— De nem baj, csak csin�lj�k. A mustnak is forrnia kell, hogy bor legyen bel�le. Csak vigy�zni kell, nehogy megfulladjunk a g�zban. H�t �n nem fulladok bele, az h�tszents�g... De az �j bor kim�r�s�n�l m�r ott leszek, m�gpedig az els�k k�z�tt. Ebben biztos lehetsz! �gy n�ztem r�, megbabon�zva, mint �ldozata a k�gy�ra. �gy hiszem, mindent megtettem volna, amit csak k�v�n. Egyszer�en minden ellen�ll�somat megt�rte az a tudat, hogy van valaki a k�zelemben, aki tudja, mit akar. Akinek legal�bb van valami elk�pzel�se a j�v�t illet�en. J�l kij�rk�lta mag�t, azt�n vissza�lt az asztalhoz. — Nincs m�s tennival�nk, mint hogy megv�rjuk, hogyan alakulnak a dolgok... Addig meg sz�pen ellesz�nk itt. Nem igaz? Valahogyan eg�sz term�szetes lett sz�momra, hogy amik�nt birtokba vette a lak�somat, a ruhaakaszt�mat, a sz�kemet, olyan egyszer�en �s term�szetesen engem is a birtok�ba vesz. Hol volt m�r az �n ellen�ll�som, b�szkes�gem vagy �ppen haragom? Nem maradt m�s bennem addigra, csak f�lelem.”