nem �rkezett a rend�rs�g. 19. Vermeer fel�gyel� a r�gi g�rd�hoz tartozott, s bizonyos k�r�lm�nyek k�z�tt k�pes volt kell� tiszteletet tan�s�tani a mag�nhekusok ir�nt. Ha a sz�ks�g �gy hozta, egy�tt is m�k�d�tt vel�nk. Arra persze gondosan vigy�zott, hogy az elismer�st � zsebelje be a feletteseit�l. Amikor megpillantott, a fej�hez kapott. – Atyaisten! Mint egy rossz �lom! Ha mag�val tal�lkozom, holtbiztos, hogy valami kiad�s kis gyilkoss�g van a h�tt�rben! Ezek ut�n kezet szor�tott velem, �s megveregette a v�llam. A kaktuszon l�g� Theo b�csira n�zett, �s szomor�an megcs�v�lta a fej�t. – Ennek m�r nem kell orvos. De az�rt csak vizsg�lja meg, doki! A pocakos Sutherland doki, akit m�r m�s �gyekkel kapcsolatban volt szerencs�m megismerni, kalapja karim�j�hoz �rtette az ujj�t. Lehet, hogy nekem k�sz�nt, lehet, hogy Theo b�csinak. Vermeer kiord�tott a folyos�ra, hogy senkit ne engedjenek be, azt�n lecs�ccsent egy sz�kre. – H�t akkor mes�ljen, John! Mi az �rd�g�t keres Theo Henderson h�z�ban? R��ltem egy karossz�k karf�j�ra, �s r�szletesen eldaloltam mindent. M�g azt sem hallgattam el, hogy Kegyetlen T�ske f�n�k fen�kbe sz�rt egy kaktuszt�sk�vel. Amikor befejeztem, Vermeer megsimogatta borost�s �llat, ami n�la a fesz�lt gondolkod�s jele volt. – Teh�t tulajdonk�ppen egy eg�sz sereg embernek �rdek�ben �llt eltenni az �reget l�b al�l... �gy gondolja maga is? – Pontosan �gy. – Akkor ak�r el is kezdhetj�k a kihallgat�sokat. Kaffka �rmester... k�ldje be a fekete dajk�t! Azt hittem, Longo sir�nkozni fog, bizonygatni, hogy nem k�vetett el semmit, hogy a var�zslat komolytalan dolog; ezzel szemben Longo �ppen az ellenkez�j�t tette, mint amit v�rtunk t�le. – Ter�tse csak ki a k�rty�it, Longo! – mondta kem�nyen Vermeer fel�gyel�, a maga r�men�s modor�ban. – Ugye maga �lte meg Theo Hendersont? Longo les�t�tte a szem�t – El�gedett mosoly bujk�lt a sz�ja szeglet�ben. – �n, uram. – H�t ez gyorsan ment. Hogyan csin�lta? – K�sz�tettem egy zsuzsut, a kaktuszh�zban odav�gtam egy kaktusz t�sk�ihez. Kaktuszisten meg�rtette, hogy mit akarok, �s elvette Mr. Henderson �let�t. Vermeer lehunyta a szem�t, �s nagyot nyelt. – Mikor l�tta utolj�ra Mr. Hendersont? – Este a vacsor�n�l, uram. – Ut�na nem? – Csak most, uram. – Akkor hogyan �lte meg? – Hiszen �ppen most mondtam el. A zsuzsu �lte meg �s kaktuszisten. De �n k�rtem �ket, hogy tegy�k meg. Kaffka �rmester vigyorgott, Vermeer megveregette Longo v�ll�t. – Most elmehet, Longo. De ne menjen messzire, mert minden percben sz�ks�g�nk lehet mag�ra. Amikor Longo kiment, odafordult hozz�m. – Nem is tudom, hogy van-e �rtelme v�gigk�rdezni valamennyit. A napn�l is vil�gosabb, hogy nem t�rt�nt b�ncselekm�ny. Nem tudom, mi mondatta ki velem a k�vetkez� mondatot, de �gy buk�it ki a sz�mon, hogy eg�szen biztosan nem mag�t�l j�tt ki. – Pedig itt gyilkoss�g t�rt�nt, uram! A sokat tapasztalt Vermeer beleszimatolt a leveg�be, azt�n megad�an pislantott. – Vigye el mag�t az �rd�g, pontosan ezt �rzem �n is! De h�t hogy az �rd�gbe? Doki! Sutherland doki becsukta a