Kirket v�ratlanul �rte a katonai beh�v�, m�r csak az�rt is, mivel a Nagy Kupola �ppen el�g profi hadfival rendelkezett ahhoz, hogy a n�ha-n�ha bet�r� ellens�get megfutam�tsa. Fogalma sem volt h�t r�la, mivel �rdemelte ki a felettes had�gyi szervek bizalm�t, hiszen sem k�pzetts�ge, sem fizikai tulajdons�gai nem emelt�k a Kupola f�rfilakoss�g�nak �tlaga f�l�. Ann�l is ink�bb meglep� volt a beh�v�s t�nye, mivel hasonl� int�zked�seket csak a Kupol�t fenyeget� katasztr�f�k eset�n szoktak foganatos�tani; jelenleg pedig vesz�lynek nem volt se h�re, se hamva. Kirk nem tehetett egyebet, mint hogy a megfelel� napon �s megfelel� �r�ban megjelent a soroz� bizotts�g el�tt, amely a kilences sz�m� alag�tnak a hadsereg �ltal lez�rt r�sz�n �lt �ssze. Arc�n nyom�t sem fedezhette volna fel senki a legkisebb �r�mnek vagy �rdekl�d�snek sem, amiben k�ts�gtelen�l szerepet j�tszott Zurr is. � volt ugyanis Kirk menyasszonya, akit csak a sz�p sz�m� vet�lyt�rssal folytatott hosszas ideg - �s hajt�p� k�zdelem ut�n siker�lt hivatalosan is menyasszony�v� tenni. S most, amikor a k�rzeti irod�n megt�rt�nt a bejelent�s, iktatt�k, �s tudom�sul vett�k lak�sig�ny�t, bevonulhat, ki tudja, mennyi id�re... "Mi�rt pont �n kellek nektek?" - tette fel ki tudja, h�nyadszor a k�rd�st, amikor beh�v�j�t felmutatva beballagott a hadseregnek fenntartott alag�t sz�j�n. A soroz� bizotts�g irod�ja el�tt meglehet�sen sokan tolongtak: a legk�l�nb�z�bb kor� �s foglalkoz�s� f�rfiak. Voltak tisztes �regek, akik mellett tal�n a felgy�lemlett �lettapasztalat sz�lhatott, ugyanakkor iskolapadb�l �ppen, hogy csak kicseppent fiatalok is; mellett�k val�sz�n�leg fiatals�guk �s felt�telezett fizikai erej�k sz�lt. Kirk morogva leh�zta a nadr�gj�t; igyekezett �gy fordulni, hogy lehet�leg ne sokat mutasson meztelens�g�b�l. Hamarosan r� kellett j�nnie azonban, hogy sz�lmalomharcot folytat; a v�rakoz�ba ugyanis egyre t�bben �s t�bben �z�nl�ttek be a folyos�r�l, hogy a v�g�n m�r szinte egym�st s�rolta a b�r�k. V�gre azt�n, amikor m�r annyian szorongtak a nyilv�n m�s c�lra �p�tett helyis�gben, hogy szinte kellemetlen �rz�se t�madt, a bizotts�g megkezdte m�k�d�s�t. Csoportosan sz�l�tott�k be a beid�zetteket, ismeretlen elv szerint, Kirk meg sem k�s�relte, hogy r�j�jj�n a rendszerre. B�lcsebbnek tartotta, ha nekid�l a falnak, �s elr�gcs�l egy mag�val hozott keny�rdarabot. Igyekezett nem terhelni az agy�t a j�v�vel; �gyis minden kider�l, ha r�ker�l a sor. �gy t�nt, a beh�vottak t�bbs�ge ugyanazt a n�zetet vallja, mint �, mivel szinte valamennyien unottan �s f�leg sz�tlanul b�multak maguk el�, s k�s�rletet sem tettek, hogy sz�ba elegyedjenek egym�ssal. Kiv�telt tal�n csak n�h�ny �retlen, ink�bb gyerk�cnek t�n�, alighogy v�gzett iskol�s k�pezett, akik hangosan r�h�gve vicceket mes�ltek egym�snak, nem t�r�dve a t�bbiek felh�borodott pillant�saival. Az els� csoportok k�zben kit�dultak a teremb�l, enyhe izgalmat teremtve a v�rakoz�k k�z�tt. De azt�n, mivel v�g�l is semmi �rdekeset nem tudtak mondani, elcsitult a hirtelen t�madt moraj. Kirknek m�g alkalma sem volt elgondolkozni a nem �ppen b� h�rek felett, amikor besz�l�tott�k a bizotts�g el�. A sz�les, vil�gos szoba egyik fel�t hossz� asztal foglalta el, m�g�tte minden rend� �s rang� katon�val; egyesek el�tt f�zet �s �r�szersz�m, m�sok kez�ben ismeretlen rendeltet�s� m�szerek. Az asztal v�g�r�l felemelkedett egy alacsonyabb rang� katona, s a kez�ben tartott pap�rr�l lassan, tagoltan olvasni kezdte a neveket. Akinek a neve elhangzott, kil�pett a t�bbi k�z�l, s oda�llt az asztal el�. �sszesen k�r�lbel�l t�zen lehettek Kirk csoportj�ban, k�zt�k a r�h�gcs�l� fiatalok �s egy ismer�s is, akit �gy eml�kezett, hogy a tej�zem k�rny�k�r�l ismer. Felhangzottak az els� k�rd�sek, ezt a legel�l �ll�hoz int�zt�k, majd amikor v�geztek vele, az illet� elhagyhatta a termet. Kirk az utols� volt a sorban, s meglehet�sen hossz�nak t�n� v�rakoz�s ut�n egyed�l maradt a vizsg�l� bizotts�ggal szemben. S akkor Kirk sz�v�t valami szorong� �rz�s ker�tette hatalm�ba. Maga sem �rtette ugyan, hogy mi�rt, de egyszerre az a gondolat kezdett motoszk�lni a fej�ben, hogy ezek tal�n nem v�letlen�l hagyt�k �t utolj�ra, biztosan akarnak t�le valamit... De h�t mi a csod�t akarhatn�nak? A k�z�p�tt tr�nol� katona, nagy, piros cs�kkal a nadr�gja oldal�n, kez�be vette az el�tte hever� pap�rt, beletekintett, majd r�emelte d�lledt, szigor� tekintet�t. - Neve? - k�rdezte. - Kirk... - Sz�let�si helye? "�gyis jobban tudj�tok, mint �n" - gondolta Kirk, de �vakodott t�le, hogy meggondolatlanul sz�ljon. Ez�rt lassan, megfontoltan csak ennyit v�laszolt: - Nagy Kupola... - Foglalkoz�s? - Tehen�sz vagyok... - mondta Kirk. A katona �rtetlen�l r�meresztette a szem�t. - De hiszen... Itt az �ll, hogy... maga �p�t�sz. Most Kirken volt a csod�lkoz�s sora. - �p�t�sz? Soha �letemben. Ami�ta elv�geztem a mez�gazdas�gi iskol�t, a tehen�szetben dolgozom... - �rthetetlen - mondta a katona, �s �sszedugta a fej�t n�h�ny m�sikkal. Kirknek egyszerre csak f�ny gyulladt a fej�ben, s ez �ppen el�g volt ahhoz, hogy olyan meggondolatlans�gra ragadtassa mag�t, amilyenre csak az �r�m okozta k�bulat, adhatott okot. - K�rem... - mondta. - Akkor �n�k t�vedtek... Az egy m�sik Kirk. Az az illet� nem �n vagyok. A piros cs�kos haragosan felkapta a fej�t. - Mit mond? Tudja maga egy�ltal�n, mit besz�l? - s egyszerre pattogni kezdett a hangja. - Tanulja meg, hogy a hadsereg sohasem t�ved! Meg�rtette? - s felv�ve a ceruz�j�t, hat�rozott mozdulattal jegyzett valamit a pap�rra. "�, �n marha! - foh�szkodott mag�ban Kirk. - �n emeletes �k�r! Most azt�n elint�ztem magam... Hogy nem tudtam tartani azt a nagy sz�mat!" - Azt�n mit csin�l maga... maga... tehen�sz? - k�rdezte most m�r hat�rozott rosszindulattal a katona. - Hogy tetszik �rteni? - igyekezett valahogy rendbe hozni a dolgot Kirk. - Hogy mit dolgozom? - �gy tetszem �rteni... - b�lintott g�nyosan a piros cs�kos. - Micsoda ott maga? V�llalatvezet�, hogy ennyi esze van? Kirk nyelt egy nagyot, s udvariasan csak annyit mondott: - Tehen�sz... - �s mit csin�l a tehenekkel? Kirk, miel�tt v�laszolt volna, k�r�ln�zett, s l�tta, hogy az asztal m�g�tt �l�k leplezetlen undorral b�mulj�k, s egyszerre �gy kezdte �rezni mag�t, mintha b�r�s�g el�tt �llna, s � lenne a v�dlott. - H�t... gondozom �ket. - Milyen teheneket? - A nagy z�ldeket... hozz�juk vagyok beosztva. - �gy, a nagy z�ldeket... �s hozz�juk van beosztva - ism�telte a katona Kirk szavait. - �s konkr�tan mit csin�l vel�k, mi? - H�t etetem �s fejem �ket... Meg mindent. P�ld�ul tr�gy�zom is... - �s mondja maga... maga... Kirk, az el�bb mintha azt eml�tette volna, hogy iskol�t v�gzett. Nem? - De... - mondta zavartan Kirk. ' - �s ha maga iskol�t v�gzett, akkor hogyan lehets�ges, hogy teheneket tr�gy�z? Meg hogy feji �ket? He? Kirk egyszeriben r�j�tt, hogy lebukott, �s nem is tehet szemreh�ny�st �rte senkinek. Egyed�l �s kiz�r�lag a saj�t h�lyes�g�nek k�sz�nheti. - A mez�gazdas�gi f�iskol�t v�geztem el - ny�gte b�natosan. - Azt�n... - Azt�n? - Azt�n a tehen�szetbe ker�ltem, azt vezettem... - Aha! - mondta a katona. - Azt vezette... De most m�r nem vezeti! Most m�r a tr�gy�t hordja... Nem igaz? - Igaz - mondta Kirk. - De... - Arra feleljen - mondta a katona kem�nyen, �s lekoppintotta ceruz�j�t az asztalra -, hogyan lett maga a tehen�szet vezet�j�b�l tr�gyahord�! - Nem �ppen tr�gyahord�... - pr�b�lt tiltakozni Kirk. - Ne lovagoljon a szavakon. A k�rd�semre v�laszoljon! - Lev�ltottak - mondta Kirk. A sok-sok katona a hossz� asztal m�g�tt �gy b�mult a tehen�szre, mintha az ellens�g legtitkosabb �gyn�k�t siker�lt volna nyakon cs�pni�k a Kupola strat�giailag legeslegfontosabb pontj�n. - Sz�val lev�ltott�k... - mondta tagoltan a katona, �s lassan v�gighordozta a t�bbieken diadalmas tekintet�t. "Na, l�tj�tok, kit fogtam nektek? - k�rkedett a tekintet. - Csak tudni kell k�rdezni!" Kirk sz� n�lk�l lehajtotta a fej�t. - Azt�n mi�rt v�ltott�k le? - k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal a piros cs�kos, �s Kirk �rezte, hogy megmerevedik k�r�l�tte a leveg�. - Renitens magatart�s miatt - motyogta bizonytalanul. - Hogyhogy? - Ez volt az indokl�s... - �s ha felvil�gos�tana benn�nket ezen indokl�s m�lyebb �rtelm�r�l? Nagyon