Hajnalban, valamivel napfelkelte el�tt, amikor a rep�l�t�ri �gyeletes inger�lten megr�zta a v�ll�t, Raf csak hom�lyosan eml�kezett vissza az el�z� est�re. Fel�lt az �gy�n, �s igyekezett lelket verni mag�ba. Kinyitotta a szem�t, s meglehet�sen bamba mosollyal b�mult a f�radt arc� �gyeletesre. - K�sz�n�m, Rett - morogta, �s megvakarta a feje b�bj�t. - Sz�val itt az id�? Az �gyeletes tiszt megcs�v�lta a fej�t. - Egyszer m�g le�ltetnek miattatok - mondta, �s nagyot s�hajtott. - Ha, krszagolja valaki, hogy felengedlek benneteket, egy ilyen �jszaka ut�n mehetek utc�t s�p�rni... A k�zben kiss� mag�hoz t�rt Raf megveregette a v�ll�t. - Ne izgulj, �csi - mondta, s a vas�gy perem�re akasztott t�r�lk�z� ut�n tapogat�dzott. - A s�pr�s is hasznos munka... - Eredj a fen�be! - mondta az �gyeletes, �s cigarett�ra gy�jtott. Megv�rta, am�g a pil�ta �tcammog a f�rd�szob�ba, s amikor meghallotta a zuhanyr�zs�b�l lefel� v�g�d� v�zcseppek suhog�s�t �s a tompa koppan�sokat, amelyeket Raf meztelen talpa vert a far�cson, szorosan az ajt� mell� �llt. - �s... j� buli volt? - k�rdezte k�v�ncsian. - Mit mondasz? - hallotta a pil�ta hangj�t a v�zcsobog�son kereszt�l. - H�t hogy j� buli volt-e? Legal�bb egy f�l �veggel felk�ldhettetek volna... - Hogyne - mondta Raf, �s vigyorogva kidugta a fej�t az ajt�ny�l�son. - Hova lenn�nk, ha nemcsak a pil�t�k, hanem az ir�ny�t�szem�lyzet is megsz�vn� mag�t... - Mes�lj m�r valamit, ne marh�skodj! - mondta a m�sik, amikor Raf visszah�zta a fej�t. - Mit mes�ljek? - hallotta az �gyeletes tiszt a pil�ta d�rm�g�s�t. - Nem volt rossz buli... Csak azt sajn�lom, hogy �ppen Niar ment f�rjhez... Az ember kisz�r mag�nak valakit, az meg fogja mag�t, �s se sz�, se besz�d, egyszer�en f�rjhez megy... H�t nem szemtelens�g? - Csak nem te akartad elvenni? - k�rdezte az �gyeletes, �s arc�n sz�tter�lt a k�r�rvend� mosoly. Raf elz�rta a zuhanyt, �s derek�ra tekert t�r�lk�z�vel visszaj�tt a szob�ba. - Elvenni az�rt nem - mondta, �s a m�sikra kacsintott. - Ez olyan kezel�szem�lyzet-f�le megjegyz�s volt, mi? Ti rohantok mindenkivel egyb�l esk�v�re, nem? - Hagyd m�r ezt a marhas�got - mondta Rett, �s kedvetlen�l elnyomta a cigarett�j�t. - Ink�bb azt mondd, hogy mi a f�szkes fen�t ord�toztatok reggelig... M�r azt hittem, hogy a rend�szeten fogtok kik�tni, ti idi�t�k... Raf f�lig komolyan, f�lig kiss� r�j�tszva, tan�cstalan grimaszt v�gott. - Ki tudja azt m�r? Alighanem �jf�l fel� j�rhatott az id�, amikor platty! �s elszakadt a film... Ha azt mondom, hogy semmire sem eml�kszem, alighanem k�zel j�rok az igazs�ghoz. De sebaj, odafenn kialszom magam! Az �gyeletes tiszt �jra megcs�v�lta a fej�t. - Egyszer m�g r�fizetsz erre, Raf... Te is meg a haverjaid is. �s az a szomor�, hogy �n is. Igazs�g szerint jelentenem kellene, hogy... - Jelentsd - mondta Raf, �s nagyot �s�tva �lt�zk�dni kezdett. - Jelentsd csak, pajt�s... K�l�nben mennyi id�m van m�g a startig? - Egyen meg a fene! - morogta az �gyeletes, �s ell�kte mag�t a falt�l. - Majd csengetek - s ezzel bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Raf fel�lt�z�tt, v�gighevert az �gyon, �s behunyta a szem�t. Val� igaz, meglehet�sen hom�lyos �s zavaros eml�kei maradtak csak az elm�lt �jszak�r�l... Az a rohadt, fene tudja, mib�l k�sz�lt p�linka, amit a v�leg�ny hozott, ki tudja, melyik objektumr�l, alaposan megdolgozta az agysejtjeit. Ut�na meg a pezsg�! Brr! �sszer�ntotta a v�ll�t, �s vill�msebesen fel�lt, amikor �rezte, hogy lassan k�rbe fordul vele az �gy. Kinyitotta a szem�t, �s megv�rta, m�g fekv�helye ism�t elfoglalja eredeti helyzet�t; akkor feltorn�zta mag�t, �s az asztal sz�l�be kapaszkodott. Homlok�n izzads�gcseppek bukkantak el�, s v�gigfolytak az arc�n. - Egye meg a fene azt a rohadt p�link�t! - d�nny�gte, �s megpr�b�lta visszanyerni erej�t. S amikor �gy-ahogy teljes menetk�sz�lts�gben �llt a talp�n, megsz�lalt a figyelmeztet� cseng�. - Mit nem adn�k, ha most alaposan kialhatn�m magam - morogta, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t. - Ilyen pechem is csak nekem van! Lakodalom hajnal�n fel az �gbe... El kellett volna valakivel cser�lnem a szolg�latot. El, hogy a fene egye meg! A kij�ratn�l m�r ott v�rta a kocsi meg Rett. S amikor felkapaszkodott a l�pcs�n az �gyeletes tiszt mell�, egyre er�sebben �rezte, hogy az �gegyadta vil�gon semmi kedve felsz�llni �s a vil�g�rben r�pk�dni hetekig. Legal�bbis ilyen �llapotban. Ha legal�bb... - Nos? - k�rdezte Rett, �s aggodalmasan n�zegette. - Rendben? Nem n�zel ki valami... Raf �vatosan az ajk�ra tette az ujj�t, nehogy a g�pkocsivezet� meghalljon valamit. - Minden rendben, Rett - mondta, �s igyekezett, hogy k�nnyed�n �s felel�tlen�l csengjen a hangja, mint m�skor. - A legnagyobb rendben... - H�t csak vigy�zz, Raf - mondta az �gyeletes, �s a pil�ta �rezte, hogy b�tor�t�an megszor�tja a karj�t. - Szerencs�s rep�l�st! - K�sz�n�m, Rett - emelte tisztelg�sre a kez�t, amikor a j�rg�ny az �rhaj� l�pcs�j�hez �rt. - K�sz�n�m, pajt�s! - b�lintott a vezet� fel� is. A j�rg�ny pil�t�ja megbiccentette a fej�t, �s a f��p�let ir�ny�ba b�mult: nyilv�n m�r a k�vetkez� utasok sz�ll�t�s�n t�rte a fej�t. S amikor a lift ajtaja becsuk�dott Raf m�g�tt, a kalicka oldal�nak t�maszkodott, mert �rezte, hogy a talaj himb�l�dzni kezd alatta, mint a haj�hinta vagy mint az �gya odalent. - H�t ha ezt meg�szom - d�rm�gte hal�lra v�ltan, �s nagyokat l�legzett. - Legk�zelebb ak�rki is marh�skodj�k f�rjhezmenetellel, csak kaka�t iszom... - s cs�ggedten ki-botork�lt a folyos�ra, amikor az automata kinyitotta a felvon� ajtaj�t. Az ir�ny�t�f�lk�ben m�r mintha sokkal jobban �rezte volna mag�t, mint a felvon�ban. Az elk�vetkez� �r�t teljes eg�sz�ben lefoglalta a m�szerek �s a hajt�m�vek ellen�rz�se, s nem volt ideje, hogy mag�val t�r�dj�k. Persze az�rt n�ha nagyokat �s�tott, �s beleny�g�tt a g�gemikrofonba. Gondoljanak azok ott lenn, amit akarnak... Amikor m�sodpercnyi pontoss�ggal letelt az el�k�sz�letekre sz�nt id�, a r�di� hangsz�r�j�ba belerecsegett Rett hangja: - Itt az id�, Raf - mondta. - Ha minden rendben, megadom az enged�lyt a felsz�ll�sra... "De sietsz, de sietsz - gondolta mag�ban Raf, �s elmosolyodott. - Szeretn�l min�l gyorsabban megszabadulni t�lem, mi? Nehogy elkapjon az ellen�rz�s velem egy�tt... - Minden rendben, �gyeletes - mondta az�rt a szab�lyoknak megfelel�en. - Az ellen�rz�st elv�geztem. Rep�l�sre k�sz vagyok... - Akkor h�t szerencs�s rep�l�st! Az enged�lyt megadom. Viszontl�t�sra, Raf! - K�sz�n�m, �gyeletes... �rtettem. A viszontl�t�sra! Megd�rzs�lte a hal�nt�k�t, �s besz�jazta mag�t az ir�ny�t�pult el�tti karossz�kbe. Azt�n elcsavarta az ind�t�kart, �s v�rta a r�nehezed� nyom�st. Alig juthatott el a C-2-es l�gk�r�nek a sz�l�ig, amikor orvul �s meglepet�sszer�en ism�t r�t�rt a rosszull�t. Kapkodva szabad�totta ki mag�t a sz�jak k�z�l, �s nagyokat nyelt; megpr�b�lta meg�llni, hogy leh�nyja az ir�ny�t�pultot. Nagyokat �klendezve tapogat�dzott a mosd� fel�, s az elk�vetkez� f�l�r�t f�lig �jultan t�lt�tte a v�c� fal�nak t�maszkodva. - D�g�ljek meg, ha m�g egyszer egy rohadt korty is lemegy a torkomon! - zih�lta, ki tudja, h�nyadszor, k�nnyben �sz� szemmel. A reaktorok kitart� �s monoton z�mm�g�se mintha egyet�rt� muzsik�t dalolt volna. "M�g egyszer ellen�rizni mindent! A l�gk�rb�l val� kil�p�s el�tt m�g egyszer ellen�rizni mindent!" doboltak f�l�ben az akad�mi�n, ki tudja, h�ny sz�zszor vagy ezerszer elhangzott szavak, a reaktorok z�mm�g�se azonban lass�, m�ly �lomba ringatta. "M�g egyszer... el... len�riz... ni... min... dent" - hallotta az egyre er�s�d� z�mm�g�sen �t saj�t, j�zan hangj�t, azt�n r�borult a s�t�ts�g, �s ott is maradt elny�lva a mosd�helyis�g el�tti sz�nyegen. Az �rhaj� ek�zben kil�pett a l�gk�rb�l, maga m�g�tt hagyta azt az �vezetet, ahonnan m�g r�di��sszek�ttet�sbe l�phetett volna a C-2-vel, s iszonyatos sebess�ggel sz�guldott a vil�g�rben. Remegve dohog� reaktorai felett m�ly �lomba mer�lve hevert az ember, aki hivatott lett volna ir�ny�tani a f�mkolosszust. Arc�n el�gedett �s boldog mosoly j�tszott; tal�n �ppen valakinek az eg�szs�g�re koccintotta pezsg�spohar�t. Raf m�r j� ideje hallotta a riaszt� s�pol�st, miel�tt v�gleg kiszakadt volna az �lom karjaib�l. El�sz�r k�v�f�z�nek hitte, azt�n valamif�le