papag�j kalitk�j�nak az ajtaj�t, �s fel�nk fordult. – Mi van? – �n k�rdem mag�t�l! – Alighanem sz�vroham. B�r... �reztem, hogy gyorsabban ver a sz�vem. – B�r? – Ha a tr�pusokon lenn�nk, azt is hihetnem, hogy k�gy�mar�s. Amikor m�g Tanganyik�ban �ltem, nem egy hasonl� esettel tal�lkoztam. Van egy k�gy�, a latin nev�t mell�zn�m, mert az �n�k klasszikus ismereteit figyelembe v�ve �gyis hi�ba koptatn�m a sz�mat, nos, van egy k�gy�, melynek a mar�sa sz�vrohamhoz hasonl�t� t�neteket produk�l. Egyszerre ugrottunk fel mind a h�rman. Kaffka �rmester kapta a legmagasabbra a l�b�t. – A Krisztus�t, egy k�gy�?! �gy h�ztuk ki a cs�kot a szob�b�l, hogy �r�m volt n�zni. 20. Ahogy fejvesztetten kifel� igyekezt�nk, valaki besurrant mellett�nk az ajt�n. Kaffka �rmester ut�nakapott, de nem tudta el�rni. – Atyavil�g! Egy t�rpe! Elmagyar�ztam, hogy a t�rpe nemcsak t�rpe, hanem indi�n f�n�k is �s eg�szen tegnap estig Mr. Henderson els� sz�m� �r�k�se volt. Vermeer �sszer�ncolta a homlok�t. – Akkor a maga indi�n f�n�k�nek j� oka lehetett eltenni l�b al�l az apuk�j�t, mi? �vatosan kinyitotta az ajt�t, �s belesett a szob�ba. – H�! J�jj�n csak ki, Mr. Henderson! – Egy fr�szt! – hallottam testv�rem, Kegyetlen T�ske hangj�t. – Ez az �n vad�szter�letem. Takarodj innen, s�padtarc�! Kaffka �rmester elt�totta a sz�j�t. – Ez f�nyk�pez! A k�vetkez� pillanatban v�rfagyaszt� sik�t�s r�zta meg a vel�nket. – �risten! K�gy�! Mindh�rman bedugtuk a pisztolyunk cs�v�t az ajt�n. Alig tudtunk f�lreugrani, amikor Sutherland doki elv�gtatott mellett�nk. – K�gy�sz�rumot, azonnal! – h�r�gte. – Seggbe cs�pett egy vipera! Elkaptam a karj�t, hogy megmagyar�zzam, aligha k�gy�val tal�lkozott, ink�bb Kegyetlen T�ske pr�b�lta megv�deni t�le a vad�szter�let�t. A doktor lihegett: belel�ktem Vermeer �lel� karj�ba, �s beugrottam a szob�ba. Kegyetlen T�ske a sz�nyegen t�rdelt, �s egy polaroid g�ppel felv�teleket k�sz�tett. – D�nt� bizony�t�k! D�nt� bizony�t�k! – rik�csolta. – A feh�rek jogtalanul bet�rtek az indi�nok f�ldj�re, �s... Ekkor kapta t�lem az els� pofont. – Ez �rul�s – mondta nyugodtan. – Hiszen elsz�vtuk a b�kepip�t! – Nem volt sz� f�nyk�pez�sr�l – figyelmeztettem. – Ez igaz – b�lintott. – Akkor most mit csin�ljak? Elvettem t�le a felv�teleket, a zsebembe raktam, �s a f�l�be s�gtam: – Err�l egy sz�t se... a feh�rek el�tt! Kivettem a kez�b�l a g�pet, csin�ltam egy k�pet Theo b�csir�l, �s a kez�be nyomtam. – Eml�kbe. Most pedig gyer�nk... Alig tudtam megakad�lyozni, hogy a k�zben t�k�letesen mag�hoz t�rt Sutherland doki sz�t ne verje a fej�t. 21. A f�ldszinti szalonban �lt�nk, k�nyelmes fotelokban; vel�nk szemben Michael Monty terpeszkedett. – Nos, kedves Mr. Monty – kulcsolta �ssze kez�t a fel�gyel� –, mi a mondanival�ja az elm�lt �jszak�val kapcsolatban? Monty elmosolyodott. – Aludtam, mint a medve. Hiszen ez volt az utols� �jszak�m ebben a tejjel-m�zzel foly� palot�ban. Mr. Lendvay bizony�ra felvil�gos�totta, fel�gyel�, hogy azonnali hat�llyal ki vagyok r�gva. Ha �n nem ragaszkodott volna a kihallgat�somhoz, m�r