h�l�sak lenn�nk mag�nak... Teh�t mit fed az indokl�s? - K�rem - mondta Kirk. - �n let�lt�ttem a b�ntet�semet... Cs�kkentett fizet�ssel dolgoztam kilenc id�egys�gig. A k�z�s sz�ll�son laktam. S a ker�leti munka�gyi fel�gyel�s�g kit�lt�ttnek vette b�ntet�semet. K�rem... A katona hangja felcsattant: - Kirk �llampolg�r! Maga nincs tiszt�ban a helyzet�vel! Mi itt valamennyien felel�sek vagyunk a Nagy Kupola biztons�g��rt. �s a ves�j�be kell l�tnunk a magafajt�knak! Vil�gos, amit mondok? Mert k�l�nben... Megvannak az eszk�zeink! - Vil�gos - mondta Kirk, �s bel�tta, hogy minden tov�bbi ellenkez�s c�ltalan. Ha m�r elk�vette azt a marhas�got az el�bb, ki kell t�lalnia mindent... Ki tudja, mivel fog ez j�rni, de a hallgat�s csak ronthat a helyzet�n. Gyer�nk h�t, ess�nk t�l rajta! - A renitens magatart�s azt takarja, hogy... h�t... �j�tottam... A katona felszisszent. - Mit csin�lt? - �j�tottam... Kirk a szeme sark�b�l l�tta, hogy az asztal v�g�n az alacsony rang� katona l�zasan dolgozik. "Atyavil�g! - gondolta. - Jegyz�k�nyvbe vesznek mindent! A v�g�n m�g hadb�r�s�g el� �ll�tanak... Csak azt tudn�m, hogy v�g�l is mi�rt..." - A tehen�szetben. Amikor kineveztek a tehen�szet vezet�j�v�, r�j�ttem valamire. A takarm�nnyal kapcsolatban... - R�szletesen fejtse csak ki ezt a takarm�nyk�rd�st! - parancsolta a piros cs�kos. - H�t... a f�iskol�n tanultam. A tehen�szet szakon... Azt�n lehelyeztek a Kupola f�tehen�szet�be. S mivel ott �ppen elhal�loz�s folyt�n meg�r�lt a vezet�i �ll�s, engem nevezett ki a Tehen�szeti F�tan�cs vezet�nek. �n, k�rem, m�r az iskol�ban is takarm�nyoz�si probl�m�kkal foglalkoztam... - Enged�lyezte valaki? - k�rdezte hidegen a katona. - Term�szetesen... Illet�leg... - Tess�k? - Sz�val... az volt a feladatom, hogy feldolgozzam a z�ld tehenek takarm�nyoz�s�nak a t�rt�net�t. Az arch�vumban el�g sok �r�sos anyag maradt fenn. Ebb�l �rtam a diplomamunk�mat is. - Folytassa! - M�r kutat�saim k�zben r�j�ttem valamire... - Nocsak! - Hogy a z�ld tehenek pontosan annyi tejet adnak, mint... sz�val, mint nagyon r�gen. Egy jott�nyival sem t�bbet. Mint m�g akkor, amikor �seink megalap�tott�k a Nagy Kupol�t. - �s maga milyen k�vetkeztet�st sz�rt le ebb�l? Kirk nyelt egyet, �s �rezte, hogy minden f�lelme ellen�re kezdi elragadni a h�v. - K�rem - kezdte -, arra gondoltam, hogy a Kupola alap�t�sa �ta �lland� a tejhi�ny, hogy az �jsz�l�tteknek is alig jut bel�le. �s mi�rt? Mert a teh�n�llom�nyt nem lehet megfelel� m�don n�velni. Egyszer�en nincs hely. A Kupola nem tud t�bb tehenet befogadni. �s azt�n baj van a munkaer�vel is... - Csakugyan ? - Sz�val, ha a tejhi�nyt le akarjuk k�zdeni, m�s utat kell keresn�nk. Sem a tehenek, sem pedig a tehen�szek sz�m�t nem n�velhetj�k. - Akkor pedig csak egy m�d van - . mondta g�nyosan a katona. - �gy van - b�lintott Kirk. - A takarm�ny. �s ez itt a probl�ma. Ha megfelel� takarm�ny seg�ts�g�vel n�velni lehetne az egy teh�n �ltal adott tej mennyis�g�t, megsz�nne a tejhi�ny! - �s maga... maga ezzel foglalkozott? - Igen, k�rem - hajtotta le a fej�t Kirk. - Kidolgoztam egy �j m�dszert. �jfajta takarm�nyt �ll�tottam �ssze. �s... beadtam egy teh�nnek. - Persze, enged�ly n�lk�l, mi? - k�rdezte g�nyosan a piros cs�kos. Kirk hallgatott. - Folytassa! - intett a katona. - A teh�n h�rom nap m�lva �tsz�r annyi tejet adott, mint addig... - �s maga... maga mit kapott �rte? - H�rom id�egys�gnyi jav�t�-nevel� munk�ra �t�ltek - mondta Kirk. - De let�lt�ttem... - Indok? - A hagyom�nyok s�lyos megs�rt�se... �s a Kupola bels� rendj�nek vesz�lyeztet�se... Amikor letelt a b�ntet�sem, term�szetesen nem helyeztek vissza... a vezet�i posztra... - Hanem? - Csoportvezet� lettem. - Sz�p kis karrier - mondta a katona g�nyosan. - K�s�bb azt�n... - Van k�s�bb is? - Igen - mondta Kirk s�hajtva. - Az a fej�szerkezet�gy. - Mondja csak el azt is sz�p sorj�ban! - emelte fel a fej�t a piros cs�kos. - H�t... amikor letelt a b�ntet�sem, al� kellett �rnom egy pap�rt, hogy soha t�bb�... H�t igen. Soha t�bb� nem foglalkozom takarm�nnyal... azaz nem s�rtem meg dics� �seinket azzal, hogy tov�bbfejlesztem, illetve... - Folytassa! - Akkor arra gondoltam, hogy kital�lok valami �jat. S vizsg�lgatni kezdtem a z�ld teheneket. �s r� is j�ttem valamire... - Na ne mondja! - Igen. R�j�ttem, hogy a fej�k nem fejik ki rendesen a tejet! - Szabot�zsra gyanakszik ? - hajolt k�zelebb Kirkhez a piros cs�kos. - �, nem! - r�zta meg a fej�t Kirk. - Csak nem tudj�k. Puszta k�zzel nem lehet. Sokat gondolkodtam a dolgon. �s szerkesztettem valamit... - Micsod�t, az �g szerelm�re?! - Egy k�sz�l�ket, amely sz�vja befel� a leveg�t. Nam�r-most, ha ezt a k�sz�l�ket r�kapcsolom a tehenek kivezet� csatorn�j�nak a v�g�re, arra a b�ty�kre, amit a tehen�szek fejnek, h�t ez a sz�v�hat�s kisz�vja a tejet. An�lk�l hogy a tehenek eg�szs�ge k�rosodna. S�t. - Mi az a s�t? - M�g j�t is tesz nekik. Ha teljesen ki�r�lnek, m�snapra ism�t feltelnek tejjel. Ezzel egyharmad�val n�vekszik a tejtermel�s. - �s maga... maga szerencs�tlen, ki is pr�b�lta? Kirk keser� fintorra h�zta a sz�j�t. - Ki... - No �s mit kapott �rte? - Hat id�egys�g jav�t�- �s nevel�munk�t. Fel�re cs�kkentett fizet�ssel... - Indok? - K�ros neologizmusok kital�l�sa �s terjeszt�se. Ez�ltal vesz�lyeztettem a Nagy Kupola biztons�g�t. Persze, ezut�n m�r nem helyeztek vissza csoportvezet�i posztomra sem. A tr�gyasz�ll�t�khoz osztottak be, de n�ha-n�ha fejhetek is! - tette hozz� b�szk�n. A katona mogorv�n b�mult maga el�, a jegyz�k�nyvet k�sz�t� kez�ben pedig meg�llt a ceruza. - Menjen ki az el�t�rbe - mondta v�g�l a piros cs�kos, �s jelent�s�gteljesen a t�bbiekre n�zett. - �s fel�lt�zhet. De ne menjen el. M�g lesz dolgunk egym�ssal. Kirk �tballagott a m�sik terembe, ahol m�r csak alig n�h�nyan v�rakoztak. S a rak�s meztelen f�rfi, b�r l�tta Kirk elkeseredett arc�t, egyetlen sz�t, sem mert k�rdezni. Meg�rezt�k az ajt�k m�g�tt lej�tsz�dott trag�di�t, �s nem akart�k k�v�ncsiskod�sukkal s�lyosb�tani t�rsuk am�gy is neh�z helyzet�t. Ezalatt az ajt� m�g�tt megkezd�d�tt a tan�cskoz�s, amely egy id�re hivatott volt eld�nteni Kirk tehen�sz �s tr�gyahord� sors�t. - Nos, uraim! - kezdte a piros cs�kos, amikor Kirk m�g�tt becsuk�dott az ajt�. - Mit sz�lnak hozz�? Micsoda fog�st csin�ltunk? - Csak nem akarja azt mondani, t�bornok, hogy sz�ks�g�nk van erre az emberre? - k�rdezte valaki nyugtalanul �s n�mi felh�borod�ssal a hangj�ban az asztal v�g�n. - Hiszen a hadsereg�nk �s a Kupola bels� rendje is a hagyom�nyokon nyugszik. �seink kit�n�en megalkottak mindent! Semmi sz�ks�g, hogy ak�rki is k�ros �j�t�sokkal... Miel�tt azonban m�g befejezhette volna mondanival�j�t, a piros cs�kos k�zbev�gott: - T�k�letesen osztom a felh�borod�s�t, ezredes, �s eszem �g�ban sincs, hogy ilyesmire gondoljak. Ragaszkodjunk csak a hagyom�nyokhoz. Ellenben ez az ember vesz�lyezteti a Kupola biztons�g�t. S ez ellen tenn�nk kell valamit. - Id�zz�k a Kupolaellenes Tev�kenys�get Vizsg�l� Bizotts�g el�! - javasolta valaki. - �n azt hiszem, uraim - emelte fel hangj�t az ezredes -, k�r lenne m�sra tolnunk az �gyet. Most �rtem csak, hogy a t�bornok �r mit akar mondani... Ezt az embert nek�nk kell elint�zn�nk! - De h�t hogyan ? - k�rdezte egy hang. - A polg�ri �gyek minisztere legut�bb is el�gg� a nyakunkra m�szott. B�rgyilkosok alkalmaz�sa t�l kock�zatos... - Ugyan, k�rem - mondta a t�bornok, �s felemelte a kez�t. - Ki besz�l itt ilyesmir�l?! �s gondoljanak arra is - hangj�ba ironikus sz�nt kevert -, hogy a hadsereg mindig k�teles engedelmeskedni a polg�ri korm�nyzatnak. No de, uraim! �rizz�k meg a nyugalmunkat! - vette ism�t komolyra a hangj�t, amikor az asztal v�g�r�l kuncog�st hallott. - Teh�t? - k�rdezte valaki. - Egyszer� - mondta a t�bornok. - Beh�vjuk. Azt�n majd rajta tartjuk a szem�nket. �s �n garant�lom �n�knek, hogy a k�zelj�v�ben nem lesz alkalma, hogy �j fej�masin�kon t�rje a fej�t! Hars�ny hahota jutalmazta a t�bornok szellemess�g�t. - No de, uraim! - emelte fel a kez�t, pedig l�tszott rajta, hogy �lvezi a sikert. - Egyet�rtenek teh�t...? - Egy pillanat, t�bornok �r - mondta valaki. - Itt valami t�ved�sr�l volt sz�. Mi legyen azzal a Kirkkel, aki a mi nyilv�ntart�sunkban szerepel? Azzal az �p�t�sszel? A t�bornok megvonta a v�ll�t. - Ez