m�rk�z�s j�t�kvezet�i s�pszav�nak, �s tal�n egy�b is megfordult volna a fej�ben, ha hirtelen ki nem tisztul a feje. Ahogy azt�n elt�pte a szemh�jait fogva tart� k�tel�keket, izmai �sszeh�z�dtak, �s gondolatait messze megel�zve a leveg�be rep�tett�k. S amikor m�r a folyos�n rohant az ir�ny�t�pult fel�, akkor tudatosult csak benne, hogy a riaszt�cseng� vijjog v�szterhesen. Hal�lra v�lt arccal rontott be az ir�ny�t�terembe, ahol hirtelenj�ben semmi k�l�n�set nem tudott felfedezni. Gyors mozdulattal felkattintotta az �rhaj� "szem�t", de a sz�les k�perny�n sem l�tszott semmi, ami alkalmat adhatott volna az automat�nak a riaszt�sra. Akkor elford�totta a kamer�t, s v�gigvizsg�lta a haj�testet. A sz�rke, szivar alak� �rhaj� b�k�s mozdulatlans�ggal hevert az �rben. �gy t�nt, hogy kellemesen ringat�dzik valamif�le fekete v�z hull�main, �s csak a farka al�l kicsap� l�ngcs�v�k mutatt�k, hogy a hajt�anyag termelte er� iszonyatos sebess�ggel tasz�tja el�re a v�gtelen orsz�g�ton. Tudta, hogy rem�nytelen, amit csin�l, m�gis megk�s�relt kapcsolatot teremteni a C-2-vel. S csak amikor h�v�saira halv�ny recseg�sen k�v�l semmi v�lasz nem �rkezett, tett le r�la, hogy a k�zpontt�l k�rjen felvil�gos�t�st. A r�di�hull�mok elvesztek m�g�tte, valahol az �r hideg mag�ny�ban. A v�szcseng� idegszaggat�an vijjogott, am�g csak ki nem t�pte a csatlakoz�t a falb�l. Bekapcsolta az automat�t, s nyugalmat er�ltetve mag�ra, lassan, �rthet� artikul�ci�val tette fel k�rd�seit. - Automata... Mi�rt sz�l a v�szcseng�? - V�szhelyzet van. V�szhelyzet van mondta fak� g�phangon az automata. - Hol van v�szhelyzet? - V�szhelyzet van. V�szhelyzet van ism�telte nyugodtan a g�p. Raf ford�tott a k�rd�sen. - Reaktorok? - Reaktorok rendben - mondta az automata. - Ajt�k? - Ajt�k csukva - mondta az automata. - Idegen objektum? - Nincs - mondta t�m�ren az automata. - Ir�ny�t�s? - Program hib�s. Program hib�s - kezdte ism�telgetni a g�p, s Rafnak �gy t�nt, mintha �r�lne, hogy gazd�ja kital�lta gondolatait. -Hogyhogy hib�s? - Program hib�s. - Rossz a program? - Program j�. Program hib�s. - Hogy a f�szkes fen�be lehet, hogy j� is, meg hib�s is, mi? - k�rdezte Raf inger�lten, �s �rezte, hogy gy�tr� szomj�s�g k�nozza. Nyelve a sz�jpadl�s�hoz tapadt, �s mit nem adott volna n�h�ny korty hideg v�z�rt... Az automata hallgatott; nyilv�n ilyesfajta k�rd�sre nem volt el�re elk�sz�tett v�lasza. - Teh�t a program j�? k�rdezte Raf, �s igyekezett megfeledkezni a v�zr�l. - Program j�. - �s hib�s? - Program hib�s. Raf l�zasan t�rte a fej�t. Mi a nyavaly�t takarhat ez a l�tsz�lagos ellentmond�s? �gy t�nt, egyel�re nagyobb vesz�llyel nem kell sz�molnia, hiszen a reaktorok zavartalanul duruzsoltak, �s semmi nem l�tszott igazolni az automata v�szjelz�s�t. Rafban akkor hirtelen hom�lyosan fel�tl�tt valami. - �tir�ny a Z-7-es objektum. El�rem a kit�z�tt �tic�lt? - Nem - mondta az automata. - Mi�rt? - Program hib�s - felelte a g�p. Raf �rezte, hogy a f�lelem l�thatatlan kez�vel megragadja a tork�t. - Elrontott�k a programot? - Program j�. Program hib�s. A f�lelem szor�tott egyet Raf tork�n. - Teh�t - kezdte, �s kiverte a hideg verejt�k - azt mondod, hogy... rossz szalagot f�ztek az ir�ny�t� automat�ba? Rossz szalagot? - Program j�. Program hib�s - mondta a g�p szenvtelen�l. Raf egyszerre meg�rtett mindent. - Az �rd�gbe is... Csak nem azt mondod, hogy elcser�lt�k a szalagot, �s m�sik haj��t tett�k az automat�mba? De h�t hogy lehet, hogy �szrevetted? Ezt nekem kellett volna ellen�riznem... A g�p n�ma maradt. Ezekre a k�rd�sekre nem tudott v�laszolni. - Ide figyelj! - mondta Raf remegve, �s egyszerre megfeledkezett mindenr�l, szomj�s�gr�l, r�szegs�gr�l, lakodalomr�l. - ide figyelj! Tudod a program c�lj�t? A g�p hallgatott. Raf fels�hajtott. Term�szetes, hogy a g�p erre nem tud mit mondani. Csak tal�n akkor, ha egyenesen feltenn� neki a k�rd�st... De h�t k�r�lbel�l h�szezer olyan objektum van, amely egy hasonl� t�pus� �rhaj� c�lja lehet. Ha csak vakt�ban nem tal�l bele a k�zep�be... - H-5? - Nem. - K-14? - Nem. Raf s�hajtott �s feladta. Ezzel nem megy semmire. M�sk�ppen kell kicsalni a v�laszt az automat�b�l. - Messze van a program c�lja? - k�rdezte, �s fesz�lten b�multa az automata hangsz�r�j�t. - Relat�v - mondta a g�p. - Tudsz t�vols�got adni? - k�rdezte Raf. - Nem - felelte az automata. - Teh�t r�j�tt�l, hogy a program rossz. Ez pedig csak �gy lehetett, hogy �sszevetetted a c�l t�vols�g�t az �zemanyaggal. Ebb�l kider�lt, hogy az �zemanyag nem el�g, �s erre leadtad a v�szjeleket... Teh�t az �j program c�lj�nak a t�vols�ga messzebb van, mint az �n eredetileg tervezett programom�... Ha hagyom a haj�t a program szerint futni, �tk�zben le�llok. Elfogy a kaka�, �s k�sz. S ha csak nem szed fel valaki, sz�pen �hen halok... Na, ide figyelj! A program c�lj�nak el�r�s�hez nem el�g az �zemanyag, mi? - �zemanyag nem el�g - mondta a g�p. - Le tudom �ll�tani a programot? - k�rdezte, �s visszafojtotta m�g a l�legzet�t is, hiszen tal�n ett�l a v�laszt�l f�gg�tt az �lete. - Le - mondta az automata. - Vissza tudok fordulni, ha kikapcsolom a programot? - k�rdezte Raf. - Nem. Az �rhaj�s �rezte, hogy ism�t kiveri a verejt�k a homlok�t. - Teh�t ez azt jelenti, hogy... sz�val, hogy csak akkor tudom le�ll�tani a kijel�lt programot, ha �tkapcsolok azonnal a v�szprogramra... ez t�rli az el�bbit. Igaz? - V�szprogram t�rli a programot - mondta beleegyez�en az automata. Raf az ir�ny�t�pultra k�ny�k�lt, �s tenyer�be temette az arc�t. Ezt azt�n j�l megcsin�lta... Sokba ker�lhet m�g az a tegnap esti lakodalom... Elfelejtette ellen�riztetni az automat�val a programot, s valamelyik h�lye egy m�sik g�p szalagj�t f�zte be az ir�ny�t�szerkezetbe. S ahogy az automata elmondta, vagy �hen hal, mert le�ll a verkli, vagy pedig �tkapcsol v�szprogramra, akkor viszont az automata ir�ny�t�szerkezet maga keres lesz�ll�helyet... �s ez sem vesz�lytelenebb, mint az el�bbi lehet�s�g... Mert mi t�rt�nhet? Vagy tal�lnak ilyen helyet vagy nem... Ha nem, ugyan�gy �hen hal, mintha megk�s�rli el�rni az ismeretlen program v�gc�lj�t. Elhat�rozta, hogy tesz m�g egy k�ts�gbeesett k�s�rletet az automat�val. - Te melyik lehet�s�get v�lasztan�d a kett� k�z�l? - k�rdezte s�hajtva, mert nagyj�b�l biztos volt benne, hogy az automata nem tud v�laszolni a k�rd�sre. S maga is meglep�d�tt, amikor a g�p r�vid hallgat�s ut�n, szinte habozva, ezt mondta: - A v�szprogramot! Raf gyeng�den v�gigsim�totta az automata oldal�t. - Legyen neked igazad, �reg... Sokkal okosabbat �n sem tudn�k kital�lni - s ezzel kikapcsolta a masin�t. Raf els� oszt�ly� �rhaj�s ekkor munk�hoz l�tott. A v�szhelyzetben haszn�latos fi�kb�l kivette a v�szhelyzet programtekercs�t, �s bekattintotta az ir�ny�t� automata meghat�rozott fi�kocsk�j�ba. Tudta, hogy a szalagon a C-2 l�gk�r�nek legfontosabb adatai vannak, �s amint �tkapcsol az �j szalagra, az automata t�rli az el�z� programot, majd szimatolni kezd a vil�g�rben. S addig szimatol, j�r �sszevissza, am�g csak a C-2-h�z hasonl� l�gk�r� objektumot nem tal�l, ahol leteheti utas�t. K�zben pedig sz�rja a v�szjeleket, mint a kutya a bolh�t... S ha �tk�zben tal�lkoznak valakivel, aki hajland� seg�teni, �s a biztons�gos t�vols�gon bel�lre hozza a haj�j�t, az �j vesz�lyhelyzetre val� tekintettel az automata meg�ll�tja a g�pet. Akkor azok �tj�hetnek hozz�, �s kih�zhatj�k a bajb�l... Ha egy�ltal�n nem csak hal�la ut�n sz�z �vvel bukkan r� majd valaki a m�g mindig k�v�lyg� haj�ra, rajta Raf �rhaj�s porlad� csontjaival. M�gis. Tal�n valaki felfogja a v�szjeleket... Tal�n maga j�n majd, �s a jeleket leadja a C-2-nek... Akkor azt�n indulhatnak menteni a haverok. Mindegy. Nincs m�s megold�s. J�het a v�szprogram! S Raf �rhaj�s bekapcsolta az �j programot. A reaktorok mintha erpteljesebb z�mm�g�sbe kezdtek volna, de az is lehet, hogy csak a f�radts�gt�l �s az orvul r�t�rt vesz�ly tudat�t�l befoly�solt �rz�kszervei j�tszottak vele. Azt mindenesetre tudta, hogy �letfunkci�it minim�lisra kell cs�kkentenie. A v�szhelyzetben haszn�latos eszk�z�k k�z�l kib�ny�szta h�t a tablett�kat, amelyek hossz� �lomba k�ldik majd, olyasmibe, mint az �llatok� t�len... Persze az�rt ebb�l is van �bred�s, �s ilyenkor enni �s inni kell, p�tolni az �lomban vesztett