"— Elkaplak, Ilmet — morogta vészjóslón és megragadta a fehérszemű csuklóját. — Kandahár óta szerettem volna a szemedbe nézni… — Nyugodtan belenézhetsz — lihegte a másik, és felhúzott térdel ágyékon rúgta Vainót. — Tudod, Heinaste, hogy mindig is jobb voltam nálad, és az is maradok! Szóval… nem robbantál fel…? Hazudott ez a szaros kölyök! Így is jó. Legalább most biztos leszek a dolgomban! Felnyögött, amikor Vaino nyitott tenyérrel a nyakára csapott. Pisztolya koppanva a padlóra hullott. — Megöllek, Jaan! — Én… téged, te… rohadt. Hát nem… döglöttél meg Afganisztánban…? Bár a tér szűk volt a verekedéshez, Ilmet értette a dolgát. Megragadta Vaino nyakát, felhúzta a térdét, hogy védje ágyékát, miközben másik kezével a kesztyűtartó felé nyúlt, ahol a vadászkését tartotta."