m�r az �n�k dolga. Ha r�m hallgatnak, kih�zz�k a list�r�l, �s ember�nket �rj�k a hely�re. Sz�val egyet�rt�nk? Az asztal m�g�tt �l�k egyhang� �s szapora b�logat�sba kezdtek. - Nos - mondta a piros cs�kos -, h�vjuk be ezt a tr�gyahord�t... Pardon, m�g egy pillanatra! Ugye megb�zhatom �nben, ezredes? Megtal�lja a megfelel� szem�lyt, aki, hogy �gy mondjam, el�seg�ti ember�nk tisztess�ges, hagyom�nytisztel� �llampolg�rr� v�l�s�t? A t�bornok int�s�re a jegyz�k�nyvvezet� az ajt�hoz sietett, �s kit�rta; a ny�l�son beoldalgott Kirk,s�padtan a k�zelg� trag�di�t�l. Az ezredes azonban, akire r�b�zt�k a tov�bbiakat, kellemes csal�d�st okozott a lev�ltott mez�gazd�sznak. Nem ord�tott vagy fenyeget�dz�tt, ahogy azt a hadsereggel szemben ellens�ges �ll�spontot k�pvisel�, elvetem�lt �js�g�r�k szokt�k volt �ll�tani eg�szen letart�ztat�sukig, ellenkez�leg; mosolygott, �s szinte bar�ts�gos j�indulattal besz�lt: - Nagyon sajn�ljuk, Kirk �r, hogy igen fontos tev�kenys�g�t, amelyet feltehet�en k�zmegel�ged�sre v�gez a Kupola jav�ra... hm... meg kell szak�tanunk. De a hadsereg er�s�t�se legal�bb annyira �rdeke a Kupol�nak, mint a hm... fej�s, meg hogy a tr�gy�t kihordj�k a z�ld tehenek al�l. �pp ez�rt, b�rmennyire meg�rtj�k is az �n... h�t igen... sajnos, h�z�doz�s�t a hadseregt�l, k�nytelenek vagyunk beh�vni. M�ghozz� az �p�t� �s fenntart� alakulathoz... Gondolom, ez �ppen megfelel� lesz �nnek. Kirk viszont �gy gondolta, m�r �gyis minden mindegy, �s nem is akart tov�bb uralkodni mag�n. - K�rem, uraim - mondta humanizmus�t �s f�lelm�t vesztve. - Nem lenne tal�n m�gis c�lszer�bb azt a Kirket beh�vni, aki a list�n volt, �s aki �p�t�sz? Tal�n jobban �rt n�lam ahhoz, amire �n�k engem szemeltek ki. A t�bornok azonban k�zbev�gott, s egy�ltal�n nem olyan ny�jasan, mint az ezredes. - Mit gondol maga?! - k�rdezte szinte ord�tva. - Maga fogja megszabni, hogy a hadseregnek mi a c�lszer�bb? Maga, maga... Hogy v�g�l is mi mindent ord�tozott �sszevissza, Kirk egy csap�sra elfelejtette, amikor kez�be kapva beh�v�parancs�t, kifel� igyekezett. Csup�n arra vigy�zott, hogy m�lt�s�ga roncsait meg�rizve hasra ne ess�k a k�sz�b�n. S mivel ez v�g�l is siker�lt, elk�nyvelhette els� gy�zelm�t a hadsereg felett. Kirk szomor�an bandukolt az utc�n, hiszen ez a nap nem hozott semmi j�t, s r�ad�sul a Zur-ral, de m�g ink�bb a l�ny apj�val folytatand� k�zeli t�rgyal�sa is neh�znek �s kimenetel�t tekintve er�sen bizonytalannak �g�rkezett. Hif professzor l�ny�t a f�iskol�n ismerte meg, amikor m�g mindketten rem�nyteljes mez�gazd�sz-n�vend�kek voltak. Kirket els�sorban a tehenek �rdekelt�k, takarm�nyoz�si probl�m�ikkal egy�tt, a l�ny viszont a Kupol�n k�v�li mez�gazdas�gi kult�r�k hasznos�t�s�nak szentelte tanulm�nyait. S ha nem is dolgoztak azonos ter�leten, a term�szet ir�nti szeretet�k k�zel hozta �ket egym�shoz. Ez a rokonszenv azonban akkor m�g messze volt att�l, ahol v�g�l is kettej�k t�rt�nete meg�llapodott. A Kupol�ban ugyanis abban az �vben t�bb sz�zra volt tehet� a v�gz�s mez�gazd�szok sz�ma; a fele f�rfi volt, akik szinte valamennyien lankadatlan �rdekl�d�st mutattak Zurr ir�nt. Ebben k�ts�gtelen szerepet j�tszott a l�ny nem mindennapi sz�ps�ge �s esze is, de nem volt elhanyagolhat� t�nyez� apja, Hif professzor sem, aki b�r a t�rsadalomtudom�nyok ter�let�n tev�kenykedett, a term�szettudom�nyok ir�nt is csod�latot �rzett, no �s term�szetesen megfelel� kapcsolatokkal rendelkezett mindenhol. �gy azt�n Kirknek alaposan meg kellett k�zdenie, am�g Zurr v�laszt�sa v�g�l is re� esett. S hogy e k�zdelem ut�n mi�rt �ppen � lett a l�ny v�leg�nye, Kirk aligha tudta volna megmondani. Gyan�totta ugyan, hogy Zurr v�laszt�s�ban k�zrem�k�d�tt Hif professzor is, de hogy mi�rt �ppen mellette tette le a voks�t, sok�ig rejt�ly maradt sz�m�ra. Amikor azt�n mindketten elv�gezt�k a f�iskol�t, Kirk enged�lyt kapott, hogy bejelentse h�zasod�si sz�nd�k�t a megfelel� ker�leti hat�s�gn�l, �s beny�jtsa lak�sig�ny�t is. A hat�s�g term�szetesen akcept�lta a k�relmet, megadta a hat�rid�t, �s most m�r csak az id� volt az egyetlen t�nyez�, amely a h�zass�gk�t�s �tj�ban �llt. Kirk j�vend� ap�s�t�l enged�lyt kapott, hogy a nap meghat�rozott idej�ben, t�bbnyire estefel�, amikor Zurr is befejezte aznapi munk�j�t, elvigye a l�nyt s�t�lni vagy a kapu melletti vend�gl�be. S�t n�ha arra is r�vette, amit a l�ny k�l�nben nem is alaptalanul t�ls�gosan vesz�lyesnek tartott, hogy a kapu�rs�get megker�lve s a s�t�ted�st kihaszn�lva, kimer�szkedjenek a Kupola f�kapuj�n. �s Kirk, aki term�szet�t tekintve egy�ltal�n nem volt vakmer�, a l�nnyal egy�tt �lvezte a t�rv�nys�rt�s izgalm�t �s f�leg a feh�resen s�padt f�nyt, amely v�gig�ml�tt az ismeretlen vil�gon. Persze, att�l az�rt �vakodtak, hogy messzire elhagyj�k a kaput, hiszen tudt�k, hogy m�g �gy is az �let�kkel j�tszanak. Az �regnek, Hif professzornak, term�szetesen nem sz�ltak ezekr�l az esti kir�ndul�sokr�l; volt neki baja en�lk�l is �ppen el�g. Most, hogy a nyugd�jaz�s k�sz�b�n �llt, amit hasztalan igyekezett sokir�ny� �sszek�ttet�sei felhaszn�l�s�val elker�lni vagy legal�bbis, elod�zni, nyak�ra szabadultak a farkasok; azok a fiatalabb munkat�rsai, akiket ereje telj�ben, szem�ld�k�nek enyhe T�ncol�s�val is f�ken tudott tartani. Ezek a h�l�tlan csirkefog�k, kihaszn�lva hatalm�nak gyeng�l�s�t, ny�ltan vagy titokban minden lehet� f�rumon a professzor ellen fordultak. S Zurr is tudta, hogy ebben a neh�z, �tmeneti id�ben pokoli h�l�tlans�g lenne t�le, ha m�g � is �lmatlan �jszak�kat okozna az �regnek. Sajnos, az �tvirrasztott �jszak�k �gy is megtett�k a maguk�t, �s b�rmennyire igyekezett is a l�ny apj�nak kedv�be j�rni, k�zvetve � is hozz�j�rult Hif professzor k�s�bbi sz�vroham�hoz. Hif szokott b�lcs el�rel�t�s�val igyekezett elrendezni le�nya sors�t. S amikor m�g kor�bban inform�torai t�j�koztatt�k a le�nya k�r�l s�rg�l�d� udvarl�k k�pess�geir�l, sz�rmaz�s�r�l - apjuk �s anyjuk nev�t, valamint �letp�ly�j�t is bele�rtve -, meghozta d�nt�s�t. Rengeteg okot m�rlegelve arra az elhat�roz�sra jutott, hogy l�ny�nak Kirk, ez a tehets�ges mez�gazd�sz lesz a legmegfelel�bb f�rj. M�g akkor is, ha pillanatnyilag k�l�nbeknek t�n� leg�nyek is forgol�dnak k�r�l�tte. S Hif professzor, nagyon b�lcsen, �gy l�tta, hogy ha �ppen nem is alkonyodik be a t�rsadalomtudom�nyoknak, valamif�le pang�s mutatkozik majd m�vel�s�k k�r�l. Neki mag�nak meg is volt err�l a k�l�n elm�lete, ezt azonban, igen okosan, megtartotta mag�nak. S �gy �rezte, hogy az elk�vetkezend� hom�lyos id�kben le�nya legbiztosabban olyan valakire t�maszkodhat, akinek alapos term�szettudom�nyos m�velts�ge, j� beoszt�sa, van, �s ami a f�, nem �rdekli m�s, csak a munk�ja. Hif professzornak m�k�d�se sor�n eg�sz �letre sz�l� undora t�madt a zsenikt�l, akik �let�k minden m�sodperc�ben eg�szen m�st szerettek volna csin�lni, mint amit v�g�l is csin�lniuk kellett. Orvosok, akik k�lt�nek k�pzelt�k magukat, k�lt�k, akik politikusoknak, politikusok, akik tud�soknak �s �gy tov�bb. R�viden: Kirk t�k�letes alanynak �g�rkezett. Hif professzor azonban ritk�n t�vedett akkor�t, ha nem is helyrehozhatatlanul, mint Kirkkel kapcsolatban. A csal�d�sok sorozata, r�viddel az eljegyz�s ut�n, a takarm�ny�ggyel kezd�d�tt. �s �szint�n sz�lva nem is igen akart hinni a f�l�nek, amikor j�vend� veje, t�mogat�st rem�lve, elmes�lte balul v�gz�d�tt k�s�rlet�t. A professzornak, aki akkor m�r k�zel �llt a sz�vrohamhoz, annyi ereje m�g volt, hogy megk�s�relje jobb bel�t�sra b�rni Kirket, akiben v�g�l is m�rhetetlen�l csal�dott. Amikor egyed�l maradtak a szob�ban, amely egykori dolgoz�ja volt, igyekezett �gy besz�lni vele, mint f�rfi a f�rfival. - N�zd csak, fiam - mondta. - Mindenki k�vethet el hib�kat. Nem mondom, fiatalabb koromban... De v�g�l is az ember leszokik r�luk. Rem�lem, j� lecke lesz sz�modra ez a jav�t�-nevel� munka. H�zd meg magad, �s igyekezz visszakapni az �ll�sodat! Azt azonban m�r nem mondta el vej�nek, hogy m�g egy rosszul siker�lt h�z�s, �s felbontatja l�ny�val az eljegyz�st... Kirk m�sodik "h�z�sa", a fej�szerkezet felfedez�se, m�r szerencs�re - legal�bbis Kirk szerencs�j�re - arra az id�re esett, amikor az �reg v�kny�t el�sz�r kezdt�k harapd�lni a farkasok. S ebben a sz�m�ra kritikus id�szakban m�r nem maradt