kal�ri�t. Azt�n �jra aludni, �s ism�t enni... S ha m�g �gy is elfogy az �lelem, miel�tt felfedezn�k, h�t akkor v�ge. Raf �rhaj�st kih�zz�k a b�rjegyz�kb�l. Kez�be vette a tablett�s fiol�t, �s t�lt�tt mag�nak egy poh�r vizet. - Eg�szs�gedre, �csi! - mondta, �s az ir�ny�t� automat�ra emelte pohar�t. - Nem gondoltam volna tegnap este, hogy legk�zelebb v�led iszom... H�t csak igyekezz �sszehozni valamit! Ha meg�szom, kapsz egy �j hangsz�r�t... Olyan lesz a hangod, mint egy kisl�ny� - s egyetlen nyel�ssel lek�ldte a ronda nagy tablett�t, �s ut�na�nt�tte a vizet. Letette a pohar�t, betakarta mag�t egy kock�s pl�ddel, �s b�r �rezte, hogy az ismeretlent�l val� retteg�s szorongatja a sz�v�t, m�gis igyekezett �sszeszedni mag�t. - P�p�! - intett az automata fel�. - �breszt� ibolyany�l�skor... - s a mennyezetre ford�tva arc�t, v�rta a t�li �lmot. Amikor els� �zben �bredt fel �lm�b�l, nem �rzett k�l�n�sebben k�nz� �hs�get. Sokkal ink�bb megviselte az egyre er�s�d� fejf�j�s, amely feltehet�leg az �lomban is egy�tt �lt vele, k�nozta an�lk�l, hogy tudott volna r�la. Keserves mozdulatokkal felt�p�szkodott fekhely�r�l, �s mag�ba er�ltetett n�h�ny falat �telt. �gy �rezte, mintha hossz�, kimer�t� betegs�g verte volna le a l�b�r�l, �s a hossz� l�z elvette volna az �tv�gy�t. Furcsa m�don azonban nem tartott sok�ig ez az �tv�gytalan, er�s m�snaposs�ghoz hasonl� �llapot. Az els� harap�sok ut�n mintha megny�ltak volna gyomra zsilipjei, s �hes fog�val mardosni kezdte a sav a gyomorfal�t. Minden �jabb harap�sn�l egyre nagyobb �hs�get �rzett, �s k�s�bb er�szakkal kellett visszatartania mag�t, mert szinte megrettent att�l az irdatlan �telmennyis�gt�l, amelyet viszonylag r�vid id� alatt mag�ba t�m�tt. A reaktorok b�k�sen dohogtak a l�ba alatt; a bekapcsolt keres�erny�n t�voli, mozdulatlan f�nyforr�sok gombost�fejei l�tszottak csup�n. A vil�g�r mozdulatlann� dermedt, m�g � t�li �lm�t aludta. Nagyot s�hajtott, kiny�jtotta a karj�t, hogy megtorn�ztassa mag�t. Leguggolt, fekv�t�maszokat csin�lt, azt�n visszaroskadt sz�k�be, s let�r�lgette a homlok�n gy�ngy�z� verejt�ket. - Vajon mi �rtelme ennek az eg�sznek? k�rdezte mag�t�l, �s eg�szen komolyan azzal a gondolattal kezdett kac�rkodni, hogy valamennyi tablett�t, ami csak a fiol�ban van, beveszi egyszerre, s�t m�g a t�bbi fiola valamennyi tablett�j�t is, ami csak a tartal�kfi�kban van. �gy legal�bb egyszerre v�get vet az eg�sznek. Alszik egy igazi, tartalmas t�li �lmot, eg�szen addig, ameddig valamilyen szuper�rtelmes l�nyek fel nem robbantj�k az univerzumot... Egyel�re az�rt elhalasztotta az �ngyilkoss�got. A tablett�kat akkor is r��r bekapkodni, ha v�gleg elfogy az ennival�. Addig meg... Fel�llt, odament az automat�hoz, s mint r�gi bar�thoz illik, megsimogatta az oldal�t. Azt�n bekapcsolta, �s nagyot �s�tva belemordult a hangsz�r�ba: - Szevasz, �csi! Na, mi �js�g? Az automata bar�ts�gosan brummogott, de v�laszolni nem tudott a k�rd�sre. Raf megpaskolta a g�p oldal�t, azt�n gondosan tagolva a szavakat, megk�rdezte: - T�rt�nt-e rendk�v�li esem�ny utols� besz�lget�s�nk �ta? - Rendk�v�li esem�ny nem t�rt�nt - mondta a g�p. - Ha rendk�v�li esem�ny t�rt�nne, riaszt�st k�rek - mondta Raf, majd m�g egyszer megism�telte: - Rendk�v�li esem�ny eset�n riaszt�st k�rek! - Rendk�v�li esem�ny... riasztok - v�laszolta az automata k�szs�gesen. Raf kikapcsolta a g�pet, belehanyatlott a sz�kbe, bevette a kik�sz�tett tablett�t, �s v�rta a j�t�kony �lmot. S am�g csak �lomba nem mer�lt, egyre azon gondolkodott, hogy vajon mennyi id� m�lhatott el a C-2-n az�ta, hogy itt bolyong ebben az �ri�si tintapacniban, amit vil�g�rnek neveznek. A v�szcseng� t�relmetlen �s makacs vijjog�sa t�pte ki az �lom �lel� karjaib�l. Fogalma sem volt, mennyi id�t t�lthetett a m�sodik �lomban, a vijjog� hang azonban egy�rtelm�en k�z�lte vele, hogy nem a tabletta �ltal okozott term�szetes �bred�sr�l, hanem arr�l a bizonyos rendk�v�li esem�nyr�l lehet sz�, amelyet elalv�s el�tt megtan�cskozott a b�lcs automat�val. B�r meglehet�sen k�bultnak �rezte mag�t, kikecmergett a sz�kb�l, �s az automat�hoz indult. �tk�zben fut� pillant�st vetett a k�perny�re, ahol azonban a mozdulatlan gombost�fejeken k�v�l nem l�tszott semmi. Bekapcsolta a g�pet, azt�n szorosan a mikrofonhoz hajolt. - Automata, v�laszolj! - mondta, �s meg sem lep�d�tt, hogy egyszerre milyen hivataloss� v�lt a hangja. - Automata, v�laszolj! A g�p megh�kkenhetett a hangulatv�ltoz�s miatt, vagy tal�n m�r annyira megszokta az egyszer� "�csit", hogy l�zasan kutatnia kellett mem�riaegys�g�ben, m�g v�gre megtal�lta a megfelel� hivatalos v�laszt. - Itt automata - mondta. - V�rom a k�rd�seit! - V�szjelz�st adt�l... V�szhelyzet van? - Nincs v�szhelyzet - mondta az automata. - Teh�t figyelmeztet� jelz�s? - Figyelmeztet� jelz�s - egyezett bele a g�p. - A legutols� inform�ci�nak, vagyis feladatk�zl�snek megfelel�en? - A legutols� feladatnak megfelel�en - mondta az automata. - K�z�ld az eredm�nyt! - k�rte fesz�lten figyelve Raf. - Keres� program �talakul c�lprogramm� - mondta a g�p, �s mintha �r�m bujk�lt volna a hangj�ban. Raf �rezte, hogy megfordul k�r�l�tte a vil�g. A keres� automata teh�t a bet�pl�lt adatoknak megfelel�en valamif�le objektumot tal�lt, amely legal�bbis a legsz�ks�gesebb �letfelt�teleket tekintve, hasonl�t a C-2-h�z. Ha nem maga a C-2 a keresett objektum... Hiszen h�nyszor hallotta m�r tapasztaltabb �rhaj�sok elbesz�l�seib�l, hogy vesz�lyprogram eset�n az automata keres� addig szagl�szott �s hordozta k�rbe utasait a v�gtelen �rben, am�g a legk�zelebbi megfelel� objektumnak az ind�t��llom�s mutatkozott. B�rcsak a C-2-t tal�lta volna meg a keres� automata! Szinte remegve tette fel a k�rd�st: - A c�lprogram v�g�llom�sa azonos az ind�t��llom�ssal? A g�p mem�riaegys�g�re hatalmas nyom�s nehezedhetett, mert a pil�ta �rezte, hogy a masina minden �z�ben megremeg. �ri�si er�fesz�t�ssel vethette egybe az emberi agy sz�m�ra v�gtelennek t�n� sz�moszlopokat, s v�gezte el a sz�ks�ges sz�m�t�sokat. - Azonos vagy nem? - k�rdezte t�relmetlen�l Raf. Akkor a g�p v�gre recsegni kezdett, s az �rhaj�s b�r�vel �rz�kelte a masin�b�l kisug�rz� h�energi�t. - A c�lprogram v�g�llom�sa nem azonos az ind�t��llom�ssal - mondta a g�p. - Van m�d r�, hogy megv�ltoztassam az �tir�nyt? - k�rdezte ink�bb k�v�ncsian, mint komolyan Raf. Az automata r�vid ideig habozni l�tszott, s Raf tudta, hogy az okos szerkezet n�ma tan�cskoz�sba kezdett az ir�ny�t� automat�val. - �tir�ny megv�ltoztat�s�ra nincs m�d - mondta a g�p. - V�gc�l l�tfelt�telei azonosak a C-2-vel? - k�rdezte, �s �rezte, hogy a k�rd�sre adott v�laszt�l f�gg esetleges �ngyilkoss�ga. - Nem j� a k�rd�s - mondta az automata. - C�lprogram v�g�llom�s�r�l van sz�nk�pelemz�s? - k�rdezte s�hajtva. - Van. - K�rem a c�lprogram v�g�llom�s�nak az adatait! S am�g a recseg� hangsz�r�b�l ki�rad� k�miai elemek indexsz�mait hallgatta, egyre ink�bb megnyugodott. B�r fogalma sem volt, hogy hova �rkezik, annyi bizonyosnak l�tszott, hogy a keres� automata nem v�gzett rossz munk�t. A keresett objektum felt�telei szinte azonosak voltak a C-2-vel. Ha egy�ltal�n le tud sz�llni �ps�gben az objektum felsz�n�re, nincs f�lnival�ja, legal�bbis ami a legsz�ks�gesebb �letfelt�teleket illeti. A t�bbi azt�n majd kider�l ott... - Utols� k�r�sem - mondta az automat�nak. - Add meg a v�gc�lobjektum regisztersz�m�t... Az automata hallgatott, majd cs�ggedten mondta: - Keresett objektumnak nincs regisztersz�ma... K�v�l esik a regisztr�lt �vezeten... - A fen�be is... de messzire hoztatok - morogta Raf, �s m�r kev�sb� gyeng�den oldalba csapta az ir�ny�t� automat�t. - Nem tudt�l egy regisztr�lt objektumra kirakni? Sok vacakol�sra �s t�preng�sre azonban m�r nem volt id�. Tudta, hogy a v�szjelz�s lead�s�nak kezdet�t�l nem sok ideje maradt a cselekv�sre. S b�r a keres�erny�n m�g nem l�tszott a kiv�lasztott objektum, rengeteg dolgot kellett m�g elint�znie, hogy amennyire lehet, biztons�goss� tegye lesz�ll�s�t. El�sz�r is bekapcsolta a nyomjelz�t. Amikor a s�rg�n csillog� kart maga fel� r�ntotta, lelki szemeivel szinte l�tta, hogy valahol a szivar alak� haj�test h�tulj�n kiny�lik egy apr� ajt�, �s v�kony ez�stcs�kok sz�zezrei vagy milli�i rep�lnek ki a v�gtelen s�t�tbe, hogy ott is maradjanak