itt sem lenn�k! – Hol lenne? – Vannak ismer�seim, – F�rfiak, n�k? – Is-is. – Ok�. Ezek szerint �nnek j� oka lett volna r�? hogy meg�lje Mr. Hendersont. Igaz, Mr. Monty? Monty sz�vott egyet a cigarett�j�n, �s j�l siker�lt f�stkarik�kat f�jt a leveg�be. – K�ts�gtelen. Ha tudom, lehet, hogy meg is teszem. De h�t hogyan tehettem volna meg? Az �reg�r bez�rk�zott egy m�gnesz�rral. Gondolj�k, hogy azok ut�n, ami k�zt�nk t�rt�nt, �ppen nekem nyitotta volna ki? �p �sszel val�ban nem gondolhattuk. – �nnek v�g�l is haszna lett Mr. Henderson hal�l�b�l, nem? Michael Monty elgondolkozva h�zta fel a v�ll�t. – H�t... reggel �ta �n is ezen t�r�m a fejem. Vegy�k csak figyelembe, hogy id�ig k�nyelmesen el�ldeg�ltem itt, a v�n szaros kegyelemkenyer�n. Mindenem megvolt, m�g n�mi zsebp�nzem is. Most pedig mehetek a nagy bizonytalanba. Csak akkor kapok valamit, ha Theo b�csi �s Jerry h�zass�g�t �rv�nytelen�teni lehet. B�r tegnap �jszaka m�g �gy l�ttam, j� lenne, ha Theo b�csi feldobn� a papucs�t, most, �gy reggeli f�nyben nem vagyok biztos benne, nem j�rtam volna-e jobban, ha visszak�ny�rg�m magam a kegyeibe. T – Akkor h�t mihez kezd, Mr. Monty? – K�r�ln�zek. Tal�n tudok kezdeni valamit magammal. Ha nem, v�g�rv�nyesen elz�ll�k. M�g az is megt�rt�nhet velem, hogy dolgozni fogok. Olyan k�ppel s�t�lt ki a szalonb�l, mintha m�r l�tn� mag�t egy �r�asztal mellett, ceruz�val a kez�ben. Majd �sszeestem a nagy sajn�latt�l. 22. A k�v�r any�s b�g�tt, Jerry is b�g�tt, a harmadik rajzfilmfigura. Tom pedig a k�rm�t r�gta. – Meg�lt�k! Biztos, hogy meg�lt�k! – �b�gatott a h�jas, v�r�s n�, �s hasztalan pr�b�lt legal�bb egy �rva k�nnycseppet kisajtolni a szem�b�l. – Pedig hogy szerett�k! – Eg�sz �jszaka v�rtam r�, a legszebb h�l�ingemben – h�pp�gte a szepl�s l�ny. – Sz�tverem a fej�t – mondta Tom nyomat�kkal, de azt nem mondta, hogy ki�t. Vermeer v�rt egy kicsit, azt�n ledobta a bomb�t. – �rtes�l�seim szerint �n�knek sem j�tt �ppen rosszul, hogy Mr. Henderson elhal�lozott... Mindh�rmuk arc�ra ki�lt a m�ly, sz�vb�l j�v� felh�borod�s. – Hogy gondolhat ilyet r�lunk? – s�p�tozott a k�t v�r�s n� – Mi�rt kellett volna...? – Ha j�l tudom, asszonyom – mondta Vermeer sz�razon �nnek el kellett volna hagynia a h�zat. M�gpedig el�g gyorsan. Gondolom, nem volt �ppen kedv�re val� a dolog. – A l�nyom�rt b�rmit megtenn�k – mondta a b�natos any�s, �s megt�r�lgette a szem�t. – B�rmit! – Azut�n, gondolom, az �n... iz�... Jerry... az az Mrs. Henderson sem b�nk�dik k�l�n�sk�ppen az elmaradt n�sz�jszaka miatt! – Ne mer�szelje m�g egyszer...! – sziszegte a l�ny... – Ne �m! – szor�totta �k�lbe a kez�t Tom. Vermeer azonban nem volt ijed�s. – A h�zass�got nem val�sz�n�, hogy �rv�nytelen�tik. �ri�si szerencs�vel megszabadultak az �regembert�l... Nyugodtan eltehetik a zsebkend�j�ket. Ha gyilkoss�g t�rt�nt volna, �n�ket is gyan�s�tan�m, nem vit�s, �gy azonban... Ny�lott az ajt�, Sutherland doki dugta be rajta a fej�t. – Bej�hetek? Vermeer kik�ldte a h�rom v�r�s haj�t, �s a dokihoz fordult. – Csak nem...? Sutherland szomor�an