ideje r�, hogy �jabb besz�lget�sre rendelje mag�hoz t�k�letlen v�jel�ltj�t. - Csak �rjek r� egy kicsit, �gy kir�gom, hogy a l�ba sem �ri a f�ldet! - f�st�lg�tt, ha �ppen maradt egy l�legzetnyi ideje a lelk�t ugyan nemes�t�, de test�t egyre ink�bb megt�r� k�zdelemben. Ezen az est�n is, amely a soroz�s reggel�t k�vette, Kirk �s Zurr a kapun k�v�l �lt, s h�tukat egy fat�rzsnek vetve, b�natosan meredtek a feh�ren csillog� t�jra. Az �ri�si, z�ld f�k h�t�n f�nysugarak cs�szk�ltak fel s al�, �s valahonnan, irdatlan t�vols�gb�l a Rettenetes Fekete er�s hangj�t hozta fel�j�k a szell�. A fa t�v�ben, biztons�gban �rezt�k magukat, hiszen a Rettenetes Fekete �ri�si test�vel k�ptelen lett volna olyan gyorsan befurakodni a f�k k�z�, hogy elcs�phesse �ket. Ha errefel� venn� is az �tj�t, r�g elt�nhetnek a Kupola kapuja m�g�tt, mire a sz�rnyeteg el�rn� a tiszt�st. M�s alkalmakkor ilyenkor m�r kez�be szokta kaparintani menyasszonya kez�t, s karj�val �t�lelve a v�ll�t, tervezgeti a j�v�t. Az ut�bbi id�ben azonban Kirk nyugtalan�t� v�ltoz�st vett �szre Zurr viselked�s�ben. Alig-alig engedte, hogy megsimogassa a tenyer�t, a v�ll�r�l meg egyenesen ler�zta a karj�t. S az igazs�ghoz tartozik az is, hogy Kirk egyes-egyed�l csak mag�t hib�ztathatta menyasszonya megv�ltozott viselked�s��rt. - Milyen sz�p is ez az este... - pr�b�lta megtal�lni a megfelel� t�m�t Kirk. Menyasszonya azonban makacsul hallgatott, mintha m�r el�re elhat�rozta volna, hogy olyan undok lesz, amilyen csak tud. - Lassan itt a ny�kunkon a t�l - folytatta Kirk monol�gj�t, �s f�l szemmel lopva Zur-ra sand�tott. Akkor a l�ny fel�je fordult, �s inger�lten ler�zta v�ll�r�l a fi� ism�telten odat�vedt karj�t. - Ne besz�lj itt nekem �sszevissza az est�r�l meg a t�lr�l - mondta, �s leplezetlen bossz�s�g bujk�lt a hangj�ban. - Elegem volt bel�le, hogy csak �l�nk �s tervezget�nk, �s az eg�szb�l nem lesz semmi! Mert te k�ptelen vagy b�rmit is megval�s�tani - mondta most m�r ny�lt rosszindulattal. - �n? Mi�rt? P�ld�ul? - k�rdezte Kirk n�mik�ppen mag�hoz t�rve �lmodoz�s�b�l. - P�ld�ul mert nem tudod befogni a pof�dat - mondta a szel�d menyasszony. - Mert neked mindenkin�l okosabbnak kell lenned. H�t p�ld�ul ez�rt! - Mi�rt? Mit kellett volna csin�lnom? - Amit a t�bbieknek. Dolgozni, ahova �ll�tottak, ragaszkodni a hagyom�nyokhoz, tisztelni feletteseidet... Ahogy az erk�lcs�r�n tan�tott�k. Te azonban mindennek az ellenkez�j�t csin�lod. S garant�lhatom, hogy ennek nem lesz j� v�ge... - De h�t �n csak... - pr�b�lt menteget�zni Kirk. A l�ny azonban f�lbeszak�totta: - K�pzeld magad az �n helyembe! Nekem t�rsadalmi k�telezetts�geim vannak. Te is meg �n is meghat�rozott r�teghez tartozunk, s ennek megfelel�en kell viselkedn�nk. T�l�nk v�rnak valamit, �s nem szabad csal�d�st okoznunk... Ott volt az �ll�sod, nem kellett volna semmit csin�lnod, csak teljes�tened, amit a Kupola t�rsadalma �s az a k�zeg, amelynek tagja vagy, elv�rt t�led... S te erre mit csin�lt�l? Megbotr�nkoztatt�l mindenkit. Az emberek elfordulnak t�led. Lassan m�r r�m is ujjal mutogatnak majd, hogy �me, itt van annak az �r�lt Kirknek a menyasszonya, aki kital�lta azt a fej�szerkezetet. �s j�kat r�h�gnek! Kellett ez neked? Utols� tr�gyahord� vagy ott, ahol valamikor vezet� volt�l. S mi�rt? Mert okosabb akart�l lenni mindenkin�l, aki el�tted �lt a Kupol�ban. - Mi�rt? - k�rdezte Kirk. - Olyan nagy b�n ez? - Olyan - mondta a l�ny. - Vagy m�g ann�l is nagyobb. Te f�ty�lsz a trad�ci�kra, k�psz a t�rsadalmi konvenci�kra. �s meg tudn�d mondani, hogy mi�rt? Kirk porig volt s�jtva, de �rezte, hogy v�laszolnia kell, m�gpedig �szint�n. - Nem is tudom... - ny�gte v�g�l is hosszas gondolkod�s ut�n. - Hiszen �ppen ez az, hogy magam sem tudom eg�szen vil�gosan, mi�rt is teszem. Csak valahogy... egyszer�en nem tudtam belenyugodni, hogy ne sz�ljak, hogy m�sk�nt is lehetne... hogy jobban meg tudn�nk csin�lni a dolgot... Az eszem tudta, hogy be kell fogni a sz�m, de valami m�gis kimondatta velem... Magam sem �rtem... - Akkor hogyan akarod, hogy �n �s apa meg�rts�k? - k�rdezte a l�ny. - Olyan m�lyre s�llyedt�l, ahonnan m�r csak felfel� van �t... lefel� nincs... Kirk �rezte, hogy �ri�sit dobban a sz�ve. - De van - mondta csendesen. A l�nyban felt�madt valami borzaszt� sejtelem, �s elfeh�redett az arca. - Micsoda? - k�rdezte hal�lra v�lt�n. Kirk �gy feszengett, mintha t�ske ment volna a ruh�ja al�. - H�t az a helyzet - kezdte bizonytalanul -, hogy beh�vtak... kiseg�t� szolg�latra. - Nem igaz... - ny�gte a l�ny. - Hogyan t�rt�nhetett? - H�t... igen egyszer�en. Kaptam egy pap�rt. Be kellett mennem egy bizotts�g el�... Ott azt�n kider�lt, hogy nem is engem id�ztek be, hanem egy m�sik Kirket. Valami �p�t�szt. - H�takkor? - Csak h�t el kellett mondanom... iz�.-.. Kik�rdezt�k.azt az �gyet a takarm�nnyal meg az... iz�... fej�... - Szerencs�tlen! - suttogta Zurr. - Szerencs�tlen! - Erre... �llambiztons�gi okokra val� hivatkoz�ssal... �s meghat�rozatlan id�re... Egysz�val... - Szerencs�tlen! - mondta m�g egyszer a l�ny. - Csak nem k�pzeled, hogy feles�g�l megyek valakihez... egy katon�hoz... egy k�nyszermunk�shoz? Hogy az ap�m hozz�d enged? Jobb, ha lesz�molunk az �lmainkkal egyszer s mindenkorra ! - Az�rt annyira nem v�szes az eg�sz... - pr�b�lta mentegetni a helyzet�t Kirk. - Gondolom, hamarosan leszerelnek... - Gondolj csak, amit akarsz - mondta a l�ny. - Mi is lenne az �letem, ha hozz�d k�tn�m magam? �lland� retteg�s �s nyugtalans�g. Nem is besz�lve a sz�gyenr�l. Egy tr�gyahord� feles�ge, akinek r�ad�sul a f�rje t�bbet van jav�t�-nevel� munk�n, mint... Eh! Hiszen te k�ptelen vagy megnyugodni! �s ha belegondolok, hogy gyerekeink is lehetnek, belebors�dzik a h�tam! - Megl�tod, rendbej�n minden. Rendbe hozok mindent... Majd ism�t elkezdem el�lr�l... - fogott az �g�rget�snek a bukott tehen�sz, amikor egyszerre a sz�les oldal� f�k zizegni kezdtek k�r�l�tt�k, mintha hirtelen t�madt vihar csavargatn� a cs�csaikat. Kirk, akit a l�ny szavai m�ly elkesered�ssel t�lt�ttek el, k�s�n vette �szre, hogy a szokatlanul csendben �rkezett Rettenetes fekete v�szj�sl� �s hal�lt hoz� nyugalommal hajtogatja f�lre a z�ld f�kat, �s igyekszik a Kupola k�zel�be f�rk�zni. Mivel � �s a l�ny egy sz�les t�rzs �rny�k�ban pihentek, s a v�delmi c�lokra emelt f�ldh�ny�sok is eltakart�k �ket, nem kellett att�l tartaniuk, hogy a k�zelre rosszul l�t� sz�rnyeteg felfedezi �ket. Kirk mag�hoz �lelte a reszket� l�nyt, �s k�zelebb h�zta a fa t�rzs�hez. K�zvetlen�l m�g�tt�k ott magaslott a toronnyi sz�rnyeteg, s karvastags�g� cs�pjai enyh�n remegve meredtek a leveg�be. Ekkor a tehen�sz ellesett a fat�rzs mellett, a Nagy Kupola kapuj�nak ir�ny�ban, ahol a tiszt�son mit sem sejtve s�t�lgattak az �r�k, n�h�ny gyerek fog�csk�t j�tszott, sz�ll�t�munk�sok egy csoportja pedig nagy, fekete csomagokat rakodott k�zvetlen�l a kapu mellett. A sz�rny sz�lesre t�gult szemeivel b�multa a l�tv�nyt. Leveg�be emelt cs�pjai szapora mozg�sba kezdtek az izgalomt�l, s Kirk tudta, hogy azonnal az �r�kre, a gyerekekre �s a sz�ll�t�kra veti mag�t. A Rettenetes Fekete azonban eg�szen biztos akart lenni a dolg�ban, ez�rt a hasa alatt �ppen csak meghajl� f�kat a l�ba al� gy�rte, hogy ne zavarhassa semmi az ugr�sban. S Kirkben egyszerre ism�t dolgozni kezdett az a micsoda, ami m�r addig is annyi kellemetlens�get okozott neki. Nem tudta volna megmagyar�zni soha, mi k�sztette r�, hogy a fa m�g�tt hagyja Zurrt, s kihaszn�lva a t�rzsek �rny�k�t, a kapu fel� osonjon. M�g hallotta ugyan a l�ny r�m�lt ki�lt�s�t maga m�g�tt, de m�r nem t�r�d�tt semmi m�ssal, csak azzal, amit az az ismeretlen bels� hang dikt�lt. Nem tartott r�vid ideig, am�g a dombocsk�k k�z�tt a kapuig verekedte mag�t, de szerencs�re a sz�rnyeteg is �ppen el�gg� el volt foglalva a talpa alatti f�kkal. �gy azt�n m�g mindig cs�pjait ny�jtogatva, tisztes t�vols�gb�l leselkedett, amikor Kirk kiugrott a kapu el�tti tiszt�sra, �s torkaszakadt�b�l ord�tani kezdett: - Menek�ljenek! - vis�totta. - Itt van a Rettenetes Fekete! A Rettenetes Fekete! Itt leselkedik a f�k m�g�tt! A ki�lt�sra r�m�let lett �rr� a tiszt�son. A katon�k fegyvereiket el�reny�jtva csat�rl�ncba �lltak, a gyerekek pedig, mintha csak a j�t�kot folytatn�k, elt�ntek a kapubej�raton. A