mozdulatlanul. Eg�szen addig, ameddig a ment�exped�ci� jelz�s�k nyom�n a keresett objektumhoz �r. Mert hogy keresni fogj�k, �s hogy mindent megtesznek a megment�se �rdek�ben, abban Raf biztos volt. A C-2 szigor� t�rv�nyei szavatolt�k valamennyi �llampolg�ra sz�m�ra a t�rsadalom minden ir�ny� gondoskod�s�t. Ez a cs�k majd elvezeti a ment�ket a c�lhoz. Azut�n a ment�l�d�hoz ment, �s kivette bel�le a v�szkommunik�tort. Nagyot s�hajtott, mert semmit sem ut�lt jobban, mint ha nem odaval� t�rgyat kell be�p�tenie a test�be. Azt is tudta azonban, hogy a minikomputer �s az eg�sz szerkezet n�lk�l hal�los vesz�lynek tenn� ki mag�t, ha egy�ltal�n �lve meg�ssza a lesz�ll�st. Hiszen amennyiben az objektum lakott, �s �rtelmes l�nyek lakj�k, csak a kommunik�toron kereszt�l veheti fel vel�k a kapcsolatot. Ha... �s innen m�r csupa ha volt az eg�sz. Ha a komputer k�pes megfejteni az ottaniak kommunik�ci�s rendszer�t, k�pes visszaadni vagy reproduk�lni, �s k�pes leford�tani az � nyelv�re... Mert hiszen sz�mtalanszor el�fordult, hogy a komputer cs�d�t mondott. �s sajnos arra is volt m�r p�lda, hogy a komputer t�k�letlens�ge a pil�ta �let�be ker�lt. Kicsomagolta h�t a komputert, elk�sz�tette a f�jdalomcsillap�t� oldatot, �s az eg�szet bevitte a mosd�ba. Ott azt�n nagyot l�legezve gargaliz�lni kezdett a folyad�kkal. S addig b�multa mag�t a mosd� feletti t�k�rben, am�g csak el nem zsibbadt a torka... Akkor �vatosan megfogta az eg�sz szerkezetet, a komputert, a mikrofont �s a hangsz�r�t, kit�totta a tork�t, s az el��r�snak megfelel�en lenyelte. Hom�lyosan �rezte, hogy a szerkenty� pontosan �gy, ahogyan b�lcs kital�l�ja annak idej�n elk�pzelte, a g�g�j�hez tapad. Megsimogatta a tork�t, s amikor ujjai hegy�vel meg�rezte a tapad�korong sz�l�t, el�gedetten fels�hajtott. A nehez�n m�r t�l volt. Ezut�n a saj�t nyomjelz� felszerel�se k�vetkezett. M�g a t�k�r el�tt �llva �jra kit�totta a sz�j�t, s az eg�szen apr� kis k�sz�l�ket becsavarozta a sz�j�ba, a legutols� foga m�g�. Tudta, hogy a miniat�r nyomjelz� eg�szen addig adja le a jelz�seit, ameddig csak er�szakos m�don meg nem semmis�tik. Tekintettel viszont arra, hogy ott van, ahol van, ha megsemmis�l, hordoz�j�nak sem lesz m�r t�bb� sz�ks�ge r�, hogy b�rki is r�bukkanjon a C-2 kutat�i k�z�l... A t�bbi, els�sorban biztons�gi int�zked�sek megt�tele m�g sok idej�be ker�lt. S amikorra v�g�rv�nyesen elk�sz�lt munk�j�val, �s el�gedetten h�trad�lt a karossz�kben, a k�perny�n kezdett felt�nni a keresett objektum. Akkor felt�p�szkodott, �s az ir�ny�t� automat�hoz ballagott. - Szia, �csi! - mondta. - H�t elj�tt az id�. Okos fi� volt�l... Rem�lem, nem v�lunk el v�glegesen egym�st�l... Mindenesetre k�sz, hogy kih�zt�l a legnagyobb bajb�l... Van megjegyz�sed? - Megjegyz�s... nincs - mondta az automata. - H�t akkor... szevasz, �reg! - morogta Raf, �s elford�totta a kapcsol�kart. Az �rhaj� rettenetes siv�t�ssal v�g�dott be a mocs�rba. A becsap�d�s nyom�n fekete iszapsug�r rep�lt a magasba, eg�szen a l�pot szeg�lyez� f�k cs�cs�ig. V�kony t�rzseket roppantott kett� a l�gnyom�s iszonyatos ereje, �s a leveg�ben r�pk�d� gallyak, let�pett levelek �s s�r� iszapzuhatagok elfedt�k az �gen �rk�d� d�li napot. A fekete haj�, feh�r v�szonnadr�gba �s foltos lepelbe �lt�z�tt leg�ny f�ldre v�gta mag�t r�m�let�ben, �s azzal sem t�r�d�tt, hogy birk�i szanasz�t szaladnak. A felcsap�d� iszap ny�lk�s r�teggel vonta be lepl�t, s a szeme k�z� is odav�gott egy j�kora darabot. Igyekezett a f�be f�rni mag�t, �s f�lig vakon az iszapt�l, s�keten az ismeretlen s�v�lt�st�l, reszketve, mint a kocsonya, v�rta, hogy mi fog t�rt�nni. Arc�t a gazba szor�totta, s hossz� percekig esz�be sem jutott, hogy k�r�ln�zzen. Az �rhaj�s, ahogy a haj� bev�g�dott a mocs�rba, kidugta a szond�t. Szinte pillanatokra volt csak sz�ks�ge az ellen�rz�shez. - Okos masina vagy - morogta, majd nekil�tott, hogy kinyissa az ajt�t is amikor csikorogva felt�rult el�tte a szabadul�s �tja, �ri�sit l�legzett a be�raml� leveg�b�l. Mintha csak a C-2-n lenne. Az elemz�s teh�t t�k�letesen siker�lt... A valahonnan alulr�l fel-felhangz� ismeretlen eredet� bugyog�s azonban nyugtalans�ggal t�lt�tte el. - Csak a baleseti csomagot viszem magammal, semmi egyebet... - motyogta, s m�r-m�r visszafordult az ir�ny�t�terembe k�sz�tett csomag�rt, amikor megbillent alatta a talaj, �s a haj� lassan, nyugodtan az oldal�ra d�lt. Raf el�bb megdermedt a r�m�lett�l, azt�n egyetlen ugr�ssal az egyre magasabbra emelked� ajt�n�l termett. R�pattant a legutols� l�pcs�fokra, s miel�tt m�g v�giggondolta volna, mit is tesz, a nyitott ajt�n kereszt�l a leveg�be vetette mag�t. Rep�l�s k�zben ugyan esz�be jutott a baleseti csomag meg a sug�rpisztoly, t�prengeni azonban m�r nem sok ideje maradt. Nekiv�g�dott a haj� oldal�nak, majd a f�mfel�leten v�gigcs�szva belezuttyant valami l�gy, ny�l�s �s b�d�s k�zegbe. Es�se k�zben sz�zadm�sodpercekre m�g l�tta a f�kat, a z�ld f�vet �s a napot az �gen, b�r fejjel lefel� cs�szva nem nagyon szokott hozz� a megfigyel�shez. Az�rt ahogy tudott, megjegyzett mindent, miel�tt m�g elnyelte volna a s�t�t. Amikor a l�gy �s b�d�s anyag k�r�lfonta, becsukta a sz�j�t �s olyan mozdulatokat tett, mint otthon az uszod�ban. Eg�szen term�szetesnek tartotta azt�n, amikor k�s�bb a b�d�ss�g felsz�n�re ker�lt. L�tni ugyan nem l�tott semmit, de �rezte, hogy leveg� �ramlik a t�dej�be. Egyik kez�vel kit�r�lte szem�b�l az iszapot, s amennyire tudta, a f�k fel� korm�nyozta mag�t. Kap�l�dz� keze hamarosan szil�rd t�maszba akadt, s ennek seg�ts�g�vel kivonszolta mag�t a szil�rd talajra. Ki tudn� megmondani, meddig fek�dt lihegve a f�v�n, an�lk�l hogy k�r�ln�zett volna. Mintha most t�rt volna ki rajta az elm�lt, szinte v�gtelens�gig tart� utaz�s minden izgalma, csak fek�dt, fek�dt gondolattalan. Egyszerre azonban elr�ppent a f�radts�ga. - A sug�rpisztoly... �s a csomag. Vissza kell szerezni legal�bb a sug�rpisztolyt! Ki tudja, mif�le vesz�lyek fenyegetik ezen az ismeretlen objektumon? Pisztoly n�lk�l pedig v�dtelen, mint a h�z�t vesztett csiga... Felemelkedett a f�ldr�l, �s kid�rzs�lte szem�b�l az iszap marad�k�t. Hunyorogva a haj�t kereste, amely elhozta a C-2-r�l, ha nem is j�sz�nt�b�l, ide, feltehet�en a vil�g v�g�re... A haj� azonban akkor m�r b�k�sen nyugodott valahol az iszap feneketlen m�ly�n. S Raf �rhaj�s t�gra nyitott szeme nem tudott m�st felfedezni a mocs�r k�zep�n, mint n�h�ny b�cs�z�ul k�ld�tt bubor�kot, amelyek csak n�ttek-n�ttek, majd elpattantak �s elt�ntek a semmiben. - H�t akkor... �g �ldjon, �csi! - intett a mocs�r fel� s k�r�ln�zett, hogy megk�s�reljen tiszt�ba j�nni helyzet�vel. S amit megpillantott, szinte meg�ll�totta a sz�vver�s�t. Alig �tven-hatvan, l�p�snyire t�le, k�zvetlen�l a f�k szomsz�ds�g�ban, egy ember �llt, eg�szen biztosan ember, hiszen pontosan olyan volt, mint �, a keze, l�ba, feje �s a t�bbi... Szokatlan feh�r ruh�t viselt, �s egyre csak �t b�multa mozdulatlanul, kiguvadt szemmel... - A fene egye meg a h�lyes�gemet - gondolta az �rhaj�s. - Itt �llok pisztoly n�lk�l. Ha ez a bennsz�l�tt r�m ront, �s ki akarja t�rni a nyakam... H�nyszor h�vtak �nv�delmet tanulni, de h�nyszor! De ki a f�szkes fene gondolta, hogy egyszer m�g puszta k�zzel �llok szemben egy m�svil�gi csodal�nnyel... Igaz, teljesen embernek l�tszik... S m�r-m�r azon volt, hogy odaki�lt neki valamit, de m�g idej�ben meggondolta a dolgot. Hogyisne! El�bb az � kommunik�tor-komputer�nek kell anyagot gy�jteni az itteni kommunik�ci�s form�kr�l... Ha � kezdi a besz�lget�st, a kommunik�tor tehetetlen. Csak a saj�t nyelv�n k�zvet�ti mondanival�j�t, ez meg itt aligha �rten� meg. Att�l az�rt �vakodott, hogy k�zeledj�k hozz�. Mindenesetre kinyitotta a tenyer�t, �s feltartotta mindk�t kez�t. Hadd l�ssa az ismeretlen csodal�ny, hogy fegyvertelen. A felemelt k�zre az ismeretlen let�rdelt, �s homlok�val a f�vet �rintette. Azt�n felemelkedett �s eg�szen k�zel j�tt. Azt�n ism�t let�rdelt, �s kit�rta a karj�t. Sz�ja mozogni kezdett, majd egy sz� hagyta el az ajk�t: - Zeusz... Raf tudta, hogy ez �deskev�s a komputernek, ez�rt leengedte a karj�t, �s r�mosolygott az ismeretlenre. A feh�r ruh�sb�l ekkor �mleni kezdett a sz�. A tisztelett�l szinte megmerevedett arc�t Raf fel� ford�totta, �s csak besz�lt, besz�lt. "J�l