b�lintott. – De bizony, fel�gyel�. A laborosok most telefon�ltak, hogy m�rget tal�ltak a v�r�ben. K�gy�m�rget! 23. Mint n�gy s�b�lv�ny, meredt�nk egym�sra. – Teh�t... m�giscsak meg�lt�k – suttogta Vermeer. – A J�zus�t neki, hiszen �gy be volt z�rk�zva, mint Al Capone, amikor a konkurens banda kereste! Lehets�ges, hogy... valakit beengedett, az hozz�v�gott egy k�gy�t, a k�gy� megmarta, az illet� ezut�n fogta a k�gy�t, �s kiment vele? – A halott pedig becsukta ut�na az ajt�t? – k�rdeztem kaj�nul. – Mondjon jobbat! – Nem tal�ltak k�gy�t a szob�ban? – k�rdezte a doki Kaffka �rmestert. Az �rmester szomor�an r�zogatta a fej�t. – S�t, nyomot sem. Semmit, ami arra utalna, hogy gyilkoss�g t�rt�nt. Mr. Henderson a sz�v�hez kapott, nekiesett a kis kaktuszoknak, azt�n neki a nagynak. Az pedig felny�rsalta. – Hm. Mi t�rt�nik, ha az a bizonyos k�gy�m�reg bejut a szervezetbe? – Sz�vb�nul�st okoz – mondta t�m�ren a doki. – A sz�vb�nul�st teh�t m�r meg tudjuk magyar�zni... Az a k�rd�s csup�n: hogyan jutott a m�reg a szervezet�be? – Tal�n lenyelte – mondta Kaffka. A doki csak legyintett. – �gy nem hat. V�rbe kell jutnia. – Akkor valaki megsz�rta egy t�vel – pr�b�lkozott Vermeer. – Ki lehet mutatni a t� nyom�t a holttesten? A doki hat�rozottan nemet intett. – �gy tele van szurkaiv�, mintha s�ndiszn�kkal verekedett volna. Kiz�rt dolog, hogy megtal�ln�k a t� nyom�t, ha egy�ltal�n azzal �lt�k meg. K�l�n�sen a keze n�z ki rond�n, ahogy es�s k�zben a t�visekbe markolt. Vermeer hallgatott, azt�n t�relmetlen�l toppantott. – �gy nem megy�nk semmire. H��ba tudjuk, hogy k�gy�m�reggel �lt�k meg, ha nem tudjuk, hogyan. A lez�rt szoba rejt�ly�t pedig nem lesz k�nny� megoldanunk. Mint ahogy nem is volt az. 24. – Az �rd�gbe is, ki �rt itt a k�gy�m�rgekhez egy�ltal�n? – f�st�lg�n Vermeer. B�rmennyire is nem tetszett a dolog, k�nytelen voltam m�g egyszer, r�szletesen elmondani Henry Henderson szomor� t�rt�net�t, amit egyszer m�r fut�lag eml�tettem neki. Vermeer felugrott, �s a homlok�ra csapott. – Ez az. Hiszen megvan a mi k�gy�szak�rt�nk! A fiatalabb Henderson �vtizedekig k�gy�kkal bar�tkozott. Holtbiztos, hogy � ny�rta ki a fiv�r�t! – Hogyan? – Beengedte, Henry Henderson pedig belesz�rta a m�rget. – Azt�n? – H�t... Theo b�csi becsukta m�g�tte az ajt�t. – Ahelyett, hogy seg�ts�g�rt ki�ltozott volna? Mennyi id� kell hozz�, doki, hogy a m�reg hatni kezdjen? – Cirka h�sz m�sodperc. De m�r t�z m�sodperc m�lva jelentkeznek a rosszull�t els� t�netei. – Ha ez �gy van, ink�bb ki kellett volna t�rnia az ajt�t, mint becsukni – mondtam. Vermeer az ajt� fel� indult, �s intett, hogy k�vess�k. – Megl�togatjuk Mr. Henry Hendersont a barlangj�ban... Velem tartanak? Nem sz�vesen ugyan, de ott buktattam m�g�tte a l�pcs�n, ahogy a toronyszoba fel� igyekezt�nk. M�r el�re az arcomon �reztem Wendy szemreh�ny� tekintet�t. 25. Nos, szemreh�ny� tekintetben nem is volt hi�ny. Henry Henderson feltett cs�ptet�j�n kereszt�l vizslatott benn�nket, m�g Wendy keze remegett az idegess�gt�l. Megpr�b�ltam r�mosolyogni, de nem si