sz�ll�t�munk�sok f�ldre sz�rt�k terheiket, s a gyerekek ut�n iramodtak. Kirk d�bbenten l�tta, hogy a Rettenetes Feket�nek siker�lt v�gre megt�masztania l�b�t a fat�rzseken, �s ugr�shoz k�sz�l�dik. Az egyik katona, aki a f�k m�g�tt v�gre felfedezte az ellens�get, r�m�lten felki�ltott, �s megragadta Kirk karj�t. - Gyere! - ki�ltotta. - Gyere gyorsan, mert bet�mj�k a ny�l�st! - �s megfordulva, fegyvereiket el�reny�jtva, h�tr�l� bajt�rsai ut�n iramodott. - �llj! - ord�totta Kirk, akinek hirtelen esz�be jutott Z�rr. - A menyasszonyom kinn rekedt... Csak egy pillanatig v�rjatok! Azonnal hozom! A katona m�g visszaki�ltott valamit, de hangj�t elnyelte a zaj, a Rettenetes Fekete p�nc�lj�nak kopog�sa, merev l�bainak �s szarv�nak recseg�se... A sz�rnyeteg izgatottan mocorogva, ostob�n b�multa a kapubej�rat el�tti tiszt�st, ahol addigra m�r csak a sz�l f�jdog�lt. A gyerekek, a katon�k �s a sz�ll�t�munk�sok lenn pihegtek valahol a biztons�gos alagutak m�ly�n. Kirk olyan kicsire h�zta �ssze mag�t, amilyenre csak tudta, s nem t�r�dve a zajjal, amit vigy�zatlan l�baival okozott, arrafel� igyekezett, ahol a l�nyt hagyta. S ott is tal�lta Zurrt a fa t�v�ben, f�l�jultan, arc�t tenyer�be temetve. �ppen annyi ideje maradt csak, hogy egy m�g biztons�gosabb, vastagabb t�rzs m�g� vonszolja, s m�ris �jra felhangzott a sz�rny p�nc�lj�nak recseg�se. Kirk tudta, hogy ha csendben maradnak, val�sz�n�leg �lve meg�ssz�k a kalandot. A Rettenetes Fekete rosszul l�t, s m�g ha r�juk l�pne is, nem val�sz�n�, hogy megtal�lja �ket. Emellett a hall�sa sem valami t�k�letes. A l�ny szinte �jult�n l�gott a karjaiban, s Kirk f�l�je hajolt, hogy eltakarja el�le a Rettenetes Fekete sz�vder�t�nek nem mondhat� l�tv�ny�t. A cs�pok v�ge k�zvetlen�l a l�ny feje mellett mozgott kitart�an, s hatalmas test�b�l undor�t� szag �radt. Kirk m�r-m�r azon volt, hogy lesz, ami lesz, h�t�ra kapja Zurrt, �s elmenek�l vele, csak hogy megszabaduljon a sz�rnyeteg l�tv�ny�t�l, azt�n m�giscsak gy�z�tt a j�zan �sz; ott maradtak mozdulatlann� dermedve a nagy, z�ld fa t�v�ben. A Rettenetes Fekete akkor egyetlen ugr�ssal a tiszt�son termett, �s cs�pjaival hadon�szva, �ri�si, fekete p�nc�llal bor�tott h�tuls� l�b�val kaparni kezdte a bej�ratot. Kirk tudta, hogy a sz�rnyeteg csat�t vesztett, hiszen azok, akik kor�bban a tiszt�son dolgoztak vagy j�tszogattak, a biztons�got rejt� m�lys�gben pihennek, s a bej�rat k�zel�ben nincs senki, csak a kapu�r�k. Az �ri�si �llat is tiszt�ban lehetett rem�nytelen helyzet�vel, mert n�h�ny c�ltalannak t�n� kapar�s ut�n iszony� hangot hallatott, s egyetlen hatalmas, m�r-m�r rep�l�snek t�n� ugr�ssal felsz�llt a f�k cs�csa f�l�, �s elt�nt az irdatlan mesz-szes�gben. Kirk a l�ny f�l� hajolt, �s megpr�b�lta fel�leszteni. Zurr lehunyt szemmel fek�dt a fa alj�t bor�t� z�ldessz�rke moh�n, nehezen l�legzett, s haja k�cosan hullott a szem�be. S Kirk, b�r alig voltak t�l a k�zvetlen vesz�lyen, ism�t csak meg�llap�thatta, hogy valamennyi l�ny k�z�l, akinek m�g nem k�t�tt�k be a fej�t a Nagy Kupol�ban, minden k�ts�get kiz�r�an Zurr a legcsinosabb. Ekkor a v�letlen, mint m�r annyiszor, most is Kirk seg�ts�g�re sietett. A sz�les level� fa oldal�n hatalmas v�zgomolyag jelent meg, �s lass� g�rd�l�ssel eg�szen a talajig gurult. S amikor a sz�raz moha halk sisterg�ssel elkezdte mag�ba sz�vni a nedvess�get, Kirk belemer�tette tenyer�t az �ri�si v�zcseppbe, s a vizet a l�ny arc�ra fr�ccsentette. Zurr homlok�n gyors r�ng�sok futottak v�gig, amikor a hideg folyad�kcseppek v�gigg�rd�ltek arcb�r�n; el�sz�r a kez�t mozd�totta meg, majd kinyitotta a szem�t. L�tszott a pillant�s�n:, hogy fogalma sincs, mi t�rt�nhetett az elm�lt percekben, mert mintha csak d�lut�ni �lm�b�l �bredne, Kirkre mosolygott. Azt�n egyszerre a r�m�let hom�lya burkolta be mosoly�t, s kez�t v�dekez�n maga el� tartotta. Kirk akkor m�g egyszer a gombolyagba mer�tette a tenyer�t, hogy az utols� cseppeket megkaparintsa, miel�tt m�g valamennyit mag�ba sz�vn� a moh� moha. Az �gy elrabolt vizet ism�t a l�ny arc�ra �s kez�re permetezte, majd a marad�kot megitta. A l�ny, �gy t�nt, egyszerre mag�hoz t�rt. Felt�rdelt, megragadta Kirk kez�t, �s fej�t jobbra-balra ingatva, r�m�lten s�rni kezdett. - Hol van? - k�rdezte v�kony, remeg� hangon, mint a j�t�kait keres� kisgyerek. - Hol van, Kirk? Elment? - Elment - mondta a mez�gazd�sz, �s a biztons�g kedv��rt k�r�ln�zett. A susog� faleveleken k�v�l azonban nem volt zaj, amely megzavarta volna a b�k�s este nyugalm�t. - Mi�rt hozt�l ide, Kirk? Mi�rt? - k�rdezte m�g mindig zokogva a l�ny, de m�r elh�zta a kez�t, amikor Kirk b�tor�t�an simogatni kezdte a tenyer�t. - Hogyhogy mi�rt? - k�rdezte a mez�gazd�sz �s tr�gyahordoz�, mint aki nem eg�szen �rti a dolgot. - Hiszen majd minden este... - A l�ny azonban nem hagyta, hogy v�gigmondja, amit akart. - Neked tudnod kellett volna... Hogy b�zzam r�d az �letemet, ha k�pes vagy r�, hogy nap nap ut�n �letvesz�lybe sodorj? Hogyan k�v�nod, hogy b�zzam benned? Kirk nem tudott mit v�laszolni. Tal�n � h�vta a Rettenetes Feket�t? Egy azonbaa k�ts�gtelen: a l�ny megv�ltozott. M�skor, kor�bban, szerelm�k elej�n, esz�be sem jutott volna, hogy olyasmi miatt tegyen szemreh�ny�st, amir�l egy�ltal�n nem tehet. - Haza akarok menni... - mondta a l�ny, �s �sszeborzongott, amikor az esti sz�l v�gigsim�totta nedves arc�t. - K�rlek, azonnal vigy�l haza! Kirk engedelmesen a kez�t ny�jtotta a m�g mindig a moh�n �l� l�nynak. Azt�n lassan elindultak a f�k k�z�tt a tiszt�s fel�. - Sohasem bocs�tom meg neked - mondta kem�ny hangon Zurr, amikor a t�rzseket ker�lgetve a bej�rat fel� tartottak. - Soha-soha... Kirkben egyszerre felt�madt az igazs�g�rzet, �s b�r valami azt s�gta, hogy akkor tenn� a legb�lcsebben, ha hallgatna, nem vehetett er�szakot a term�szet�n. - De kedves... - mondta, �s igyekezett igaz�n udvarias �s szeretetrem�lt� maradni. - Hiszen te is tudod... V�letlen volt... �s �n igaz�n nem tehetek r�la... A l�ny fel�je fordult, �s v�dl�n kiny�jtotta az ujj�t. - De arr�1 tehetsz, hogy kiab�lt�l! �s hogy magamra hagyt�l! Kirk nagyot nyelt, �s igyekezett megvil�g�tani tett�nek ok�t, b�r �gy, menet k�zben, a f�k gy�kerei k�z�tt bukd�csolva, egy�ltal�n nem �g�rkezett k�nny�nek a magyar�zat. - Sokan voltak a tiszt�son - mondta. - Egy csom� gyerek is... �s j�tszottak. Azt�n sz�ll�t�munk�sok nagy, fekete csomagokkal... nem is besz�lve a katon�kr�l. �s nem vettek �szre semmit. Az a d�g olyan halkan j�tt, hogy nem is hallottam... Mintha csak a vihar f�jta volna ide! - Na �s? - k�rdezte a l�ny �rtetlen�l, �s fel�je ford�totta az arc�t. "Mit na �s?" - k�rdezte volna Kirk, de azt�n �vatosan csak ennyit mondott: - �s nem is sejtettek semmit... - Az az � dolguk - mondta a l�ny. - De h�t gyerekek, akik j�tszanak, �s munk�sok, akik dolgoznak... Ha nem kiab�lok, valamennyi�ket megette volna... Vagy legal�bbis sokat k�z�l�k! - helyesb�tett nyomat�kkal. - Az az � dolguk - mondta ism�t hat�rozottan a l�ny. - El�sz�r is valamennyien megs�rtett�k a szab�lyzatot. A katon�k azzal, hogy kiengedt�k �ket a Kupola kapuj�n, f�leg a gyerekeket. A gyerekekr�l most nem is besz�lek. De a munk�sok�rt vagy �nmaguk vagy, a munkaad�juk a felel�s. Ha valami t�rt�nt volna vel�k, a felel�s�k elnyert�k volna m�lt� b�ntet�s�ket. - De h�t tulajdonk�ppen mi is szab�lytalans�got k�vett�nk el. �s nem is el�sz�r. - Az meg a mi dolgunk - mondta a l�ny. - �s mit gondolsz, ha mi ker�lt�nk volna bajba, ki ki�ltozott volna fel�nk, kock�ztatva, hogy az a nagy barom �szrevegyen... Mit gondolsz? - Nekem senki sem fontosabb, mint te - mondta Kirk elkeseredetten. - De figyelmeztetnem az�rt csak kellett �ket... �s a kett� nem mond ellent egym�snak. Nem n�zhettem sz�tlanul, hogy az a barom elpuszt�tsa �ket! - De azt igen, hogy engem! - Hiszen itt vagy mellettem, �s biztos, v�dett helyen volt�l a fa t�v�ben. - Eh! - legyintett Zurr inger�lten. - K�r t�bb sz�t vesztegetni erre! Hiszen �gysem fogjuk soha meg�rteni egym�st. Te nem �gy gondolkozol, mint a norm�lis emberek! "T�nyleg. Mi�rt is vagyok ilyen h�lye?" - t�prengett, �s csak akkor ocs�dott fel gondolataib�l, amikor neki�tk�z�tt az el�tte megtorpan� l�nynak. Zurr szem�be ism�t visszat�rt a r�m�let, amikor fel�je ford�totta az arc�t. - L�tod? - k�rdezte