van, pajt�s - gondolta Raf. - Csak nyomd a sz�veget! Te meg dolgozz!" - ezt az ut�bbi mondatot m�r a komputerhez int�zte gondolatban. Hossz� ideig �lltak �gy, egym�ssal szemben, s akkor egyszerre csak felt�nt valami az �rhaj�snak a csodaember besz�d�ben. Pontosan �gy hangzottak a szavai, mintha verset mondott volna. A ki - �s bel�gz�s k�zti id�tartamok megk�zel�t�en azonosak voltak, �s Raf esk�dni, mert volna, hogy az ismeretlen k�t�tt sz�veget mond... Valamif�le irodalmi alkot�st. S akkor az �rhaj�snak szempillant�s alatt f�ny gyulladt az agy�ban. Ha k�t�tt sz�veg, akkor... Igen. Ez az ismeretlen csodabog�r val�sz�n�leg im�dkozik, vagy �dv�zl�, besz�det mond, amelyet nem � tal�lt ki, hanem tanult valakit�l. Csak mondd, pajt�s, mondd! Amikorra az ismeretlen befejezte besz�d�t, a kommunik�ci�s k�zpont enyhe r�zk�d�sa mutatta, hogy az agy elk�sz�lt az elemz�ssel. Raf nagyot nyelt, hogy m�k�d�sbe hozza a k�sz�l�ket. - �h, Zeusz! - hallotta imm�r saj�t nyelv�n a csodabog�r szavait. - G�d�ly�t �ldozok neked... �h, Zeusz! S Raf m�r-m�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, amikor az ismeretlen hirtelen megfordult, s miel�tt m�g megakad�lyozhatta volna, elt�nt a parti f�k k�z�tt. - A fene egyen meg! - d�h�ng�tt Raf. - Te sem tudt�l kor�bban elk�sz�lni! Ha el�bb kielemzed ezt a mad�rnyelvet, meg�rtem, hogy mit mond ez a csodabog�r. Most meg elt�nik itt nekem... Mindenesetre j� lesz innen elpucolni. Ha idehozza a bar�tait, m�g kik�sz�tenek... Csak tudn�m, hogy mi az �rd�g�t besz�lt itt nekem ilyen hossz� ideig... A v�zpartra ballagott, amely z�lden csillogott a napf�nyben. A felkavart iszap lassan le�lepedett, s a talajt bor�t� v�kony v�zr�teg �tl�tsz� k�zeg�ben apr� halacsk�k f�r�dtek gondtalanul. "�ppen �gy, mint a C-2-n" - gondolta Raf �s beleb�mult a v�zbe. �m amit l�tott, a helyzet tragikuma ellen�re is r�h�g�sre k�nyszer�tette. Fekete, iszappal bor�tott k�p� pasas n�zett vele farkasszemet, feje b�bj�n n�db�l font koszor�t mint�ztak az �sszeakadt n�dsz�lak. - M�g j�, hogy nem kapott sz�vbajt - morogta a csodabog�rra gondolva, �s gyorsan lekapkodta ruh�it, �sszeg�ngy�lte �s er�teljes mozdulattal a mocs�r k�zep�be dobta �ket. Megv�rta, m�g a gombolyag elt�nik a fortyog� lekv�rban, akkor leh�zta a cip�it, �s egyenk�nt azokat is ut�na haj�totta. Ott �llt a parton egyetlen, t�rdig �r� feh�r als�nadr�gba �lt�zve, h�t�t kellemesen cir�gatt�k a napsugarak, s fenn a f�k �gain madarak �nekeltek. Raf, a O2-es objektum els� oszt�ly� �rhaj�sa nem tudta, hogy mit�v� legyen. Fegyvere nincs, a gyomra korog, �s abban sem volt biztos, hogy visszat�r-e a csodabog�r egy�ltal�n. Egy azonban k�ts�gtelen: az objektum lakott. S neki, ha �letben akar maradni, alkalmazkodnia kell az itteni felt�telekhez, am�g csak a C-2-r�l ut�na nem j�nnek. Mert hogy megkeresik, abban biztos volt. Le�lt a v�zpartra, �s felh�zott t�rd�re hajtotta a fej�t. V�rjon itt, vagy induljon megkeresni a csodabog�r t�rsait? �gy l�tszik, a kommunik�tor t�bb�-kev�sb� megtanulta az itteni nyelvet... Persze el�fordulhat, hogy miel�tt m�g egyetlen hangot is kiejt a sz�j�n, a csodabog�r �s t�rsai �r�kre elhallgattatj�k. Egyszerre furcsa t�sz�r�sok futottak v�gig a h�t�n. Raf felemelte a fej�t, �s �nk�ntelen�l a bokrok ir�ny�ba n�zett. Az alacsony, z�ld level� bokrocsk�k sz�l�n�l, ott, ahol a csodabog�r bevetette mag�t a f�k k�z�, feh�r, soha nem l�tott l�nyek �lltak �s lehajtott fejjel �t b�mult�k. Az �rhaj�s felemelkedett, �s eg�szen fel�j�k fordult, hogy legal�bb a h�t�t megv�dje az esetleges t�mad�st�l. Azok azonban, ott a bokrok alj�n alig-alig mozdultak, csak lehajtott�k a fej�ket, �s mereven b�multak a t� fel�. Raf elhat�rozta, lesz, ami lesz, mag�hoz ragadja a kezdem�nyez�st. A feh�r �l�l�nyek fej�ket ingatva figyelt�k, amint fel�j�k k�zeledik, �s mintha csak a legkisebbik�k b�jt volna szorosabban egy nagyobb mell�. Rafnak azonban kev�s ideje maradt a feh�r valamik viselked�s�t tanulm�nyozni, minden erej�t lek�t�tte a c�l, hogy b�k�snek �s �rtalmatlannak igyekezz�k mutatkozni. S amikor m�r a feh�r l�nyekt�l elv�laszt� t�vols�g fel�re �rt, meg�llt, kez�t az �g fel� ny�jtotta, majd lehajolt a f�ldre, �s tenyer�t a f�re fektette. Azt�n azt mondta, amit a csodabog�rt�l hallott: - Zeusz... g�d�ly�t �ldozok neked... A feh�r valamiken nem l�tszott, hogy t�ls�gosan meglep�dtek volna. Ellenkez�leg. T�bben a z�ld f�be m�lyesztett�k fogaikat, s harap�suk nyom�n �lesen hersentek a f�sz�lak. - Zeusz... - kezdte volna �jra Raf, de akkor egy, a t�bbiekhez k�pest nagy test� l�ny, aki r�ad�sul k�t hegyes, el�re�ll� valamit, tal�n jelv�nyt is viselt a fej�n, hirtelen saj�ts�gos, az �rhaj�s sz�m�ra teljess�ggel �rthetetlen nyelven sz�lalt meg. Ez a kommunik�ci�s rendszer �rezhet�en k�l�nb�z�tt att�l, amit a csodabog�r haszn�lt, s amit a komputer rem�lhet�leg megfejtett �s meg is tanult. - Beee - mondta a jelv�nyes, �s el�reny�jtotta a nyak�t. - Beee - mondt�k a t�bbiek is, �s abbahagyt�k a f� t�pked�s�t. Raf �rezte a tork�ban bujk�l� remeg�sekb�l, hogy a komputer l�zas sebess�ggel munk�hoz l�t. G�g�j�n alig �rz�kelhet� h�hull�mok futottak v�gig, s valami halv�ny z�g�s t�madt a f�l�ben, ahogy az �rz�kel�k dolgozni kezdtek. A feh�r l�nyek meglehet�sen besz�deseknek mutatkoztak. Pillanatra sem hagyt�k abba sz�veg�ket, amely az �rhaj�s sz�m�ra teljesen egyhang�nak t�nt. Mindegyre ugyanazt a hangsort ism�telgett�k, ugyanazokkal a hangokkal. Beeee... Mi a fene lehet ez a beeee... ? "Megfejtetted, pajt�s?" - k�rdezte gondolatban a komputert, �s nagyot nyelt, hogy beind�tsa a masin�t. S a nyel�s ut�n k�zvetlen k�zelr�l ism�t a f�l�be csapott a "beeee"... Raf megh�kkent. A komputer teh�t feladta... Egyszer�en tov�bb�tja az ismeretlenek hangj�t, s k�s�rletet sem tesz a ford�t�sra. Ez pedig csak kett�t jelenthet... Vagy nem tud megbirk�zni a feladattal, vagy pedig ennek a kommunik�ci�s form�nak nincs is semmi �rtelme. F�lrebillentette a fej�t, �s elgondolkozva n�zte a feh�r l�nyeket, amint �jra kinyitott�k a sz�jukat, �s t�pkedni kezdt�k a f�vet. H�tha valamif�le primit�v teremtm�nyek, amelyeknek nyelv�k sincs? Ez a beee meg valamif�le egyszer� jelz�s, bonyolultabb gondolattartalom n�lk�l... Miel�tt azonban alaposabban v�giggondolhatta volna a dolgot, a feh�r l�nyek megl�dultak �s odaballagtak a v�zhez. A hegyes-koszor�s vagy jelv�nyes vezette �ket; egym�s nyom�ban l�pkedtek, s egyre csak ism�telgett�k ezt a beeeei. A komputer meg k�zvet�tette ugyanezt Rafnak... A l�nyek a v�zhez csalink�ztak, �s nekil�ttak az iv�snak. Hangosan sz�rcs�lt�k a folyad�kot, azut�n lassan, k�nyelmesen lehevertek a partra, �s hangosan b�f�gni kezdtek. S ebbeo a pillanatban Raf, a C-2 �rhaj�sa hal�losan biztos lett benne, hogy ezek a feh�r valamik nem �rtelmes l�nyek... Lassan, nyugodts�got er�ltetve mag�ra, l�p�sr�l l�p�sre k�zeledett hozz�juk, nehogy elriassza �ket. S alig haladt a nap (vagy hogy h�vj�k errefel�?) egy h�velyknyit az �gen, ott fek�dt mellett�k, �s a legkisebb h�t�t simogatta. Az meg csak egyre mondta, hogy beee, �s l�that�an j�l �rezte mag�t. Am�g ott fek�dt mellett�k, �s igyekezett elnyerni a bar�ts�gukat, pillanatra sem pihentek el gondolatai a fej�ben. Felt�telezte, hogy valamif�le kapcsolat van a l�nyek meg az elmenek�lt csodabog�r k�z�tt. Tal�n a csodabog�r �rizte �ket, vagy ki tudja, mit csin�lt vel�k, s amikor az �rhaj� beleesett a mocs�rba, els� r�m�let�ben mindent feledve elrohant. Ha felt�telez�se nem csal, a csodabog�r visszaj�n �rt�k, s tal�n akkor sz�t tud �rteni vele... Vagy okosabb lenne nekiindulni a nagyvil�gnak? Addig t�prengett, am�g az �ri�si, f�nyes objektum lefel� hanyatlott az �gen, s a f�nyt�r�s k�vetkezt�ben r�t sz�nt �lt�tt. A f�nysugarak cs�kken�se miatt minden�tt megn�vekedtek az �rny�kok, s az �rhaj�s tudta, hogy hamarosan bes�t�tedik. Az �rny�kok hosszabb� v�l�s�val egy�tt a feh�r l�nyek is nyugtalann� v�ltak. Fel�lltak a parton, elkezdtek k�rbej�rni, s fej�ket a bokrok fel� ford�tott�k. Sz�jukon pillanatra sem halt el a monoton b�get�s. Raf egyre t�relmetlen�l v�rt, de a bokrok levelei mozdulatlanul h�vt�k a lassan bek�sz�nt� �jszak�t. M�r-m�r arra gondolt, hogy �vatosan a bokrok fel� ker�l �s m�g�j�k n�z, h�tha a csodabog�r ott lapul valahol �s nem mer el�j�nni. Ekkor azonban v�ratlan dolog t�rt�nt. Az addig �rtelmetlennek tartott l�nyek, a jelv�nyesnek egy eddigiekn�l j�val er�teljesebb b�get�s�re megl�dultak, s egym�s nyom�ba l�pkedve elindultak az erd� fel�. - Hoh�! V�rjatok csak! - szisszent fel az �rhaj�s, �s felpattant a parti f�r�l. Az est h�v�se kellemetlen�l borzolta b�r�t, s b�natosan gondolt vissza iszaps�rban nyugv� ruh�ira. Tudta azonban, hogy helyesen cselekedett, �gy, ahogy azt a szab�lyzat, hasonl� esetben el��rja. Igyekeznie kell elker�lni mindent, ami az objektum lak�iban nyugtalans�got kelthet... S ilyen lehet errefel� szokatlan �lt�z�ke is. A feh�r l�nyek ek�zben elt�nedeztek a bokrok k�z�tt. S amikor az utols� m�g�tt is csaknem �sszecsaptak az �gak, h�traford�totta a fej�t, �s fel�je b�getett. Mintha csak h�vta volna. - J�v�k, kicsim, j�v�k... - mondta Raf, �s b�natos pillant�st vetett a mocs�rra, amelynek m�ly�n haj�ja aludta �r�k �lm�t, benne az okos kis komputerrel... - H�t akkor szia, �csi! - mondta �s meglengette a kez�t. - J� pajt�s volt�l... Azt a marh�t meg sz�tverem, aki �tejtett a programmal... Azt�n meglend�tette a l�b�t, �s a feh�rek ut�n iramodott. Amikor az �gak �sszecsaptak m�g�tte, s�t�ts�g fogadta, csak az el�tte halad� l�nyek h�tuls� fele vil�g�tott �gy-ahogy. �vatosan sz�thajtotta maga el�tt az �gakat, s igyekezett nem elbotlani a szertesz�t hever� fadarabokban. K�s�bb m�r nem is eml�kezett r�, hogy a hossz�, embern�l is magasabb hus�ng mikor akadt a kez�be. Tal�n tudat alatt arra gondolt, hogy megv�dheti mag�t vele valaki ellen? El�g sok�ig bandukolt m�r a feh�r l�nyek nyom�n, de m�g mindig nem tal�lkozott senkivel. �tmentek az erd�n, felkapaszkodtak egy domboldalon, s l�gyan cs�rgedez� patak partj�n kocogtak, ki tudja, hova. A s�t�ts�g k�r�l�lelte, �pp�gy, mint nem is sokkal azel�tt a vil�g�r v�gtelenje, de itt m�gis valahogy elveszettebbnek �rezte mag�t... Ki a fene tudja, mi v�r r� ezen az ismeretlen objektumon? Azok ott fenn, a C-2-n, m�r bizony�ra �szrevett�k a hi�ny�t. Na, persze, ha nem tartanak �jra lakodalmat a rep�l�t�ren... A f�nyforr�s olyan hirtelen bukkant el� a s�t�tb�l, hogy �ppen csak arca el� tudta kapni a kez�t. Apr�cska l�ng vil�g�tott a feketes�gben, halv�ny udvara valamilyen l�nynek a k�rvonalait mutatta, �gy t�nt, egy ember�t, olyan�t, mint �, meg a csodabog�r, aki elmenek�lt el�le. Nagyot nyelt �s beind�totta a kommunik�tort. A g�p k�szen a ford�t�sra z�mm�gni kezdett. A l�ny akkor magasabbra emelte a l�ngot, �s l�gy, tal�n a f�lelemt�l vibr�l� hangon megsz�lalt: - Daphnisz, te vagy az? Raf megd�bbenve h�k�lt h�tra. Hiszen ez egy n�! Ugyanolyan, mint Niar, vagy mint a t�bbiek ott fenn a C-2-n. Ahogy a l�ng gy�r f�ny�n�l ki tudta venni, feh�r lepel bor�totta test�t, s mikor visszahullott magasra emelt, l�mp�t tart� karj�r�l, Raf orr�t megcsapta b�r�nek kellemes illata. - �n - mondta saj�t nyelv�n, de eg�szen m�st hallott, hiszen a komputer megkezdte munk�j�t. Igyekezett a l�ny k�zel�be ker�lni, mert az �jszak�t mindenk�ppen emberek k�z�tt akarta t�lteni, hiszen fogalma sem volt r�la, meddig tart a s�t�t ezen az objektumon. Azonk�v�l �hes is volt, meg szomjas is. Arca el� emelte a kez�t, mintha zavarn� a m�cses f�nye. A l�ny, mintha csak a gondolataiban olvasott volna, elf�jta a l�mp�t. - �gy - mondta nyugodtan. - Nehogy megl�ss�k az �regek... Tudod, hogy elengedtek? Raf nagyot nyelt. Mi az �rd�g�t v�laszoljon? A l�ny akkor mell�je l�pett, �s furcsa kurjant�ssal gyorsabb mozg�sra k�sztette az �llatokat. � maga Raf karj�ba f�zte a karj�t, s meleg test�vel az oldal�hoz simult. - Nem t�rt�nt bajod? - k�rdezte aggodalmasan. - Mi�rt t�rt�nt volna? - k�rdezte �vatosan Raf. - Azt mondj�k, hogy Zeusz vill�mnyil�val les�jtott a t�ra... M�tisz mondta... Azt mondta, hogy a v�z felcsap�dott eg�szen az Ol�mposzig... A f�k t�rzse elt�r�tt, s mag�t Ar�szt is arra l�tt�k �l�lkodni. M�r agg�dtam, hogy bajod esett... Hogy l�ttad az isteneket, akik haland�nak nem mutathatj�k arcukat... Raf egyel�re nem sokat �rtett az eg�szb�l, mindenesetre annyit felfogott, hogy az �rhaj� lesz�ll�sa nem t�rt�nt felt�n�s n�lk�l. De hogy azok az el�bb eml�tettek kicsod�k? Ennek a Zeusznak a nev�t m�r a m�sikt�l is hallotta... Vajon � lehet errefel� a parancsnok... vagy valami f�n�kf�le? - H�t igen - mondta. - A f�k kett�t�rtek... �n is megijedtem. A l�ny megsimogatta az arc�t. - Szeg�ny Daphniszom... - Majd hangosan felki�ltott. - Zeuszra! Hol a lepled? - S Raf �rezte, hogy a l�ny meleg tenyere v�gigsim�tja a h�t�t. - Ott - mutatott tan�cstalanul a h�ta m�g�. - �, istenek... - mondta a l�ny, �s remegni kezdett a hangja. - Szeg�ny Daphniszom... �s a tested is csupa seb... Hi�ba is tagadod... b�tor Daphniszom! Ott lehett�l eg�szen k�zel, amikor les�jtott vill�mnyil�val a Mennyd�rg�! Raf eddig �szre sem vette, hogy a s�t�tben a bokrok t�sk�s �gai �sszekarmolt�k meztelen test�t, s tal�n a haj�b�l val� menek�l�s is hagyott rajta egy-k�t nyomot. - H�t... - mondta sokat sejtet�en. A l�ny hozz�hajolt, �s gyeng�den megcs�kolta a v�ll�t. - Szeg�ny Daphniszom... Majd a te Khlo�d �pol t�ged. Lefektetlek a gallyakra, �s hozz�d simulok... Testemmel gy�gy�tom a testedet! Az �rhaj�sban meg�llt az �t�. Atyavil�g! M�g csak ez hi�nyzott. Alighogy kil�pett egy ismeretlen vil�gba, m�ris beleesett valaki... Jobban mondva nem is �bel�, hanem abba a bizonyos Daphniszba, akir�l gyan�tani kezdte, hogy alighanem az a pasas, aki a t� partj�n elmenek�lt el�le. Ha itt valami t�rt�nik... �s a pasas el�ker�l... S ahogy a l�ny a vallanak d�lve cs�kolgatni kezdte a nyak�t meg a h�t�t, ezen a napon m�r ki tudja, h�nyadszor, kiverte homlok�t a ver�t�k. - A f�k t�nyleg kett�t�rtek - mondta gyorsan, �s �rezte, hogy egyre ink�bb elgyeng�l. - Az iszap meg felcsapott... eg�szen... majdnem az Ol�mposzig... �s... a f�k... kett�t�rtek. Szerencs�re a l�ny hirtelen abbahagyta a cs�kolgat�st, amikor valami s�t�t �p�lethez hasonl� t�rgy bukkant fel el�tt�k az �jszak�ban. A l�ny ajk�hoz emelte az ujj�t. - Csitt! Behajtom �ket a kar�mba... azok m�r alszanak... - s valahova a s�t�ts�gbe mutatott. - Azt hiszik, hogy a birk�kat m�r r�gen behajtottuk. Mi�ta az �regnek f�j a l�ba, annyira b�zik bennem, hogy meg sem n�zi �ket... - s el�gedetten kuncogni kezdett. - �gy h�t mi�nk az �jszaka! T�ged �gysem keresnek... azt hiszik, hogy a tavasz meg-bolond�tott, s az �jszakai madarak csivitel�s�t hallgatod. �n meg m�g sohasem l�togattam annyit a n�nik�met, mint mostan�ban... Szerencs�mre, v�ns�g�re �sszekeveri a napokat... Egy holdfordul� alatt legal�bb k�tszer az�rt el kell mennem hozz�, nehogy gyan�t fogjanak. Az �rhaj�s egyed�l maradt a s�t�tben. S lelke m�ly�n megsz�lalt egy �vatos hang, hogy tal�n jobb lenne m�g idej�ben kereket oldani, de az �jszaka s�t�tje elnyomta benne ezt a hangot is. Hirtelen k�zeli csattan�st hallott, majd halk b�get�st, s a l�ny visszat�rt hozz�. Megfogta a kez�t, �s h�zni kezdte maga ut�n. - Gyere, Daphniszom... - mondta t�relmetlen�l. - A tavaszi �jszak�k r�videk... Gyere, szerelmem! Az �rhaj�s nagyot s�hajtott, �s megad�an engedte vonszolni mag�t. V�gt�re is mindegy, hogy ki vonszolja. A v�gzet a vil�g�r v�gtelenj�ben, vagy egy l�ny egy t�voli objektum ismeretlen �jszak�j�ban. �gy is, �gy is csak eljut valahova az ember... Ahova v�g�l is Raf a l�ny nyom�ban eljutott, gallyakb�l �p�tett kunyh� volt, vastag t�rzs�, odvas f�k t�v�n, padl�j�t illatoz� sz�na bor�totta, s a sz�n�ra, puha b�r�nybund�t ter�tettek gondos kezek. A l�ny beh�zta maga ut�n a pil�t�t, s elreteszelte a kunyh� ajtaj�t. �gy l�tszik, nem akart l�mp�t gy�jtani, mert esze �g�ban sem volt, hogy k�zelebbr�l megvizsg�lja az �rhaj�s sebeit. Ahogy felfedezte �ket, nyilv�n azonnal el is felejtette. - �des Daphniszom... Csakhogy �jra veled lehetek, eg�sz �jszak�ra hozz�d simulhatok... Az �rhaj�snak fogalma sem volt, hogy hasonl� esetben mik�ppen szoktak viselkedni ezen az objektumon; mindenesetre a m�sik l�ny elmenek�l�se �vatoss�gra intette. Abban ugyanis biztos volt, hogy a l�ny a s�t�tben �sszet�veszti valakivel... A l�ny mintha meg�rezte volna tart�zkod�s�t. - Mi t�rt�nt veled, Daphniszom? Csaknem �rintett Zeusz nyila, vagy csak nem pillantottad meg a halhatatlan