A láp lidérce (1989)
sudory 2004.10.24. 12:35
részlet
"A kis, fekete lány odaállt az orrom elé. Felháborodottan csillogott a szeme a tűz fényében. - Én láttam, igenis láttam! - Mit? - A boszorkányt! Amikor tegnap este összevesztem a mamámmal és világgá akartam menni, kint maradtam a lápon. Elfáradtam és lefeküdtem...és nem gondoltam a farkasra. Mert aki rágondol, annak megjelenik. - Ez nagyon bölcs dolog volt - dícsértem meg. - De azért nem mertem elaludni. Akkor láttam meg. - Mit? - A boszorkányt. Fent repült az égen és...egyszerre csak nagyot kiáltott. - A boszorkány? - Ő. És leesett. Egészen oda, mellém. A zsombék másik oldalára. Csak úgy puffant. És melléje esett a szárnya is. - Szérnya is volt? Azt hittem a boszorkányok söprűn járnak. - Ennek szárnya volt. És eltörött a szárnya. A boszorkány akkor nagyon csúnyákat mondott. Olyan csúnyákat, hogy még neked sem mondhatom el. Apa azzal fenyegetett egyszer, amikor mondtam valamit, pedig az félig sem volt olyan csúnya, mint amit a boszorkány kiáltozott, hogy odaszegezi a nyelvem a narancsfához, ha még egyszer ilyet mondok. Megvolt ugyan a véleményem a kicsi apjának pedagógiai elveiről, de befogtam a számat. Végül is, ki tudja, mikor mi a legcélravezetőbb nevelési módszer? - Biztos álmodtál - mondtam, és megsimogattam a haját. - Néha velem is előfordul. Sokat eszem este, és éjszaka boszorkányt látok. Reggel pedig azt hiszem, hogy tényleg láttam. - Te is szoktál utána találni ezt-azt? - Találni ezt-azt? Szoknyácskája alá nyúlt, és kiráncigált a fodrok közül egy megtermett fekete tárgyat. Egy 45-ös, Colt Army revolvert. A hadsereg tagjai számára rendszeresített forgópisztolyt."
|