suttogva. Kirk belemeresztette szem�t a lassan lesz�ll� s�t�ts�gbe, de nem tudott felfedezni semmit, ami igazolni l�tszott volna a l�ny r�m�let�t. - Micsod�t? - suttogta vissza. - Az ajt�... illetve a helye - mondta Zurr. S most Kirk sz�v�t is megdobogtatta a f�lelem, de csak eg�szen r�vid ideig. - Eltorlaszolt�k - mondta a l�nynak. - Biztosan a Rettenetes Fekete �sszet�rt mindent. Akkor Zurr ism�t s�rva fakadt. - Hogy jutunk be? Jaj, jaj, F�nyesarc� Hold, hogyan jutunk be? Kirk nem sok�ig t�prengett a dolgon, hanem megragadta a l�ny kez�t, �s a sebt�ben a bej�rathoz hurcolt k�vek �s frissen tapasztott agyagfal mell� h�zta. Azt�n k�r�lpislantott, hogy nem t�nik-e fel a Fekete vagy valami m�sf�le sz�rnyeteg a s�t�tben, majd megkopogtatta a falat. - Hall�! - mondta f�lhangosan, �s kitart�an verte a falat. - Hall�! Odabenn, a fal m�g�tt halk neszez�s t�madt, majd �vatos f�rfihang sz�r�d�tt ki a k�vek k�z�tt : - Ki a fene vagy? Mit akarsz? - Kinn rekedtem - mondta Kirk. - Ketten vagyunk. Elb�jtunk a Rettenetes Fekete el�l. Be kell jutnunk... - Reggel el�tt lehetetlen - mondta a hang. - Betapasztottuk a bej�ratot. Reggel el�tt nem bonthatjuk ki. - Tiszta a leveg� - mondta Kirk, �s �jra k�r�lpislantott. - Itt �llunk a tiszt�son. Minden csendes. Nyugodtan kiverhettek egy akkora helyet, hogy bef�rj�nk rajta. A falon t�l r�vid ideig tart� csend t�madt, s mintha halk besz�d moraja sz�r�d�tt volna ki a leveg�re. - Nem tehetem - mondta v�g�l a kapu�rz� katona. - Tiltja a szab�lyzat! �s k�l�nben is, aki ilyenkor kinn van, ne akarjon bej�nni! Vil�gos? Kirket megd�bbentette a katona visszautas�t�sa, s valami felh�borod�sf�le kezdte nyomorgatni a bensej�t. - Te is kinn volt�l az el�bb a kapun t�l? - k�rdezte a hangot. - Kinn - mondta a m�sik. - De mi k�z�d hozz�? - Csak annyi - mondta Kirk -, hogy ha nem ki�ltottam, ha nem figyelmeztettelek volna, m�r nem �ln�l... �s azt is mondtam, hogy visszamegyek a menyasszonyom�rt. Erre ti befalazz�tok a bej�ratot, �s... h�t ez a h�la? A falon t�l elcsendes�lt a suttog�s, majd �jra megsz�lalt a katona: - �n csak parancsot teljes�tek. Nagyon sajn�lom. Ha figyelmeztett�l, k�sz�nj�k. B�r �szint�n sz�lva nem hallottam semmit. De ha hallottam volna is, mit tehetn�k ? A Kupola �rdeke azt k�v�nja, hogy t�mad�s ut�n �jszak�ra biztos�tsuk a bej�ratot. Jobb lenne, ha valami v�dett hely ut�n n�zn�l reggelig. - De h�t a gyerekek meg a munk�sok... - k�rdezte remeg� hangon Kirk, �s arra gondolt, hogy tal�n valamelyik gyerek magas beoszt�s� apja a megment�re val� tekintettel kinyittathatja a bej�ratot. - A gyerekek alszanak, �s a munk�sok is hazamentek - mondta a katona. - �s aj�nlom, hogy te is keress magadnak nyugodalmas helyet. - H�t nem �rted?! - ord�totta Kirk tal�n �let�ben el�sz�r felh�borodottan. - Megmentettem egy csom� polg�r �let�t, �s most nem tudtok f�rni egy rohadt kis lyukat, hogy bem�szhassunk rajta? Akkor egy m�sik, az el�bbin�l morcosabb hang sz�lt �t a falon: - Tilos a besz�lget�s, hallod-e? �r�lj neki, ha reggel meg-�szod b�ntet�s n�lk�l. Dicsekv�s helyett ink�bb azon gondolkozz, hogy mit mondasz majd, ha megk�rdezik, mit kerest�l enged�ly n�lk�l a kapun k�v�l? Most pedig t�nj el! Kirk zavarodottan �lldog�lt, �s csak a l�ny g�nyos kacag�s�ra t�rt mag�hoz. Zurr arc�n k�nnyek folytak v�gig, de csak nevetett, nevetett, mintha a Kupola legjobb vicc�t mes�lt�k volna neki. - L�tod, te �r�lt - mondta Kirknek, �s a k�nnyeit t�r�lgette. - L�tod... Te az �letedet kock�ztattad, ezek meg... - H�l�tlanok... - Dehogyis h�l�tlanok - mondta a l�ny, �s ism�t hiszt�rikusan felkacagott. - Csak a szab�lyok szerint cselekednek. Tilos ak�rkit is beengedni �jszak�ra, �s �k nem �hajtj�k megszegni a szab�lyzatot... Hogy te figyelmeztetted �ket? Az a te dolgod. Az a szab�lyzatokon k�v�l esik. S ne v�rd, hogy ez�rt megszegj�k a t�rv�nyt. Te ostoba, te �r�lt, te... te... - mondta, s nekiesett Kirknek. �t�tte, t�pte, karmolta, ahol �rte, m�g Kirk arc�t �s kez�t v�res bar�zd�k bor�tott�k. A tehen�sznek ezut�n m�r nem sok ideje maradt, hogy filoz�fiai k�rd�seken t�prengjen, hiszen az �jszaka hangjai nyugtalan�t�an meger�s�dtek. S mintha a Hossz� Sz�r�s szag�t is fel�j�k lebbentette volna a sz�l. Megfogta h�t a l�ny kez�t, �s maga ut�n h�zva, az erd� fel� vett�k �tjukat. �gy gondolta, az lesz a legb�lcsebb, ha egy fa tetej�n t�ltik az �jszak�t. Kirk �beren virrasztott, am�g a nappal els� sugarai fel nem t�ntek a f�k cs�csai felett. Zurr is keveset �lhatott; arca beesett, orra megny�lt, haja k�cos�n meredezett a fej�n. Hangs�lyozottan elford�totta a fej�t, amikor Kirk t�tova mosollyal j�reggelt k�v�nt, �s nem v�laszolt. �gy gondolta, nincs t�bb mondanival�ja a tr�gyahord� sz�m�ra. Kirk lek�szott a f�r�l, �s a reggeli nedvess�gben megmosakodott. Azt�n megv�rta, m�g Zurr is lehuppan mell�je, s amikor meggy�z�d�tt r�la, hogy a l�nynak esze �g�ban sincs reggeli tiszt�lkod�shoz l�tni, lass�, f�radt l�ptekkel elindult a Kupola bej�rata fel�. A hajnal els� f�nyeire a szorgos kapu�r�k m�r kibontott�k a falat, s a tiszt�son, mintha mi sem t�rt�nt volna, munk�sok csapata a tegnapihoz hasonl� fekete csomagokat g�rgetett a bej�rat fel�. Kirk �rezte, hogy az el�z� napi kalandnak m�g lesz folytat�sa, ez�rt lehajtotta a fej�t, amikor az �rparancsnok b�d�ja el�tt be akartak osonni az alag�tba. A b�d� oldal�ba v�gott lyukon kereszt�l azonban f�rk�sz� tekintet kutatta v�gig �ket, majd kem�ny hang v�gta el a menek�l�s �tj�t. - H�! �lljatok csak meg ott! Hol a bel�p�si enged�ly? Kirk a katona szav�ban felismerni v�lte a tegnapi inger�ltebb hangot, ez�rt elhat�rozta, hogy nagyon udvarias lesz. - K�rem sz�pen - kezdte -, tegnap kinn ragadtunk. �n voltam az, aki figyelmeztette �n�ket, hogy j�n a Rettenetes Fekete. Azt�n elszaladtam a menyasszonyom�rt, de �n�k addigra bez�rt�k, illetve befalazt�k a bej�ratot. - Azt k�rdeztem, hogy van-e enged�lye, vagy nincs - sz�lt a katona. - Nincs. De h�t szinte mindennap kimegy�nk �s visszaj�v�nk. Eddig m�g soha nem k�rtek enged�lyt. Az �rparancsnok kim�szott a b�d�j�b�l, Kirk �s Zurr el� �llt, �s el�gedetten v�gign�zett rajtuk. - Sz�val nincs enged�ly�k. Mit is mondott az el�bb? Hogy mindennap �s enged�ly n�lk�l? - K�rem... - kezdte volna Kirk. A katona felemelte a hangj�t: - Ide figyeljen, fiatalember! Addig nincs baj, ameddig baj nincs... �rti? - H�t... - Maga annyit j�r enged�ly n�lk�l, amennyit akar. �rti? A baj akkor van, ha k�rik. Mint p�ld�ul most. �s mag�nak nincs. �rti? - �rtem - b�lintott Kirk engedelmesen. - Nah�t. Sz�val maga ezzel a h�lggyel kinn t�lt�tte az �jszak�t, �s r�ad�sul mindenf�le ostobas�gra hivatkozik. Hogy kit figyelmeztetett, �s kinek az �let�t mentette meg. Ezenk�v�l tegnap este megzavarta az �rs�g munk�j�t. Na. N�m szeretn�k a b�r�ben lenni, fiatalember... De valamif�le igazolv�nya csak van ? - Nincs - mondta s�t�ten Kirk. - Nincs? - csod�lkozott az �rparancsnok. - Azt�n mi�rt nincs, ha szabad k�rdeznem? - Elvett�k... A katon�t, �gy l�tszott, kezdi elhagyni a t�relme. - �s ki a f�szkes fene vette el mag�t�l? Ha most azt mondja, hogy a Rettenetes Fekete, p�rul j�rhat! A hat�s�g s�rteget�se vagy g�nyol�sa c�m�n. Kirk sz� n�lk�l el�je tartotta beh�v�parancs�t, amely a k�vetkez� nap reggel�re sz�lt. Az �rparancsnok tekintete elkomorult, �s halkan Rittyentett. - Ez azt�n alaposan megv�ltoztatja a le�nyz� fekv�s�t! Sz�val beh�vt�k holnapra... Ejha! Eszerint mag�ra, fiatalember, tegnapt�l katonai t�rv�nyek vonatkoznak. A nemj�j�t! Most azt�n t�nyleg nem szeretn�k a b�r�ben lenni... - Mi�rt? Mennyiben v�ltoztat ez a dolgon? - k�rdezte Kirk idegesen. - H�t csak annyiban - mondta az �rparancsnok, �s eltette a beh�v�parancsot -, hogy mag�ra, kedves fiatalember, tegnapt�l, amint m�r mondtam is, katonai t�rv�nyek vonatkoznak. Tudja, ez mit jelent? - Nem - mondta Kirk az igazs�gnak megfelel�en. Akkor a parancsnok akkor�t ord�tott, hogy a bej�ratr�l potyogni kezdett az el�z� este sebt�ben feltapasztott vakolat. - Nem? H�t akkor �n majd most megmondom! Azt jelenti, maga f�ln�t�s szerencs�tlen, hogy a sima szab�lys�rt�si elj�r�s helyett hadb�r�s�g el� ker�l! Kirk megsz�d�lt, de csak egy kiss�. Azt�n f�l�nken a l�nyra mutatott. .