isteneket? Jaj, Zeusz, seg�ts! A l�ny hangj�ban annyi �szinte r�m�let �rz�d�tt, hogy az �rhaj�s megsajn�lta. - Nincs semmi bajom - mondta. - Egyszer�en �hes vagyok. - �hes? - k�rdezte elh�lve a l�ny. - Az - mondta Raf, aki pokoli �hs�get �rzett. Csak a komputer tudn� megmondani az iszap alatt, mennyi id�t t�lt�tt t�li �lomban a fed�lzeten, lesz�ll�s k�zben meg mikor evett volna? M�r lassan el is felejti az �telek �z�t... - A t�r� meg a sajt, amit reggel k�sz�tettem? - k�rdezte hitetlen�l a l�ny. Az �rhaj�s valami hihet� hazugs�gon t�rte a fej�t. - Megett�k az istenek - mondta azt�n m�gis meggondolatlanul. A l�ny megr�zk�dott a r�m�lett�l. - H�nyszor k�rtelek, hogy ne g�nyol�dj az istenekkel - mondta riadtan, �s a kunyh� sark�ba guggolt. - Van itt egy kis sajt m�g... Az �rhaj�s �gy �rezte, hogy �let�ben nem evett olyan finomat, mint azt a n�h�ny falatot, amit a l�ny a kez�be nyomott. S b�r k�zel sem verte el �h�t, meg�rtette, hogy a kunyh� nem lakom�k sz�m�ra k�sz�lt. "Majd reggel" - biztatta t mag�t, �s igyekezett nem gondolni az elk�vetkez�kre. - A lepled is elvesztetted - mondta enyhe szemreh�ny�ssal a hangj�ban a l�ny. - Most majd lophatok M�tiszt�l egyet. Csak azt ne mondd, hogy azt is az istenek... - s mint aki megretten saj�t vakmer�s�g�t�l, elhallgatott. Az �rhaj�s gondterhelten �lt a b�r�k�n, �s a j�vend�t latolgatta eg�szen addig, m�g a l�ny mell�je nem t�rdelt, �s ism�t cs�kolgatni nem kezdte az arc�t �s a h�t�t. Raf igyekezett valamif�le halv�ny elh�r�t� mozdulatot tenni, amit a l�ny alighanem b�tortalan �lel�snek v�lt. Akkor gyorsan fel�llt, ell�pett Raf mell�l �s f�l�je magasodott. A hold ebben a pillanatban bukkant el� a f�k koron�ja vagy t�rzsei k�z�l, s bevil�g�tott a kunyh� r�sein kereszt�l a szob�ba. S az �rhaj�s k�pr�z� szemmel l�tta, hogy a l�ny lecs�sztatja lepl�t, s ott �ll felette ragyog� sz�ps�g�ben, anyasz�lt meztelen�l. �gy �rezte, hogy meg�ll a sz�vver�se. Khlo� alakj�nak t�k�letes sz�ps�ge a bes�t� holdvil�g ez�st�s f�ny�ben olyan gy�ny�rt keltett benne, amilyet csak igen r�gi mesterek festm�nyei l�tt�n szokott �rezni. Szinte a l�legzet�t is visszafojtotta, hogy olyan sok�ig tartson a pillanat, mint az �r�kk�val�s�g. A l�ny azonban megmozdult, kereszt�ll�pett rajta, mell�fek�dt, s meztelen test�vel szorosan hozz�simult. - Cs�kolj, Daphnisz... ahogy szokt�l - mondta k�vetel�dzve, s Raf, els�oszt�ly� pil�ta a C-2-r�l, egyszerre t�k�letesen elfelejtett mindent; azt a marh�t, aki kicser�lte a programtekercset, szeg�ny kis komputer �csit az iszap m�ly�n, a kelek�tya csodabogarat, azt a Daphniszt, aki holnap val�sz�n�leg sz�tveri majd a fej�t - egysz�val mindent az �gvil�gon. Amikor mag�hoz t�rt, hallotta, hogy a l�ny csendesen s�r mellette. Feje Raf karj�n nyugodott, s meleg k�nnyei r�cs�p�gtek a f�rfi mell�re. - �, Daphniszom - suttogta a l�ny, �s a f�rfi �rezte, hogy keze fej�vel let�rli a k�nnyeit. - Mennyire szeretlek... Ennyi szerelmet csak az istenek adhatnak! De mi�rt nem mondtad eddig, hogy ez az igazi szerelem? H�ny napot �s h�ny �r�t fecs�relt�nk el, am�g egym�s mellett fek�dt�nk... �s mi�rt �ppen most? �s eddig mi�rt nem? Csak nem Aphrodit� tal�lt r�d a t� partj�n, s tan�tott meg a szerelemre? Jaj, csak nehogy a sz�ps�ges �s kegyetlen istenn� elragadjon t�lem! Mire gondolsz, kedvesem? S a gy�ny�r� Khlo� alighanem igencsak meglep�d�tt volna, ha olvasni tud Raf gondolataiban, vagy az �rhaj�s �szinte v�laszra m�ltatta volna k�rd�s�t. Az els� oszt�ly� �rpil�ta ugyanis m�r hossz� percek �ta azt forgatta a fej�ben, hogy vajon ezen az ismeretlen objektumon, az enyh�t� k�r�lm�nyeket is figyelembe v�ve, h�ny �vet s�zhatnak a nyak�ba liliomtipr�s�rt? Amikor m�sodszor �bredt fel, a l�ny m�r nem volt mellette. A hajnali nap sugarai belopakodtak a nyitott ajt�n �s a kunyh� fal�nak r�sein, megvil�g�tva az addig s�t�t sarkokat is. Raf el�gedetten ny�jt�zkodott a puha, meleg b�r�nyb�r�k alatt. Igaz�n nem mondhatja, hogy kellemetlen fogadtat�sra tal�lt ezen az ismeretlen objektumon. �ppens�ggel olyan l�nyekre is akadhatott volna, akik pillanatok alatt fas�rozottat csin�lnak bel�le. Azt�n egyszerre csak elfogta a nyugtalans�g. "J� lesz vigy�zni! - lopakodott el� az �vatoss�gra int� gondolat. - A l�ny lel�pett... Val�sz�n�leg felfedezte a reggeli f�nyn�l, hogy m�gsem �n vagyok a fi�ja, az a Daphnisz, vagy kicsoda, aki k�l�nben meglehet�sen mulya fick� lehet. Persze k�rd�s, ahhoz is el�g mulya-e, hogy alkalomadt�n az oldalamba m�rtson valami hegyesebb szersz�mot... Ha nem t�vedek, a l�ny m�r l�hal�l�ban lohol a bar�tj�hoz, hogy a nyakamra hozza. - Gyors mozdulattal felh�zta egyetlen ruhadarabj�t, a feh�r gaty�t, �s f�z�san d�rzs�lgetve a v�llait, kilesett a reggelbe. A l�tottak nyom�n azonban k�nytelen volt megv�ltoztatni v�lem�ny�t, amelyet, �gy l�tszik, elhamarkodottan alkotott a l�nyr�l. Khlo� a kunyh� el�tt elter�l� erdei tiszt�s v�g�ben �lt, halkan cs�rgedez� patak partj�n, s h�ta meg-megr�zk�dott a keserves s�r�st�l. A s�r� l�ny l�tt�n az �rhaj�s egyszerre megmagyar�zhatatlan lelkifurdal�st �rzett. "Mit tehetek az eg�szr�l? - d�h�ng�tt mag�ban, �s igyekezett a l�nyra h�r�tani a felel�ss�get. - �n itt idegen vagyok... Hogy vallhattam volna be, hogy nem �n vagyok az az �t�d�tt, akit keres? Nem maradhattam vakt�ban az �jszak�ban, hiszen azt sem tudtam, hogy meddig tart. �r�ltem, hogy lekecmeregtem onnan fentr�l, �s dehogyis akartam �n..." - azt�n csak elkeseredetten legyintett, �s nagyot f�jva odaoldalgott a l�ny m�g�, a patak partj�ra. �gy �rezte mag�t, mint egy kiad�s h�zass�gt�r�s ut�n. Most k�vetkezik a lelkiz�s, meg hogy most mit gondolsz r�lam...? A l�ny h�trafordult, amikor meghallotta maga m�g�tt Raf l�pteit. Karja megr�ndult, mintha csak el akarn� takarni a szem�t, azt�n cs�ggedten hagyta, hogy tov�bb is ott heverjen a t�rd�n, mint elf�radt, beteg mad�r. Az �rhaj�s hossz� m�sodpercekig �lldog�lt nagy k�nban a l�ny m�g�tt, m�g v�g�l mell�je telepedett... "Csak tudn�m, hogy mi a fen�vel szokt�k itt kezdeni a besz�lget�st egy ilyen �jszaka ut�n..." - t�prengett, �s le nem vette tekintet�t a l�nyr�l. V�gre Khlo� r�emelte kis�rt szem�t, �s remeg� hangon csak ennyit mondott: Te nem Daphnisz vagy... "Brav� - gondolta az �rhaj�s. - Csod�latos megfigyel�s! K�ts�gk�v�l �rtelmes l�nyek objektum�ra bukkantam..." - Azt�n ism�t csak elsz�gyellte mag�t, �s szinte f�l�nken mondta: - Nem. A l�ny eg�szen fel�je fordult, �s abbahagyta a s�r�st. Haland� vagy? - k�rdezte komolyan. B�r a kommunik�tor h�s�gesen ford�tott, Raf nem �rtette eg�sz pontosan a k�rd�st. - Milyennek l�tszom? t�rt ki v�g�l is �vatosan a felelet el�l. - Istennek... mondta a l�ny, leplezetlen csod�lattal a hangj�ban. Raf ugyan nem volt eg�szen biztos benne, hogy mi lehet az az isten, m�gis �szt�n�sen meg�rezte, hogy a l�ny t�bbi, hasonl� t�rsa f�l� helyezi. El�gedetten h�zta szorosra derek�n a gaty�t, �s kid�llesztetfe a mell�t. "Els� oszt�ly� �rhaj�s vagyok, vagy mi a fene..." - gondolta. - Isten vagy? - s�rgette a l�ny. Raf elgondolkozott. Nem volt tiszt�ban a fogalom l�nyeg�vel, teh�t nem szabad azonos�tania mag�t olyannal,,amit nem ismer. Ez is az egyik szab�lya a C-2-n k�v�li civiliz�ci�kkal val� �rintkez�snek. - Messzir�l j�ttem - mondta az igazs�gnak k�ts�gk�v�l megfelel�en. - Kit�l tanultad a szerelmet? - k�rdezte a l�ny, �s �gy ell�gyult a hangja, hogy az �rhaj�s k�nytelen volt visszaeml�kezni az �jszak�ra. Azt�n egyszerre csak felbukkant el�tte a rep�l�t�r radarkezel�j�nek, Hard kisasszonynak szepl�s, fitos orr� arca, aki a szerelem ter�n k�ts�gk�v�l kiv�l� pedag�gusnak bizonyult... - Az istenn�t�l? - s�rgette a l�ny, �s mintha f�lt�kenys�g bujk�lt volna a hangj�ban. "Egye meg a fene az eg�szet! - k�romkodott mag�ban Raf. - Csupa olyan k�rd�s, amelyre nem tudok v�laszolni. A v�g�n m�g mit tudom �n, mit hisz..." - T�le - mondta v�g�l is habozva. A l�ny r�m�lten h�trah�k�lt. - Te l�ttad az istenn� test�t? Raf lelki szeme el�tt megjelent a tegnap esti holdf�nyben f�l�je magasod� meztelen n�i test l�tv�nya. - L�ttam - mondta hat�rozottan. - �s mi�rt nem �gt�l el a karjaiban a szerelem mindent elhamvaszt� t�z�ben? - k�rdezte szinte szemreh�ny�n a l�ny. - Az istenn� val�sz�n�leg nem akarta... - mondta Raf. - De... mi�rt? - Mert... mert