- �s �? Vele mi lesz? Egyed�l �n voltam a hib�s... A katona kedvtelve n�zett v�gig a k�cos Zurron. - H�t... a kisasszonynak, azt hiszem, nem sok b�nt�d�sa lesz!. �n mindenesetre �tadom az �gyeletes tisztnek. Majd hazak�s�rik a kedves sz�leihez. Ott majd elsz�molhat ezzel a... hm... furcsa �jszak�val... S Hif professzor a l�nya kalandj�t k�vet� �jszak�n kapta �lete els� sz�vroham�t. Alig t�zte fel mag�ra a beh�vott katon�kat megk�l�nb�ztet� jelz�st, Kirk k�zleg�nyt m�ris lek�s�rt�k a fogd�ba, hogy az �gyeletes tiszt szavai szerint, a hadb�r�s�gi t�rgyal�sig legyen ideje elgondolkodni a dolgokon. Ekkor azonban k�zbesz�lt a v�letlen, amely b�r eddig is gyakran sz�lt bele a Kupola-lak�k �let�be, ritk�n tette Kirk oldal�n. Most viszont, mintha j�v� akarta volna tenni eddigi hanyags�g�t �s elfogults�g�t, hat�rozottan a mez�gazd�sz �s tr�gyahord� jav�ra cselekedett. B�rt�nbe ker�l�s�nek m�snapj�n ugyanis katonai �llamcs�nyt k�s�reltek meg a Kupola hadsereg�nek egyes alakulatai, annak a t�bornoknak az ir�ny�t�sa alatt, akivel a soroz�son Kirk m�r megismerkedett. Az �llamcs�nyk�s�rlet lever�s�t k�vet�en pedig, amelyben az �p�t� - �s karbantart� alakulatok tev�kenyen k�zrem�k�dtek, megteltek a b�rt�n�k puccsista katonatisztekkel �s k�zleg�nyekkel, �gyhogy hely sem igen akadt volna egyszer�bb szab�lytalans�got v�t�k sz�m�ra. Arr�l nem is besz�lve, hogy a polg�ri korm�nyzat, a hadsereg gy�ztes egys�geinek t�mogat�s�t �lvezve, sietett amneszti�t hirdetni mindazok sz�m�ra, akik eddig szembeker�ltek ak�r a v�der�vel, ak�r pedig a polg�ri k�zrenddel. S ha m�g hozz�sz�m�tjuk ehhez a hadb�r�s�gok azonnali feloszlat�s�t - aminek k�l�nben alighanem csak elvi jelent�s�ge volt, hiszen a sz�m�t�sba j�het� v�dl�k �s v�d�k t�bbs�g�kben r�cs m�g�tt �ltek -, elmondhatjuk, hogy Kirknek nem volt k�l�n�sebb oka nyugtalankodni a k�zvetlen j�v�t illet�en. A puccsot k�vet� konszolid�ci�s folyamat viszont m�r komoly vesz�lyt jelentett h�s�nk sz�m�ra. Az t�rt�nt ugyanis, hogy b�r az �j katonai vezet�s megsemmis�tette a b�r�s�gi akt�kat, nem volt semmi oka, hogy hasonl� m�don cselekedj�k a beh�v�parancsokkal is. �gy azt�n Kirk tehen�sz egy sz�p napon - r�viddel b�rt�nb�l val� szabadul�sa ut�n,ism�t csak kez�be kapta soroz�sra sz�l�t� level�t, s mit tehetett egyebet, elment ugyanannak az alag�tnak ugyanabba a helyis�g�be, ahol megd�bbenve l�tta, hogy a sorozottak t�bbs�ge is ugyanaz, akikkel m�r n�h�ny h�ttel ezel�tt ugyanitt tal�lkozott. A katon�k azonban m�sok voltak az asztalok m�g�tt, b�r k�z�pen most is egy t�bornok tr�nolt piros cs�kos nadr�gban, mellette egy ezredes, s t�volban, az asztal v�g�n, k�zleg�ny vezette a jegyz�k�nyvet. Kirk most m�r sokkal okosabban viselkedett, mint els� alkalommal; amikor foglalkoz�s�t k�rdezt�k, mag�t�l v�laszolta, hogy �p�t�sz, mi�ltal elker�lte a tov�bbi kellemetlen vit�t. Mert abban k�r�lbel�l biztos volt, hogy ez a piros cs�kos nadr�g� is nagyj�b�l ugyan�gy tenne, mint el�dje. A soroz�st k�vet� harmadik napon Kirk jelentkezett a megfelel� alag�t megfelel� hely�n, alakulat�n�l, az �p�t�k �s fenntart�k k�z�tt. S b�r az els� id�kben m�g agg�dott, hogy esetleg felt�nik �p�t�si �s karbantart�si ismereteinek hi�nyoss�ga, r� kellett j�nnie, hogy alighanem m�g �gy is � �rt a legt�bbet a karbantart� munk�hoz, amire k�l�nben alig volt sz�ks�g a Kupol�ban, hiszen a keletkezett r�sek bet�m�s�t a Kupola elit alakulatai v�gezt�k. Ez�rt azt�n Kirk �s alakulata gyakorlatilag a felgy�lemlett szem�t elsz�ll�t�s�val �s feldolgoz�s�val foglalkozott, tiszt�totta a munkahelyeket �s a kommun�lis int�zm�nyeket; egysz�val Kirk ott folytatta tev�kenys�g�t, ahol a polg�ri �letben abbahagyta. �s ha lesz�m�tjuk lelki v�ls�g�t, amely Zurr miatt robbant ki, meg�llap�thatjuk, hogy tulajdonk�ppen m�g jobban is j�rt. Ez a szem�t, amelyet most s�pr�getett, legal�bb nem volt olyan b�d�s, mint a teh�ntr�gya. Kirk v�g�l is nem �rezte rosszul mag�t a hadseregben, �s alighanem bele is nyugodott volna sors�ba, ha nem sokkal bevonul�sa ut�n nem t�rt�nnek olyan esem�nyek, amelyek a Nagy Kupola l�t�t fenyegett�k. S ezekben az esem�nyekben, hogy, hogy nem, ism�t csak nagy szerep jutott Kirk k�zleg�nynek. T�rt�nt ugyanis egy napon, hogy a Kupol�ra r�t�rt a Nagy Sz�v�. Hogy meg�rthess�k azt a vesz�lyt, amelyet a Nagy Sz�v� jelentett a Kupol�ra, meg kell ismerkedn�nk a kupolai mitol�gia n�h�ny elem�v�l. Nos, ennek az iskol�kban is tan�tott mitol�gi�nak legnevezetesebb alakja volt ez a Nagy Sz�v�. L�tni term�szetesen soha nem l�tta senki, s a materialist�bb felfog�s�ak, hajlamosak voltak l�gb�l kapott koholm�nynak tartani az eg�szet. M�sok viszont a Kupola templomaiban h�laad� �nekkel ad�ztak nagyobb egyh�zi �nnepeken az �gnek, hogy megszabad�totta t�le �seiket. A Nagy Sz�v� ugyanis a modern korban m�r nem volt l�that�, csak a Kupola m�zeumaiban �riztek korabeli rajzokat, amelyeken az odal�togat� kisdi�kok ill� borzong�ssal tanulm�nyozhatt�k a sz�r�s �ri�s hossz� orm�ny�t. Nos, tal�n �ppen az�rt, hogy a lassan materialist�v� v�l� vil�g biztons�g�t kiss� megingassa, egy napon felbukkant a Nagy Sz�v�, �s azon nyomban munk�hoz is l�tott. �ri�si orm�ny�t beny�jtotta a Kupola bej�rat�n, leeresztette a legsz�lesebb alag�tba, �s �ri�si er�vel sz�vni kezdte a leveg�t. A roppant erej� sz�v�hat�s nyom�n k�zfalak d�ltek be, alagutak roppantak �ssze, s a b�k�sen dolgoz� Kupolalak�k sz�zai r�ppentek be az �ri�s orm�ny�n, hogy mind�r�kre kih�zassanak az �l�k list�j�r�l... A Kupola, a meglepet�s erej�t�l f�ldre s�jtva, k�ptelen volt a v�dekez�sre. Katon�k �s civilek, feln�ttek �s gyerekek egyform�n �ldozatul estek a megelevenedett mitikus borzalomnak. S az �ri�s d�h�ng�se addig tartott, ameddig csak meg nem t�lt�tte a gyomr�t a Kupola-lak�k hull�ival. Kirknek, mint m�r annyiszor, ez esetben is szerencs�je volt, pedig olyan k�zel dolgozott mellette a hal�l, hogy sz� szerint kezet szor�thatott volna vele, ha leteszi a kasz�j�t. Az t�rt�nt ugyanis, hogy Kirk k�zleg�ny �ppen a k�zponti alag�tban eldob�lt szemetet gy�jt�gette az �gyh�z m�lt� buzgalommal, amikor egyszerre csak megindult a f�ld a l�ba alatt �s a feje felett. Annyi ideje maradt csup�n, hogy hasra v�gja mag�t, �s az alag�t fal�hoz lapuljon. Els� r�m�let�ben azt hitte, hogy a gyakran idel�togat� f�ldreng�sek id�sebb testv�re kopogtat, amikor k�zvetlen�l mellette beomlott az alag�t fala, s a hirtelen t�madt lyukb�l �ri�si orm�ny k�szott el�. Kirk k�zleg�ny megbabon�zva b�multa a rettenetes l�tv�nyt, �s m�g a menek�l�sr�l is megfeledkezett. Kimeredt szemmel n�zte, ahogy az orm�ny eltekerg�zik mellette, s hallotta, hogy belsej�ben zuhogva �ramlik a leveg�. Az �ri�si sz�v�cs� k�nnyen elkaphatta volna Kirket, az orm�ny gazd�j�nak azonban fogalma sem volt r�la, hogy a jobb sorsra �rdemes k�zleg�ny milyen k�zel lapul hozz�. Ez�rt zavartalanul tov�bbny�jtotta az �l� cs�vet, �s hozz�kezdett napi eb�dj�hez. Kirknek, aki moccanni sem mert, alkalma volt k�zelebbr�l is megfigyelni az orm�nyt, s szinte k�s�rt�st �rzett, hogy belemarjon az el�tte tekerg�z� undor�t� valamibe, de a bels� hang most mintha azt s�gta volna, hogy ne tegye. Mindenesetre a hely�n maradt eg�szen addig, ameddig csak a cs� vissza nem h�z�dott. S az elt�n�s pillanat�ban azt is �szrevette, hogy az orm�ny ny�l�s�n bel�l v�kony, l�ktet� h�rty�k h�z�dnak, s a h�rty�k k�z�tt testmaradv�nyok, m�g rugdal�dz� l�bak, meg�vegesedett szem� fejek hevernek... A Nagy Kupol�t retteg�ssel t�lt�tte el a megelevenedett mitol�gia. M�g ugyanazon a d�lut�non �ssze�lt a polg�ri korm�nyzat a fegyvernemek parancsnokaival egy�tt, hogy d�ntsenek a Nagy Kupola tov�bbi sors�t illet�en. Tekintettel azonban arra, hogy a polg�ri korm�nyzatnak egyetlen �pk�zl�b �tlete sem akadt az azonnali evaku�ci�n k�v�l, a katon�k �gy l�tt�k, elj�tt az ideje, hogy megsz�ntess�k a tehetetlen politikusok uralm�t. M�g a helysz�nen h�romtag� junt�t alak�tottak, feloszlatt�k a parlamentet, s bevezett�k a rendeletek �tj�n val� korm�nyz�st. S mivel a l�g�gyi marsallnak r�gt�l fogva ellens�ge volt az �lelmez�s�gyi miniszter, nyom�s�ra a junta korrupci� v�dj�val b�rt�nbe z�ratta a bukott politikust. Az �jonnan megalakult katonai korm�nyzat azonnal munk�hoz is l�tott. Bez�ratta az iskol�kat, hogy az esetleges t�ntet�seket