azt akarta, hogy m�sokat is megtan�tsak r�. P�ld�ul t�ged. - Dics�s�g az istenn�nek - mondta komolyan a l�ny, �s �h�tattal a f�l�j�k magasod� k�k �gre n�zett. Az �rhaj�s beleegyez�en b�lintott. - Teh�t az istenn� egyenesen... hozz�m k�ld�tt? - k�rdezte moh�n Khlo�. - Mondjuk - mondta Raf. - �s Daphnisznak szabad tudni r�la? - Eszedbe ne jusson elmondani! - mondta sietve az �rhaj�s. - Az istenn� kimondhatatlan bossz�t �llna! Szigor�an megparancsolta, hogy tartsd titokban a dolgot... F�leg Daphnisz el�tt! - Legyen meg az istenn� akarata! - mondta szinte suttogva a l�ny. Majd ism�t az �rhaj�shoz fordult. - Mi a neved, istenn� k�ld�tte? - Raf - v�laszolta az �rhaj�s meggondolatlanul, m�g miel�tt m�rlegelte volna a k�vetkezm�nyeket. Amikor kimondta a sz�t, ijedten kapta sz�ja el� a kez�t. A l�ny azonban nem l�tszott meglep�dni. - Sz�val Rafosz - mondta elgondolkozva. - Nagy tisztess�g ez sz�momra, Rafosz... Hiszen �ltalad tudatta az istenn�, hogy sz�nd�ka van velem. Mit kezdjek h�t frissen szerzet tudom�nyommal? Az �rhaj�s el�tt ism�t felr�mlett a holdf�nyben f�l�je magasod� szoborszer� n�i test, �rezte, hogy elgyeng�lnek az izmai, s legsz�vesebben teljesen egy�rtelm� parancsot adott volna a l�nynak. Azt�n szigor� �nfegyelemmel m�giscsak maga f�l� kerekedett, �s s�hajtva k�rdezte: - Szereted ezt a Daphniszt? ' - Szeretem, uram - mondta a l�ny. Rafnak nem tetszett ez az uram, de meg�rezte, hogy a l�ny ezzel is a kettej�k k�z� telepedett t�vols�got k�v�nja �rz�keltetni. - � a v�leg�nyem - mondta a l�ny. - H�t... akkor tan�tsd meg r� a v�leg�nyedet - parancsolta nagy er�fesz�t�ssel Raf. - �s ha k�rdezi, szigor�an �rizd a titkodat... - �s te? - k�rdezte a l�ny. - Visszam�gy az istenn�h�z? Raf szomor�an megr�zta a fej�t. - Itt kell maradnom - mondta savany�an mosolyogva. - Az a sorsom, hogy itt maradjak... k�ztetek. Am�g csak nem j�nnek �rtem. Am�g csak el nem sz�l�tanak.:. Ki tudja, mikor... N�h�ny nappal k�s�bb a feh�r lepelbe burkol�dzott Raf Daphnisszal �ld�g�lt a patakparton, m�g Khlo� valahol a z�ldell� r�teken a birk�kat legeltette. Mindketten sz�r�tott t�r�t r�gcs�ltak, �s friss patakvizet ittak hozz�. - Amikor megl�ttalak lesz�llni az �gb�l, nem tagadom, rettenetesen megijedtem. Fut�snak eredtem, �s a juhokat is magukra hagytam. Tudtam, hogy Zeusz nyila v�gott a mocs�rba, �s hogy egy isten ereszkedett k�z�nk. Ha sejtettem volna, hogy te vagy, Rafosz, nem futok el. Csak h�t az istenek olyan kisz�m�thatatlanok... - Mi�rt? Miket csin�lnak? - k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal az �rhaj�s. - H�t... sok mindent. P�ld�ul a n�knek nem lehet nyugta t�l�k. M�rmint a szebbj�nek... Az olyannak, mint Khlo� - �s szeretetteljes f�lt�ssel a szem�ben abba az ir�nyba n�zett, amerre a vez�rkos cseng�je csilingelt. Raf nagyot nyelt, �s elford�totta az arc�t. - Tudod - folytatta a p�sztor -, n�ha m�r az az �rz�sem, hogy az istenek m�st sem csin�lnak, csak l�nyokra vad�sznak. Azt�n hirtelen r�eszm�lt, hogy mit is mondott, �s sz�ja el� kapta a kez�t. - Bocs�ss meg, uram! - Rafosz! - mondta szigor�an az �rhaj�s. - Persze, persze, Rafosz... Bocs�ss meg! - Tudod, hogy nem vagyok isten! - M�gis. Az istenek k�ld�ttek... - Nem vagyok �rulkod�s - mondta s�rtetten az �rhaj�s. - El�ttem nyugodtan besz�lhetsz... - H�t... sz�val az istenekben nincs mindig k�sz�net. N�ha seg�tenek is, az igaz, de sokszor csak bajt csin�lnak. �s nagyon sokan vannak. Tele van vel�k az Ol�mposz. De ez m�g mind semmi. Minden bokorban, fa m�g�tt is, ott lapulnak... N�ha az az �rz�sem, hogyha az erd�ben megyek, mintha n�pgy�l�sen lenn�k. Minden�nnen szemek, figyel� szemek merednek r�m. Az �rhaj�s megsajn�lta a p�sztort. - L�tt�l m�r egyet is k�z�l�k? - Szerencs�re nem - mondta �sszeborzongva Daphnisz. - B�r P�n szag�t m�r �reztem... - P�n? Kiaza P�n? A p�sztor csod�lkozva n�zett r�. - Az istenek k�ldtek, �s nem tudod, hogy ki az a P�n? - Dehogynem - mondta sietve az �rhaj�s. - De l�ttad-e? - L�tni nem l�ttam... csak a szag�t �reztem. �s mintha a pat�ja is kikandik�lt volna a fa m�g�l. �s f�jta a s�pj�t... �s �reztem a szag�t. - Milyen volt? - B�d�s - mondta a p�sztor. - Rettenetesen b�d�s. Az�rt �r�l�k, hogy itt vagy k�z�tt�nk. J� az, ha van valaki, aki sz�t tud �rteni az istenekkel... J�solni tudsz? Raf tan�cstalanul megvonta a v�ll�t. A p�sztor, igenl�snek vehette a mozdulatot, mert el�gedetten felnevetett. - Kit�n�... �ldom az istenn�t, hogy elk�ld�tt hozz�nk, Rafosz... �s mib�l j�solsz? - Hogyhogy mib�l? - k�rdezte idegesen az �rhaj�s. - H�t... �llatok bel�b�l, vagy madarak r�pt�b�l, vagy r�gi tekercsekb�l... vagy esetleg j�sbarlangb�l. Hiszen ezerf�l�b�l lehet... - Az az �n dolgom... - Persze, persze - mondta sietve �s b�k�l�kenyen Daphnisz. - Hiszen v�g�l is val�ban a te dolgod. Az a fontos, hogy beteljes�ljenek, nem igaz? "Micsoda j�s lehetn�k �n k�ztetek, ha a holmimat nem nyeli el a mocs�r - gondolta b�natosan Raf. - Ha belegondolok, hogy a komputer mi mindent tudna mondani nektek..." - Egysz�val az a sz�nd�kod, hogy letelepedj k�z�tt�nk? - k�rdezte Daphnisz, �s kett�osztotta a t�r� marad�k�t. - Majd �sszeadjuk a juhokat! J�v�re m�r eg�szen sz�p kis ny�jad lehet... Addig meg csak b�zd r�nk magad! Khlo� m�ris �gy szeret, mintha a testv�re lenn�l... Raf elpirult, �s nagyot kortyolt a patak viz�b�l. Raf, a C-2 els� oszt�ly� �rpil�t�ja, m�sodik �v�t t�lt�tte m�r Peliasz kir�ly alattval�i k�z�tt, �s nem mondhatta mag�r�l, hogy k�l�n�sebben boldogtalan. Ny�ja, amelyet a szomsz�dok adtak �ssze, val�ban sz�pen szaporodott, �telre-italra nem volt gondja, a hossz� t�li est�k unalm�t pedig az �sszegy�lekezett szomsz�dok vid�m cseveg�ssel �zt�k el. Lassan megszokta a t�tlen hever�sz�st is a napon, s azt a kev�s id�t, amit j�sl�sra kellett ford�tania, igaz�n el tudta viselni... S b�r n�ha igyekezett megszabadulni szemf�nyveszt� hivatal�t�l, a t�bbiek egyszer�en nem engedt�k. Ha bevallja, hogy nem �rt a j�vend�mond�shoz, tal�n el is �zt�k volna... Meg�rtette, hogy a k�z�ss�gnek j�sra van sz�ks�ge, �s csak nekik �rt vele, ha valamif�le furcs�n �rtelmezett tisztess�gb�l bevallja, hogy annyira l�t csak a j�v�be, mint a t�bbiek... �gy azt�n kelletlen�l b�r, de folytatta szent hivat�s�t. J�slatainak egy r�sze k�ts�gtelen�l bev�lt, t�bbnyire az id�j�r�ssal vagy egyes szem�lyek sors�val kapcsolatban. Ami meg nem, azt senki sem d�rzs�lte az orra al�. Tudom�sul vett�k, hogy a j�s sem tudhat mindent, ahogy m�g maguk az istenek sem. Mert ha mindent tudn�nak el�re, nem j�rn�nak annyian p�rul k�z�l�k. M�g Zeuszt is alaposan j�gre vitt�k n�ha az Ol�mposz csalfa asszonyai... Nem is lett volna h�t k�l�n�sebben baj ittl�t�vel, s gondtalanul megv�rhatta volna, am�g �rte k�ldik a ment�exped�ci�t, ha nem v�lik be k�l�n�sen j�l egy j�slata, m�gpedig azzal az eszeveszett h�bor�val kapcsolatban... T�rt�nt egy d�lut�n, hogy el�gedett �lm�t aludta valamelyik fa �rny�k�ban; ny�ja b�k�sen legel�szett, s m�g att�l sem kellett tartania, hogy elk�borolnak, hiszen tudta, hogy a mindig gondos Khlo� �gyis visszahajtja �ket. �lm�ban valahol a fC-14-es objektum t�j�k�n bolyonghatott, legal�bbis az �rhaj� szem�n �t olyasf�le t�jat v�lt felfedezni. A reaktorok el�gedetten duruzsoltak alatta, s � ism�t Raf volt, els� oszt�ly� �rpil�ta. J�les� �rz�ssel gondolt a kis szepl�s, fitos orr� radarosra, akin�l az el�z� �jszak�t t�lt�tte. A neve azonban valahogy kiesett az eml�kezet�b�l. Igen. Mintha Khlo�nak mondta volna mag�t... Vagy tal�n m�gsem? S valahonnan eml�kezete m�ly�b�l el�bukkant egy ismeretlen istenn� t�k�letes alakja, amint f�l�je magasodik, �s b�r�t beez�st�zi a r��ml� holdf�ny. Arra �bredt, hogy valaki gyeng�den r�zogatja a v�ll�t. Kinyitotta a szem�t, �s el�sz�r azt hitte, hogy val�ban a K-14-es objektumon van. Csak amikor megl�tta maga f�l�tt Daphnisz mosolyg� arc�t, t�rt vissza az eml�kezete. S�hajtott, �s nagyot ny�gve felemelkedett. Azon azt�n m�r meg sem lep�d�tt, hogy kisebb cs�d�letet tal�lt maga k�r�l; feh�r lepelbe burkol�dzott, nagy szak�ll� �regeket, s fiatal harcosokat is - legal�bbis ezt mutatta az oldalukra er�s�tett r�vid kard. - �bredj, Rafosz - mondta gyeng�den Daphnisz. - Emberek j�ttek messze vid�kr�l, hogy meghallgassanak... Raf m�r lassan kez