megakad�lyozza, letart�ztatott n�h�ny lapszerkeszt�t �s szakszervezeti funkcion�riust, valamint a legh�resebb pop�nekest, akinek egyetlen b�ne az volt, hogy ellen�llt, amikor egy katonai j�r�r enged�ly n�lk�li fegyvervisel�s c�m�n el akarta kobozni kedvenc furuly�j�t. K�s�bb a pop�nekest ugyan szabadl�bra helyezt�k, de a furuly�t lelt�rba vett�k, �s elhelyezt�k a b�n�gyi m�zeumban. Sz�val a junta mozg�s�tott minden er�t a lyukak bet�m�s�re. S mivel a bed�lt falakon hideg szelek j�rtak az alagutakban, a di�k - �s a n�sz�vets�g megkezdte akci�ja szervez�s�t, amelynek sor�n meleg zoknikat �s s�lakat k�t�ttek a helyre�ll�t�sban r�szt vev� alakulatok kiskaton�i r�sz�re. Kirk k�zleg�ny, k�t p�r zoknival, ugyanannyi keszty�vel �s egy s�llal felfegyverkezve, lelkesen a lyukakat t�mte, amikor bek�vetkezett a Nagy Sz�v� m�sodik t�mad�sa. Igazs�gtalanok lenn�nk, ha azt �ll�tan�nk, hogy a katonai korm�nyzat a rendelkez�sre �ll� igen r�vid id� alatt is nem tett sokat a k�vetkez� t�mad�s elh�r�t�sa �rdek�ben. Az elit alakulatokat �s a test�rs�get a bej�ratn�l helyezte el, m�g�tt�k pedig nagysz�m� gyalogosegys�get koncentr�lt. Ezenk�v�l megszervezte a riaszt�s rendszer�t, melynek k�vetkezt�ben ez alkalommal szerencs�re siker�lt a polg�ri �ldozatok sz�m�t minim�lisra cs�kkenteni. Nem �gy azonban a katon�k�t. S Kirk, akinek, �gy l�tszik, el��rta a sorsa, hogy jelen legyen minden rettenetes esem�nyn�l, ism�t csak k�zvetlen k�zelr�l szeml�lhette a m�sz�rl�st. Az alag�t fal�hoz lapulva kellett v�gign�znie, amint a test�rs�g, az elit alakulatok �s a m�g�tt�k koncentr�lt gyalogs�g hal�lt megvet� b�tors�ggal rohamozza a bek�sz� orm�nyt. L�tta, hogy a katon�k csat�rl�ncot alkotva, fegyvereiket el�reny�jtva, egyik sor a m�sik ut�n t�nnek el az orm�nyban, s esnek �ldozat�ul a sz�rnyeteg �tv�gy�nak. L�tta, amint az elit egys�gek elkeseredetten sz�rj�k, v�gj�k, cs�pik k�v�lr�l �s bel�lr�l is az orm�nyt. A Nagy Sz�v�nak azonban meg sem kottyant mindez. M�g tal�n �r�lt is a t�mad�snak, hiszen nem kellett az �ldozatokkal egy�tt j� csom� f�ldet meg szemetet is besz�vnia, a Kupola-lak�k maguk m�sztak be sz�v�k�j�ba. Kirket m�rhetetlen�l felh�bor�totta a sz�rny moh�s�ga, �s elkeser�tette saj�t tehetetlens�ge. Legsz�vesebben a katon�k ut�n rohant volna, hogy vel�k egy�tt �ss�n, v�gjon, sz�rjon �s pusztuljon el; de v�g�l is nem ker�lt sor semmi ilyesmire. A Nagy Sz�v�, miut�n felfalta az elit alakulatok nagy r�sz�t, a test�rs�g fel�t �s a gyalogs�gb�l is j�csk�n, j�llakottan visszah�z�dott. Kirk ugyan meg volt gy�z�dve az ellen�ll�s e m�dj�nak teljes eredm�nytelens�g�r�l, tenni egyel�re nem tudott ellene semmit. Ann�l kev�sb�, mivel a Nagy Sz�v� harmadszorra nem t�rt vissza. A lassan normaliz�l�d� k�zigazgat�s ezut�n azzal b�zta meg Kirk alakulat�t, hogy mer�szkedjen a kapun k�v�lre, s der�tsen fel �p�t�anyagokat, amelyeket majd a b�ntet�osztagok �s a k�nyszermunk�sok behordanak az alagutakba. Els�sorban nagyobb mennyis�g� k�re, f�ra �s agyagra volt sz�ks�g. Felder�t� �tj�n - r�ad�sul mindj�rt az elej�n - s�lyos baleset �rte Kirk osztag�t. Az egyik katona vigy�zatlanul, vagy, mert tal�n rosszul l�tott, nehezen �szrevehet�, �tl�tsz� t�rgyra l�pett, amely gonoszul kifordult a l�ba al�l, �s s�lyos sebet ejtett a combj�n. Mivel orvos �ppen nem volt a k�zelben, h�tukon kellett visszacipelni�k a Kupol�ba, ahol az utols� pillanatban m�g meg tudt�k menteni az �let�t. Hanem ett�l az id�t�l kezdve Kirket nem hagyta b�k�n valami: az a bizonyos vesz�lyes, bels� hang egyre arra biztatta, hogy vizsg�lja csak meg t�zetesebben azt az �tl�tsz� �s �les t�rgyat. S a legk�zelebbi alkalommal, amikor a t�bbiek szorgalmasan �j anyagok ut�n szimatoltak, Kirk, mit sem t�r�dve a tilalommal, elrejt�z�tt egy fa m�g�, majd amikor a t�bbiek sz�tsz�r�dtak, felkutatta azt a helyet, ahol kor�bban bajt�rsa megsebes�lt. Az �tl�tsz� �s vesz�lyes valamik, ameddig a szeme ell�tott, szinte bebor�tott�k a talajt, s gondolni sem lehetett r�, hogy k�z�j�k b�jj�k. K�nytelen volt h�t megel�gedni azzal, hogy a legels�t vegye t�zetesebb vizsg�lat al�. A kutat�st azzal kezdte, hogy szinte csontig bev�gta a tenyer�t. F�l�r�lten ugr�lt a f�jdalomt�l, �s megfogadta, hogy a b�d�s �letben soha nem j�n t�bb� errefel�, azt�n szinte azonnal el is feledte fogadalm�t, moh�t tett a seb�re, �s tov�bb vizsg�lgatta az �tl�tsz� valamiket. Azt�n egyszerre olyasmi jutott az esz�be, ami m�g saj�t mag�t is megd�bbentette. Tudta, hogy csod�latos felfedez�s�vel most azonnal jelentkeznie kellene valamelyik feljebbval�j�n�l, �s elmondani mindent, amire r�j�tt. Azt is tudta azonban, hogy k�nnyen r� is fizethet a dologra, hiszen a hagyom�nyok megs�rt�se �s k�ros neologizmusok bevezet�s�re val� bujtogat�s c�m�n elj�r�st ind�thatnak ellene. Vagy ak�r a Kupola biztons�ga elleni mer�nyletnek is felfoghatn�k. Viszont ha hallgat a dologr�l, r�szese lesz a tov�bbi t�meggyilkoss�goknak, ha ugyan a Nagy Sz�v� m�g valaha is visszat�r... Hosszas t�preng�s ut�n azt�n elhat�rozta, hogy a legvesz�lyesebb utat v�lasztja, ami csak l�tezik: saj�t hat�sk�r�ben oldja meg a dolgot. �s azonnal hozz� is l�tott terve v�grehajt�s�hoz. Mivel bar�tja nem volt, de m�g j� ismer�se sem, csak rendk�v�l lassan �s �vatosan v�gezhette munk�j�t. Minden pillanatban az �let�vel j�tszott, hiszen a kor�bbi esem�nyek miatt m�g mindig �rv�nyben volt a r�gt�n�t�l� b�r�skod�s; az is igaz viszont, hogy anyagsz�ll�t� tev�kenys�ge szabad mozg�st biztos�tott sz�m�ra a Kupola eg�sz ter�let�n, s�t a bej�raton k�v�li t�rs�geken is. �gy azt�n eg�szen egyed�l, saj�t erej�re t�maszkodva cipelte be a f�alag�tba �jszak�nk�nt a d�gneh�z, �les �s �tl�tsz� valamiket, s rejtette el �ket egy senki �ltal nem haszn�lt mell�kj�ratban. V�g�l is t�bb h�napos szakadatlan, szorgalmas munka ut�n a furcsa anyagb�l �ll� mez� h�romnegyed r�sz�t siker�lt �szrev�tlen�l becsemp�sznie a Kupol�ba. S hogy Kirknek volt �rz�ke a technik�hoz, mi sem bizony�tja jobban, mint hogy az ismeretlen t�mb�ket egy meredek mell�kalag�tban helyezte el, amely a f�alag�t fel� lejtett. Az �tl�tsz� valamik k�z� faszil�nkokat tett, s az eg�szet �gy �p�tette fel, hogy csak az a fal tartotta, amelyet maga emelt saj�t kez�leg a mell�kalag�t sz�j�n�l. Tehette ezt ann�l is ink�bb, mivel ebben az id�ben a Kupola apraja-nagyja l�zasan dolgozott, s kinek t�nt volna fel egy falaz� katona? A szerkezet teh�t a k�vetkez�k�ppen n�zett ki: a mell�kalag�t fal�ba v�kony zsin�rt b�jtatott, amelynek r�nt�s�ra bel�l felcsap�dik egy leszor�tott, ruganyos fa, s a csap�d�s ereje led�nti a falat. A fal elt�nt�vel pedig a lejt�s alag�tban felhalmozott �tl�tsz� t�mb�k kig�rd�lnek a f�alag�tba... Eddig tartott az �tletes terv. Most m�r csak.a Nagy Sz�v� hi�nyzott. Kirk k�zleg�ny el�gedetten d�rzs�lte a tenyer�t, pedig nem kellett volna megtennie. J�tt a Nagy Sz�v� mag�t�l is. Kirk �jjel-nappal megsz�llottan az elfalazott j�rat mellett �rk�d�tt, alig evett �s ivott, s ha a nagy munk�ban �s kavarod�sban parancsnokai r��rtek volna n�vsort olvasni, alighanem felker�lt volna a katonasz�kev�nyek list�j�ra. �gy azonban megtehette, hogy jelv�ny�t felhaszn�lva, az alag�t fal�n�l dekkoljon. A Nagy Sz�v� harmadik t�mad�sa hasonlatos volt a m�sodikhoz. Szok�sos f�ldreng�st�netek jelezt�k j�tt�t, majd az �ri�si orm�ny kereszt�lhatolt a falakon, s az elit egys�gek most is rohamra indultak volna a test�rs�g marad�k�nak a k�s�ret�ben, ha Kirk meg nem akasztja a t�mad�st. Abban a szempillanatban ugyanis, amikor a katon�k m�r-m�r csat�rl�ncba fejl�dtek, Kirk beind�totta a szerkezet�t, amelynek hat�sa m�g a Nagy Sz�v� �ltal okozott rombol�shoz k�pest is kisebb f�ldreng�snek t�nt. A fa�g felcsap�dott, a fal leomlott, s az �les valamik kig�rd�ltek az alag�tba, pontosan a rohamra indul� katon�k �s az orm�ny ny�l�sa k�z�. A t�mad�st vezet� pafancsnokok k�romkodva torpantak meg az akad�ly l�tt�n, �s nem tudt�k mire v�lni a dolgot. A hirtelen keletkezett �sszevisszas�gban az�rt valamennyien j�l az esz�kbe v�st�k Kirk arc�t, mert hiszen kiv�tel n�lk�l meg voltak gy�z�dve r�la, hogy szabot�zs t�rt�nt. Nyilv�n a Nagy Sz�v� �gyn�ke vagy mitikus t�rsa rejtezett el - esetleg �lruh�ban - a Nagy Kupol�ban, s a t�mad�s megakaszt�s�val sietett a sz�rnyeteg seg�ts�g�re